„Van-e a földön még egy olyan ország, ahol a hadsereg első emberének a »zsírleszíváson átesett« állandó jelző ragad a nevéhez? Szerintem nincs. Ruszin-Szendi Romulusznak sem kellett volna átélnie ezt a csúfságot, ha kifizeti egy magánklinika szolgáltatásait. De megúszhatta volna a hivatali visszaélés vádját is, ha nem szegődik a magyar politikai abszurd legújabb üdvöskéje mellé, nem kezd el okoskodni a jelenlegi katonai vezetés tevékenységéről. Így viszont most ülhet a whiskyshordóján a honvédséggel megvetetett kincstári fürdőgatyájában, és vakarhatja a fejét, vajon mit derített ki az általa bőszen tagadott ügyről a KEHI-vizsgálat. Mert lehet, hogy hiába utasította vissza a Toka tábornok megszólítást is, ha bizonyítják, hogy a plasztikát is a sereggel fizettette ki. Ráadásul ez sem fest jobb képet a kisstílű, pitiáner harácsolásról, amit kétes értékű szolgálata közben elkövetett. És a felsoroltak még a kisebb súlyúak közé tartoznak a volt vezérkari főnök botrányai között.
Jóval dermesztőbb, ahogyan a kémbotrány rá vonatkozó részét kezeli. A módszer ugyanaz persze: először mindent tagadni, lehazudni a csillagot is az égről, aztán amikor egyre több részlete derül ki az igazságnak, azt állítani, mindez nem bizonyít semmit, nincs itt semmi látnivaló. Lóf…sz és esti fény, ahogy a népnyelv mondja, és ahogy a zsírleszívott reagált arra a kérdésre, pontosan milyen kapcsolatban áll az ukrán titkosszolgálatokkal. Ruszin-Szendi eleinte legszívesebben azt is letagadta volna, hogy egyáltalán ismeri az ukrán állampolgárságú, a napokban kémkedés gyanújával letartóztatott Holló Istvánt. Ám mivel sejthette, hogy Hollót régebb óta megfigyelték a hazai szolgálatok, inkább bevallotta, hogy kétszer, nyílt helyen, nagyobb társaságban, 2023 őszén és telén találkozott vele. Azt viszont túljátszott önérzetességgel kikérte magának, hogy a Magyar Honvédség hadi készleteiről folytattak volna egyeztetéseket, szoros összefüggésben az ukrán fegyver- és lőszerigényekkel.