A valóság a drogprevencióról: a magyar zéró tolerancia nem rémálom, hanem felelős társadalmi stratégia

„A Qubit május 19-én megjelent cikke, amely a magyar kormány drogpolitikáját, különösen a zéró tolerancia elvét és a fiatalokat célzó prevenciós gyakorlatokat bírálja egyoldalú, torzító szemléletet képvisel, és számos ponton szembemegy a társadalmi realitással, valamint a fiatalok valós védelmi
szükségleteivel.

A szerző azt állítja, hogy a drogellenes intézkedések »bűnözőket csinálnak a fiatalokból«és hogy a rendszer »minden elemében rémálom«, holott a kormány drogpolitikája bármennyire is szigorú, kifejezetten a fiatalság védelmét, a jövő generáció biztonságát szolgálja. A zéró tolerancia nem valamiféle bosszúelvű büntető logika, hanem a prevenciós stratégia szervesrésze. Világos határokat jelöl ki, megelőzi a normalizálódást és elrettenti a kezdő kábítószer-használókat attól, hogy a függőség és a bűnözés irányába induljanak el. Ez nem kriminalizálás, hanem az állam felelősségvállalása a fiatalok jövőjéért.

A dizájnerdrogok és szintetikus anyagok egyre könnyebben hozzáférhetők, egyre fiatalabb korban jelennek meg a használók között, és egyre kiszámíthatatlanabb hatásokat váltanak ki. A társadalom nem nézheti ezt tétlenül. Aki azt állítja, hogy a zéró tolerancia káros, az figyelmen kívül hagyja, hogy a kábítószer-használat nem csupán egyéni döntés, hanem közegészségügyi és közbiztonsági kérdés is, ami kihat a társadalom egészére. A megelőzés, azaz a prevenció képes hosszú távú eredményeket hozni, és ebben a zéró tolerancia nem akadály, hanem éppenséggel a prevenciós szemlélet egyik legfontosabb bástyája. A határozott jogi keretek üzenetértéke is óriási. A társadalom számára világossá teszi, hogy a drog nem magánügy, hanem közös ügy, ami semmilyen szinten nem elfogadott.

A rendőrség prevenciós szerepe ennek a keretrendszernek az egyik alappillére. A rendőrségi szakemberek évtizedek óta vesznek részt drogprevenciós programokban, és ma már nemcsak a törvény betartatását, hanem a fiatalok edukálását is feladatuknak tekintik. Ezek az előadások, interaktív foglalkozások nem a félelemkeltésről szólnak, ahogyan a Qubit állítja, hanem a veszélyek felismeréséről, a döntési helyzetek gyakorlásáról és arról, hogy a fiatalok saját életük felelősségteljes alakítói legyenek. A rendőrség jelenléte nem elriaszt, hanem informál, segít, és egyben kapcsolatot teremt a jogi és a társadalmi normák között. A rendőrök többsége komoly képzésen esik át, és tapasztalataik révén életszerű példákon keresztül tudják megmutatni a kábítószer-fogyasztás valóskövetkezményeit.

Hasonlóan fontos és méltatlanul lebecsült szereplői a prevenciós rendszernek a védőnők, akik évtizedek óta dolgoznak a gyermekek és serdülők testi-lelki egészségének megóvásáért. A védőnői hálózat Magyarországon egyedülálló intézmény, amely nemcsak az egészségmegőrzésben, hanem szociális téren is kiemelkedő munkát végez. Az iskolákban tartott drogprevenciós előadásokon a védőnők empátiával, szakértelemmel és hosszú távú kapcsolatokkal érik el a fiatalokat, sok esetben ők azok, akikhez a diákok bizalommal fordulnak kérdéseikkel, dilemmáikkal. A Qubit lekicsinylő megjegyzései ezzel szemben azt a hamis képet erősítik, mintha a védőnők alkalmatlanok lennének erre a szerepre. A valóság ennek épp az ellenkezője: éppen az ő folyamatos jelenlétük, személyes kapcsolatuk és edukatív tevékenységük ad stabil alapot a megelőzéshez.

A cikk továbbá azt sugallja, hogy a társadalom ellenzi a zéró toleranciát és a kormány szigorú intézkedéseit. Ezt semmilyen megbízható adat vagy kutatás nem támasztja alá. Ellenkezőleg: a társadalmi felmérések szerint a magyar emberek többsége támogatja a kábítószerrel szembeni szigorú fellépést, különösen, ha a fiatalkorúak védelméről van szó. A szülők, pedagógusok, közösségek elvárják, hogy az állam világos határokat szabjon, és támogassa a családokat abban, hogy gyermekeik egészséges, biztonságos környezetben nőjenek fel. A Qubit szerzője egy marginális, leginkább városi liberális értelmiségi véleményt próbál a társadalom nevében megfogalmazni, miközben nem veszi figyelembe, hogy vidéken, kisvárosokban és iskolai közösségekben milyen mélységben van jelen a drogprobléma, és milyen égető igény mutatkozik a határozott állami fellépésre.

A magyar drogpolitika nem hibátlan, de felelős és céltudatos. A zéró tolerancia, a rendőrségi és védőnői prevenciós munka együttesen képes megóvni a fiatalokat attól, hogy egy életre elinduljanak a függőség, a mentális hanyatlás vagy a bűnözés útján. Ezt a munkát nem gyengíteni, hanem erősíteni kell – nem a jogi keretek fellazítása a válasz, hanem a prevenció még szélesebb körű, még személyesebb és még hatékonyabb megvalósítása. Ebben a kormány jelenlegi drogstratégiája nemrémálom, hanem épp ellenkezőleg: a józan és felelős kormányzás megnyilvánulása.”

Nyitókép:Pixabay

***