Óriási a tét: romániai elnökválasztás még sosem szólt annyira a magyarokról, mint most

Felbolydult méhkas a romániai politika az elnökválasztás első fordulója óta. Rajcsányi Gellért írása.

Mi a probléma a demokráciával? Miért nem lett köztársasági elnök? Milyen a viszonya Orbán Viktorral? Interjú Kövér Lászlóval, az Országgyűlés elnökével. (A szöveg a Maxima című műsor szerkesztett, bővített változata.)
Kövér László
1959-ben született Pápán. 1986-ban az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. A Fidesz alapító tagja, 1990 óta országgyűlési képviselője, 1998 és 2000 között a polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter. 2000. január és 2001. május között a Fidesz elnöke, 2002-ben a párt belső parlamentjeként működő országos választmány élére választották meg, azóta vezeti a testületet. 2010 augusztusa óta az Országgyűlés elnöke. Nős, három gyermek édesapja.
Egyszer önkritikusan megjegyezte, hogy a kelleténél gyakrabban és egyértelműbben mondja ki, amit gondol, ez pedig nem feltétlenül jó, a politika ugyanis nem az igazság kimondásának a művészete. Volt olyan kijelentése, amit nagyon megbánt?
Persze, több is, például az emlékezetes „köteles beszéd”. Ugyan még a gyurcsányi önvallomás szerint sem volt agresszív, hecckampányt csináltak belőle néhány nappal a választás előtt 2002-ben, és bizonyos értelemben rám száradt. Nyomta a lelkiismeretemet, hogy vajon mennyivel járultam hozzá a vereséghez, de aztán megnyugtattam magam, hogy nem ezen múlt, sok minden okozta a fordulatot. A Jóisten azóta egyfajta elégtételt is adott nekünk, hiszen
a 2002-es választási vereség kellett ahhoz, hogy 2010 után ilyen hosszú időn keresztül, alkotmányozó többséggel tudjuk kormányozni az országot.
Amikor kimondta a kérdéses mondatot, érezte, hogy baj lehet belőle?
Olyannyira nem, hogy többször elmondtam, valószínűleg azért is sikerült rögzíteni. Valaki meglátta benne a lehetőséget, hogy ki lehet forgatni. Tanulság volt, hogy a politikában nem szabad mindent kimondani, amit az ember gondol, mert még a manipuláció lehetőségétől eltekintve is könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy mások másként értelmezik, és kihasználják azt az őszinteséget, amit egy-egy ilyen mondat tükröz. A kérdés lényegi részét érintve meg kell jegyezzem, hogy a Fidesz – és az MSZP-n kívül a rendszerváltoztató pártok – generációja az értelmiségi világból jött, egyáltalán nem voltunk felkészülve a politikusi szerepre. Abban sem voltunk biztosak, hogy ebből hosszú távú vállalás lesz. Jól emlékszem, hogy Áder János és Szájer József az 1994-es, első kudarcos választás után azt mondta, ha 1998-ban sem nyerünk, akkor kiszállnak ebből az értelmetlen játékból, és inkább elmennek a szakmájukba.
Vagyis ha valaki politikus lesz, az értelmiségi mentalitást kívül kell hagyni az üléstermen?
A gyakorlat azt mutatja, hogy igen. Én el tudnék képzelni egy másfajta világot; anélkül, hogy a plágium vádjába keverednék, valóban lehetne más a politika. Jellemző azonban, hogy azoknak sem sikerült ezt megvalósítani, akik ezzel a névvel léptek a politikai porondra 2010-ben.