Nos, nem egy politikai pártról, nem egyes emberekről, hanem egy eszmeiségről, egy világnézetről van szó, amivel komoly vitám van.
„Több kedves olvasó is kérdezte, mit «progressziózok» ennyit? Ez most Némedi Györgynek közvetlen válasz, de voltak korábbiak is.
Nos, nem egy politikai pártról (bár nyilván van egy Mo-n, aki azonosítható ezzel), nem egyes emberekről, hanem egy eszmeiségről, egy világnézetről van szó, amivel komoly vitám van. A komoly bajom egyik tényezője, az az elképesztő intolerancia, amivel minden ellenkező véleményt igyekeznek elsöpörni. 1990 óta tapasztalom ezt Magyarországon: «mi vagyunk Európa, mi vagyunk a haladás, vagy közénk álltok, vagy kiteszünk a jóemberek társaságából».
OK, akkor be se megyek közétek. Pedig hívtak, nem is egyszer, hogy gondoljam meg.
Nem. Ezért lett egyébként «Reakció» a lapunk egy ideig, és ez a könyveim kiadójának neve is. Ez «Reakció» kérem – rátok.
Nem a haladással van bajom, hanem velük, ezzel az értelmiségi körrel Magyarországon, de az egész Nyugaton is. Azokkal, akik elhitték, hogy a fukuyamai értelemben ők a történelem vége, messzebbre látnak, bölcsebbek és persze toleránsabbak.
Egyik se.
Egyik kedvenc könyvem a Szép új világ. Őket látom Huxley könyvében, akik túlléptek a «történelmen».
Azokat, és ne Magyarországról beszéljünk, hanem Amerikáról, akik méregdrága elit egyetemeken tanulnak, ahova az átlagnak esélye sincs bekerülni. Az egyetemet elvégezve aztán szó szerint kasztokban uralják a gazdaságot, a külpolitikát, a sajtót, a kultúrát, mélységesen meggyőződve arról, hogy ők az emberiség élcsapata, a progresszió.
Én is tanultam ilyen körülmények között Genfben, havi 5000 svájci frank ösztöndíjat kapva (nem ma, anno 2004-2005), nagyon könnyen ott lehetnék ezekben a körökben sokszor annyi pénzt keresve mint ma - valahol Brüsszelben, Washingtonban vagy Genfben. Csak eszem ágában sem volt erre az útra lépni.
Kérem, az Amerikában és Nyugat-Európában építeni kívánt progresszív utópia végtelenül kirekesztő. Az úgymond «közös értékekkel» saját értékeiket tolják rá a társadalomra, a vitát magát is kizárják, mert hogy ez vagy az «alapjog». Erről (is) szólt Vance beszéde Münchenben.
Na nem kérem – megnyílik a vita sok mindenről, akár tetszik akár nem, mert a történelem nem ért véget ideológiai értelemben sem.
Nekem semmi fundemantális bajom sincs a progresszív gondolatokkal, baloldalisággal, a zöld gondolattal, stb. Karsai Dániel ügye meggyőzött hogy az aktív eutanázia egy humánus dolog. De ne merje senki mondani, hogy «ez, ez és ez» közös érték, miközben én másképp látom. Ne mondja meg senki, mi legyen a véleményem a nemzetről, Európáról vagy éppen az abortuszról, azért, mert ő «közös értéknek» véli.
Szóval senki ne vegye magára a progressziózást, kivéve, ha ráillik a fenti leírás. De akkor ne is jöjjön ide, mert itt vita van - érvekkel.”
Nyitókép: Shutterstock
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
Az európai polgári kezdeményezés elindítói szerte a kontinensen mozgósítanak azért, hogy rászorítsák az EU vezetőit a migrációs politika radikális, európai érdekeket képviselő átalakítására.
Teherán évtizedek óta először adhatott el dollárért olajat, miközben a nukleáris ellenőröket továbbra sem engedi be az országba.
Képmutatásból, dühből, arroganciából, kollektív bűnösségből soha nem lesz egy kultúra, ezért nemzeti egység sem.
J.D. Vance mégsem utazott el Svájcba azokra a tervezett iráni tárgyalásokra, amelyeken a békemegállapodás aláírására is sor került volna.
Washington jelentős katonai átrendeződést készít elő a kontinensen.
Egy elemző szerint Varsó ugyanarra az útra lépett, amelyen korábban Párizs, Berlin és London is végighaladt.
Nem könnyítem meg a dolgukat. Már csak azért sem, mert nem minden az, aminek első ránézésre látszik.
Milák megdöntötte egyéni legjobbját.
