Az ügynökpárt(ok) halála

„A négy évenkénti választásokból következő politikai ciklusok egyik kellemetlen mellékhatása, hogy politikai hullák éveken keresztül bolyonghatnak a parlament folyosóin, minden érdemi munkavégzés és választói támogatás nélkül. Az ellenzéki összefogásnak hála a Momentum már valószínüleg 2022-ben is úgy került be a törvényhozásba, hogy valójában nem volt öt százaléknyi szavazója. És most sincs és már nem is lesz soha. Végül is az ellenzéki szavazókat dicséri valahol, hogy ezt a maszlagot még ők is csak időlegesen vették be. 

A Momentum vezető politikusai persze valójában sohasem voltak a szó szoros értelemben politikusok, így politikai hullának is csak jelentős ráhagyással nevezhetőek. A Momentum sohasem volt más, mint egy nevesített beavatkozási kísérlet külföldről, és ráadásul csak a sok közül az egyik. 

Állítólag erről az indulásról vagy nem indulásról politikai vita zajlik a párt különböző szintjein, hiszen bizonyára olyan rengeteg aktív tagjuk van, akinek nincs jobb dolga, mint erről a teljesen tét nélküli és lényegtelen kérdésről rendezett »pártvitán« résztvenni. Az utolsó emlékem, amikor élő momentumos aktivistát láttam érzelmet nyilvánítani egy politikai esemény kapcsán, a 2018-as választás éjszakájáról származik, amikor a Jászain hazafelé tartva belefutottam néhány sokkban lévő és zokogó momentumos aktivistába, akik a szokásos kétharmad mellett még azzal is szembesülni voltak kénytelenek, hogy ők be sem jutottak a parlamentbe. Hol vannak már az érzelmek? Már minden a pénzről szól.”

Nyitókép: Mandiner/Trenka Attila