A drogtermesztésről és -kereskedelemről szóló mobiljátékok hatása a fiatalokra: veszélyes játék a valósággal

„A mobiltelefonos játékok világa nem csupán szórakoztat, hanem tanít is. Tudatosan vagy akaratlanul. A digitális tartalmakon keresztül a fiatalok nap mint nap új viselkedésmintákkal, értékekkel éstársadalmi üzenetekkel találkoznak. Éppen ezért nem mindegy, milyen világot tár eléjük egy-egy
játék. 

Az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek azok a mobiltelefonos játékok, amelyek a drogtermesztést és -kereskedelmet helyezik a középpontba. Ezek a játékok gyakran a stratégiai vagy szimulációs kategóriába tartoznak, és a játékosok célja az, hogy egy sikeres és gazdag
drogbirodalmat építsenek ki, még ha csak virtuálisan is. A kérdés azonban komoly társadalmi és erkölcsi aggályokat vet fel, különösen akkor, ha fiatal, még formálódó személyiségű játékosokról van szó.

Megannyi lehetőség mellett a mobiltelefonok ma már nem csupán kommunikációs eszközök, hanem a szórakozás elsődleges forrásai is lettek a fiatalok körében. A mai tizenévesek úgy nőnek fel, hogy a mobiljuk mindig kéznél van, az ébredéstől az elalvásig. Ebben a digitális térben tanulnak, kapcsolódnak másokhoz, sőt, önmagukat is ezen keresztül fejezik ki. Nem mindegy tehát, hogy mit »fogyasztanak« rajta. Nyelveket tanulnak, oktató videókat néznek, inspiráló tartalmakat keresnek, vagy egy virtuális drogbirodalmon »dolgoznak«?

A mobiljátékok egyik fő vonzereje a könnyű hozzáférhetőség, az egyszerű mechanizmusok és az azonnali sikerélmény. A drogtematikájú mobilos játékok, mint például a Hempire, a Weed Firm vagy a Wiz Khalifa’s Weed Farm, gyakran humoros, rajzfilmszerű formában jelenítik meg a drogkereskedelem világát, vagy híres zenészek, influenszerek arculatával teszik vonzóbbá. Így nemcsak a téma súlyát bagatellizálják el, hanem idealizálnak is egy életformát, amely a valóságban komoly társadalmi problémákhoz vezet. A játékos feladata jellemzően az, hogy termeljen, kereskedjen, más bandákkal háborúzzon, és közben gyarapítsa pontjait, pénzét, hatalmát. A játék logikája egyértelmű: minél többet termelsz és kereskedsz, annál nagyobbra nő a birodalmad, és annál sikeresebb leszel.

Ez a rendszer jutalmazza és dicsőíti az illegális viselkedést. A játékosok gyakran azonosulnak a karakterekkel, akik nem egyszer hősként jelennek meg, hiszen ravasz döntésekkel és stratégiával uralják a »piacot«. Ez különösen veszélyes akkor, ha a játék nem mutatja be a való életben a drogkereskedelemmel járó következményeket: bűnözést, szenvedélybetegségeket, családok szétesését, vagy épp a börtönt és halált. Így a fiatal játékos számára a bűnöző karakter nem elrettentő példa, hanem egyfajta példakép lesz, főleg, ha a játék arca egy olyan híresség, akit egyébként is csodál.

A legnagyobb veszély tehát abban rejlik, hogy ezek a játékok torz képet mutatnak a valóságról. Egy tizenéves számára, aki még nem rendelkezik kiforrott erkölcsi iránytűvel, a játék által közvetített üzenet, miszerint a drogkereskedelem izgalmas, jövedelmező és kockázatmentes, hosszú távon
beépülhet a világnézetébe. Mivel sok fiatal a játékokon keresztül tanulja meg, hogyan működik a társadalom, hogyan lehet érvényesülni, milyen értékek mentén érdemes élni, nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez milyen hatással van a jövőjükre.

A játékok által normalizált bűnözői életforma hozzájárulhat a droghasználat társadalmi elfogadottságának növekedéséhez, a bűnözés romantizálásához, sőt akár a való életbeli bevonódáshoz is. Különösen veszélyes ez azoknál a fiataloknál, akik már eleve hátrányos helyzetű közegben élnek, ahol kevés a pozitív példa, és a társadalmi felemelkedés hagyományos útjai, mint a tanulás vagy a munka, nehezen elérhetők. Számukra egy ilyen játék nemcsak szórakozás, hanem (torz) alternatíva is lehet.

A probléma kezelése komplex megközelítést igényel. Elsőként a szülők és pedagógusok szerepe kulcsfontosságú. Ismerniük kell azokat a játékokat, amelyeket a gyerekek játszanak, és beszélgetniük kell velük ezek tartalmáról, nem tiltással, hanem párbeszéddel. Az iskolai nevelés részeként a
prevenciós programokat is ki kellene egészíteni a digitális médiatudatosság fejlesztésével, amely segíti a fiatalokat a tartalmak kritikus értékelésében.

Másodszor, a játékfejlesztők és platformüzemeltetők felelőssége is megkerülhetetlen. A drogtematikájú játékokat korhatárbesorolással, figyelmeztetésekkel, vagy akár eltávolítással is szűrni lehetne. Fontos lenne, hogy a játékpiacban is megjelenjenek olyan szimulációs játékok, amelyek
ugyanúgy izgalmasak, de a társadalmi felelősséget és a valóság árnyalt bemutatását is vállalják. Ezek akár oktatási célokat is szolgálhatnának, úgy, hogy a játék mégis érdekes és interaktív marad.”

Nyitókép: DPA / dpa Picture-Alliance via AFP