Pottyondy Edinát ott akarták elhallgattatni, ahol a hallgatás már ölt”.
Ezután azzal folytatta, „ne viccelődjön magyarul Erdélyben, aki nem akar pórul járni! Ha ezt a figyelmeztetést valahol a nyolcvanas évek bugyraiban olvassuk a Ceausescu propaganda ólomnyomástól maszatos oldalain, nem csodálkozunk. Végül is arról szólt az a korszak (is), mit hogyan kell és lehet betiltani, elnyomni, kicenzúrázni” – idézte fel a sötét évtizedeket.
Az újságíró publicisztikájában arra is rámutatott, hogy „mindez négy évtizeddel később, a magyarországi választások előtt egy évvel, erdélyi magyarok vegzálnak magyarokat. Lobbicsoportok, kommentcsapatok követelik, hogy NER-ellenes üzenetekkel, nem NER-kompatibilis színházi előadásokkal, stand-up estekkel ne lehessen Erdélyben fellépni!” – sorolta.
Parászka arra is kitért, hogy „Ceausescu mind a tíz ujját megnyalná, az önfelszámoló magyarok ezzel a tömeges cenzúra igénnyel legszebb álmait váltják valóra. Már most túlhabzott az ország határain a kampány, mi lesz még itt?” – kérdezte a cikk szerzője.
Hont András és Pottyondy még mindig üzenget egymásnak