Ellenzékváltásban van Magyarország: az európai parlamenti választások óta kevés kétség férhet ahhoz, hogy az ellenzéki választók ráuntak a kudarcos baloldali pártokra, és szinte egy emberként sorakoztak fel a Tisza Párt mögé, amely a világos szakpolitikai program nélküli, korrupciós tematikára felhúzott kormányváltás jól ismert portékáját kínálja nekik.
Van ugyanakkor a magyar politikának egy olyan szegmentuma, ahol az ellenzékváltás nem történt meg: az önkormányzatok világa, hiszen a Tisza a fővárosi közgyűlési képviselői helyeken kívül nem pályázott meg önkormányzati tisztségeket.
Az önkormányzatokban ezért zombikként ülnek vezető pozíciókban rég kimúlt vagy igazán sosem létezett óbaloldali pártok emberei,
s épp a számukra okozhatják a legnagyobb kihívást a magyar politikus tektonikus kihívásai. Az ugyanis egyértelműnek látszik, hogy Magyar Péter nem döglött lovakon nyargalva tör a főhatalomra: bár a háttéralkuk a Fővárosi Közgyűlésben és az Európai Parlamentben is megszületnek, nyíltan a Tisza Párt a látszatát is igyekszik kerülni annak, hogy összekenje magát a részben politikai álláspontjaik, részben sikertelenségük miatt toxikussá vált óbaloldali pártokkal.
A helyben jól beágyazott ellenzéki polgármesterek erre rendre azzal reagálnak, hogy megtagadják egykorvolt pártjaikat, teljesen kicsekkolnak az országos politikából, és helyi civilszervezetek mögé bújva rejtik el korábbi identitásukat.