Legyünk erősek: Magyar Péter és az ellenzék úgy viselkedik a kormánypárttal, mint az EU az oroszokkal

1989-ben az egypárti diktatúrával szemben létrejövő mozgalmak jelzője az „alternatív” volt. Akkor ebbe a szóba a még hatalmon lévők egy kis renitens devianciát értettek bele,

Negyven évnyi kényszerpálya és a nép akaratának semmibe vétele után ennek erős legitimitása volt.

Egy demokráciában kell az alternatíva; hogy az ország működőképességéhez kell-e többféle opció, az nem biztos. A magyar történelemben a legnagyobb problémák akkor keletkeztek, amikor a hatalomért folytatott harc és a megosztottság gyengítette az államot.

A nemzet egyik része Habsburg Ferdinánd, a másik pedig Szapolyai János mögé sorakozott fel, hasonló hévvel – bár kevesebb Facebook-bejegyzéssel –, mint egy Orbán–Magyar-csörténél.  De már előtte, Mátyás halálakor is hárman pályáztak a trónra, ami nem tett jót a belső kohéziónak. A Koppány–István, vagy a Szent László és Géza kontra Salamon affér külföldi támogatók bevonásával őrölte az egységet.

Nem mondom, hogy ez jó megoldás, de azt bizonyítja, hogy nem mindenütt gondolták a politikai alternatívák felsorakoztatását az üdvözítő megoldásnak.

Manapság viszont a választási lehetőség az európai trend (legalábbis elvben, azért Nyugaton bizonyos alternatívák iránt csekély a tolerancia), ennek következményeiről láthatunk néhány elrettentő példát idehaza is.

nincs köze a nemzethez, a kereszténységhez, a hagyományainkhoz, mindent viccre vesz, narcisztikus önző alak, nem kíván komolyan politizálni, és az egész rendszert nevetségessé kívánja tenni. Ő szavatartó, őszinte politikus. Nem csinált belőle titkot, igyekszik ennek szellemében eljárni. Itt a gond a rá szavazókkal van. Nem hittek neki, és abban bíztak, hogy – megszegve ígéreteit – majd felelős, a közösségért elkötelezett polgármester lesz? Vagy éppen annyira nem érdekelte a Hegyvidék sok tízezer lakóját a haza üdve, gyermekei jövője, miként a Kétfarkúakat?

Tulajdonképpen ez sem Varju hibája, hanem azoké, akik behúzták rá az ikszet. Vajon puszta bosszantásból tették? Nem okozott zavart, hogy a DK madárnak nézi őket? Vagy szerintük Varju ártatlan, és koncepciós ítélet született? Eszerint a polgárok több mint fele nem bízik a magyar bíróságokban; ez azért sokkoló.

Országos szinten 15 éve próbálkozik az ellenzék felépíteni egy kihívót. (Csak zárójelben: amikor a jobboldal volt hasonló helyzetben, és megszűnt a külső, a pluralizmust eleve kizáró szovjet nyomás,

akit bírálhatunk tökéletlensége miatt, de mégis egy komolyan vehető, nagy formátumú alak volt. Az ő halála után pedig szinte azonnal kinőtte magát egy Orbán Viktor, akin ugyancsak kereshető – és található – fogás, de elvitathatatlan, hogy komolyan vehető, nagy formátumú politikus.) És akkor nézzük az alternatív felhozatalt – a nyilvánvaló elmebetegeket nem is említve –, akik közül a legújabbtól csak egy véletlenszerűen kiragadott, friss idézet:

Az efféle fura el- és kiszólások jól illeszkednek az elődjéhez, a gyakorló keresztényhez, aki kormányfői ambícióit igazolandó azzal hitelesítette mozgalmát, hogy 

Ez remekül illeszkedett egy korábbi fárosz politikatörténeti javaslatához, mely szerint „induljon minden párt közös listán az EP-választáson”; és még csak eztán jött a koccintás Erdély elcsatolására. Említhetjük a puccsista sportminiszter sziporkáinak kimeríthetetlen tárházát, melyek között szerepelt az, hogy az „MSZP és a DK megállapodásának lényege, hogy le kell váltani a DK-t”, vagy hogy

ami a határon túliak megtagadásáig, a trükkök százaival történő manipulációkon és a hazugságözönön keresztül a népre lövetésig tartottak. Ebbe a vonalba tartozik a feleségét terrorizáló, szír gépeket vizionáló, templomba menőkkel üvöltöző, újságírókat Dunába lökdösni kívánó, de mobiltelefonokat ténylegesen bele is dobó, a fentebbi vízrajzi idézettel villantó Péter. 

Akár saját szavazóikat, népüket is beáldozva egyetlen utat ismernek: a teljes szembenállást és a totális háborút kompromisszumok, érdekegyeztetések, nemzeti minimumok nélkül. (Az ellenzék különutas képviselője, a Mi Hazánk – akárcsak korábban a MIÉP – sajnos nem tud érdemben kihívóvá válni. De legalább nem is álltak át, mint a Jobbik, amely a győzelem reményében megpróbálkozott ezzel, de bele is bukott.)

Nem a gazdaságról, az nyilvánvaló, hiszen nem tudnak kínálni egy gyökeresen más gazdaságfilozófiát, rendszert. Személyes gyűlöletről? Szuverenitásról?

Ennek elengedhetetlen tartozéka, hogy a hazai a rossz, és az aktuális Nagy Testvér a jó. Ennek fényében roppant érdekes az az eset, amikor a németek egy választás után összehívják a megbukott, leköszönő parlamentet az adósságfék kétharmados eltörlésére. Az aktuális népakaratból felálló majdani törvényhozásban ugyanis ez már nem menne keresztül.

Képzeljük el, hogy 2026-ban egy szoros ellenzéki győzelem születik, erre Kövér László összehívja a leköszönő, kétharmados Fidesz-többségű parlamentet, és alkotmányt módosít, kétharmadossá tesz bizonyos törvényeket stb., ellehetetlenítve egy sima többségű kormány munkáját.

Esetleg érdemes lenne kipróbálni, vajon a németek mit szólnának hozzá.

***

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Mirkó István)