A legújabb családpolitikai döntések hátteréről beszélt a Mandinernek a miniszterelnök főtanácsadója

Írta: Lecsek Luca, a Polgári Magyarországért Alapítvány gyakornoka

Egyre inkább jellemző a munkavállalás kezdetének kitolódása, az aktív munkavállalók átlagéletkorának növekedése. Vajon mi okozhatja ezt a késleltetett pályakezdést? 

Alapvetően az, hogy sokkal magasabb iskolai végzettséggel lépnek munkába a mostani generációk, mint a korábbiak. Ha visszatekintünk az 50-es években munkába állókra, sokan 15 évesen kezdtek el dolgozni, nagy részüknek alapfokú végzettsége volt. A 60-as években születettek már a 70-es évek végén, 80-as évek elején olyan attitűddel mentek középiskolákba, hogy képzettséget, szakképzettséget szerezzenek, amit szüleik is támogattak. Közöttük már sok volt az érettségizett, vagy legalább középfokon szakmát szereztek. 

lett több, mint félmillió munkanélküli, tehát sokan nem tudtak új munkahelyet találni maguknak. Ez például az akkori fiatalokat arra inspirálta, hogy maradjanak minél tovább az iskolában, két-három szakmát is tanuljanak, vagy több egyetemet is elvégezzenek. A 90-es években még az egyetemi hallgatók is úgy vélekedtek, hogy „nem akarok felnőni, önálló életet kezdeni, mert nem tudom, hogy miből fogok megélni”.  A munkanélküliség réme ott lebegett a pályakezdők fölött. Ezt az attitűdöt nehéz volt igazán túllépni, s 2010-ig a pályakezdőknek nehéz volt munkába állni. 

Mi történt utána?

A 2010-es kormányváltás új szemléletet hozott. 

Jellemzően 2015 után óriásit robbant a magyar munkaerőpiac, rengeteg embert beszívott. Kevesen maradtak a munkaerőpiacon kívül, nőtt a foglalkoztatási ráta. Az egész Európai Unióra igaz, hogy a diplomások aránya  jelentősen megnőtt, s Európában számos országban folyamatosan emelkedik a fiatalok foglalkoztatása. Például Dániában, Németországban, Ausztriában, ahol jelentős a duális képzésben résztvevők aránya, akár a korcsoport 30-50 százaléka is részt tud venni az iskola mellett a legális foglalkoztatásban, persze részmunkaidőben. Nálunk ez az arány még nagyon alacsony, 2-3 százalék a 15-24 éves korcsoportban. 

Egyre többen maradnak az oktatásban, ezért egyre később kezdenek dolgozni – több évtizedes ez a jelenség, mely folyamatosan növeli a foglalkoztatottak átlagéletkorát, illetve kisebb létszámúak a fiatal generációk is. Eközben jóval többen mennek nyugdíjba, mint ahányan az aktív munkavállalók sorába állnak. Ezért emelkedik folyamatosan a foglalkoztatottak átlagéletkora. 

Említette, hogy kitolódik a munkába állásnak az ideje a fiataloknál. Mi lehet az oka: valódi tudásszomj, a több lábon állás – több diploma, képzettségek – lehetősége, szükségszerűsége vagy pedig van, ami visszatartja őket?

Nem biztos, hogy csak azért, hogy megéljenek. Motiválhatja őket, hogy a diploma megszerzésekor már legyen munkatapasztalatuk – ez egy pályakezdő számára komoly előnyt jelenthet. Régebben, amikor magas volt a munkanélküliség és sokan tényleg pályakezdő munkanélküliként kezdték az életüket, akkor valamelyest a kényszer is szülte azt, hogy inkább még egy szakmát, diplomát szerezzenek. A biztonságot az oktatásban, a továbbtanulásban, képzésben lelték. Akik most végeznek, sokkal inkább tudásszomjból vagy a világ reálisabb szemléletéből láthatják azt, hogy ha többféle dolgot tanulnak, a megszerzett tudásnak olyan a kombinációja, a mátrixa, ami különlegesebbé, egyedibbé teszi a munkaerőpiacon őket.

Mennyire fontos, hogy a képzettség és a piaci igény találkozzon?

Ma már egy magára valamit adó cég nem abban gondolkodik, hogy teljesen kész munkavállalója legyen a nyitott pozícióra. Napjainkban egyre több olyan munkáltató van, aki megfelelő, jó alapokkal bíró munkavállalót vár, de felkészült arra, hogy továbbképezze, a számára szükséges kompetenciáit fejlessze. Ez ma már nem csak az autógyártó cégek és a high-tech szervezetek attitűdje.

Ha a generációk közötti különbségekről, alkalmazkodási képességekről beszélünk, milyen tendenciákról beszélhetünk?

Érdekes összefüggés, hogy akinek érettségije van vagy legalább egy jó erős szakmával rendelkezik, az sokkal inkább megtesz mindent azért, hogy meg tudja tartani a foglalkoztathatósági kompetenciáit. Fontos számára, hogy kövesse a szakmáját, vagy akár több szakmája is legyen a nyugdíjáig. A mostani generációk közül jelentősen megnőtt azok aránya, akik munkából mennek nyugdíjba, s nem esnek ki a munkaerőpiacról nyugdíjkorhatár elérése előtt. Eközben jelen pillanatban 

Ehhez a javuláshoz hozzájárult biztosan az egészségügy, az egészségtudatosság is, továbbá, hogy egy teljesen más generáció került ebbe a korcsoportba. Meg kell említeni azt is, hogy amíg a nyugdíjasok között 2010-ben talán 20 ezren voltak, ma már közel 130 ezren, akik nyugdíj mellett is dolgoznak. A nyugdíj melletti munkavégzés inkább a magasabb végzettségűek vagy a kurrens szakmák képviselői körében általános.

Mennyire mondható el, hogy az idősebb generáció hátrányt szenved a rendkívül globális és mobilizált világ miatt a munkaerőpiacon?

A covid óta különösen igaz, hogy a munka területén el kellett kezdeni használni azokat az eszközöket, amikre korábban nem is gondoltak. A hátrány tetten érhető, ugyanakkor tény, Magyarországon nagyon jó a minőségi internet ellátottság, szolgáltatás, Németországhoz és Franciaországhoz hasonlítva is. Napi szinten használják az idősebbek is a világhálót – kétségkívül nem mindenki a szakmájában, hanem a magánéletben, a családtagokkal való kommunikációban.

Mennyire növelhető, ösztönözhető a mobilitás a nem közvetlen a nyugdíj előtt álló, de korosabb munkavállalók esetében?

Abszolút. Az 50 év körüliek, de még a 60-as évek elején levők is azon generációhoz tartoznak, akik egész életükben megélték a folyamatos változást, akár az informatikai területeken vagy a szakma területén bekövetkezett kihívásokat. A szakmák esetében ma olyan gyors és nagy mértékű változásokat élünk meg, amelyek még a 70-es 80-as években sem voltak jellemzők. Például az a pedagógus, aki a 60-as években volt pályakezdő, az egész életét egy iskolában tanította végig – mint az édesanyám. Ilyen már jó ideje nincsen. 

Ösztönözhetők-e a munkavállalók, a munkaerőpiac a rugalmasság irányába, a mindenkori változások lekövetésének érdekében? Mi tud tenni a kormány?

Mindenféleképp. Pozitívan értékeltem azt, amikor 2014 környékén a közfoglalkoztatási programok elindultak. Kemény politikai támadásokat kapott a kormány érte, pedig azokat szólította meg, akik életükben nem voltak még munkaerőpiacon, végig segélyekből éltek. Ezen programok hiányában most nem tartanánk ott, hogy a 20-64 éves korcsoportnak 81 százalékos a foglalkoztatási rátája – 20 százalékpontos növekedésről beszélünk. Az inaktívak nem tudnak egyik pillanatról a másikra beállni a foglalkoztatásba, szükségszerűek voltak ezek munkaerőpiaci innovációk. Azért ezt említem példaként, mert ez ugyan már egy régi dolog, 2014-15-ben még két-háromszázezer közfoglalkoztatottunk volt, most 60 ezer alatt van a számuk.

Sok fiatal esetében felmerül a külföldi munkavállalás, de más korosztályok esetében is kérdés, mi motiválhatja a munkavállalót, hogy külföldön vállaljon munkát, akár csak egy időre is?

Először is szögezzük le, hogy a szabad munkaerő-áramlás az EU nagy vívmánya, amely generációknak nem volt lehetőség. Ma a fiatalok számára szinte természetes, hogy külföldre is mehetnek tanulni, dolgozni. A külföldi munkavállalás korosztályonként, időszakonként és lakóhely szerint is változik. A határközelség a döntésben jelentős motiváló tényező.

Ma már nem ilyen típusú kényszerből mennek ki külföldre dolgozni. Kétféle motiváció lehet ma a fiatalok számára. Az egyik, hogy azt gondolják, külföldön sokkal többet lehet keresni, ez pedig jobb életet is fog biztosítani. Az 50-es éveiben járó generációból nagyon sok mérnök kiment Írországba, Angliába, Franciaországba dolgozni. Többen, akár kint töltött húsz év után, a kint alapított családdal jöttek haza, hiszen külföldön iszonyatosan nagy a megélhetési költség. Vannak olyanok is, akik Magyarországról a covid idején elterjedt home office munkavégzéssel dolgoznak továbbra is külföldre, és akár havonta vagy kéthavonta járnak ki egy pár napra a munkaadójukhoz, cégekhez.

A kormány munkáshitele óriási lehetőség a pályakezdő fiatalok azon részének, akik szakképzettséget szerezve, középiskolai tanulmányaik után munkát vállalnak. A munkáshitel mellett a kormány gondolkodik-e a diplomás fiatalok számára is hasonló támogatásban?

A kormány a munkáshitelt egy több éve megfogalmazott igényre dolgozta ki. A tanuló fiatalok számára már régóta elérhetők a diákhitelek. Ugyan azok kicsit eltérőek, de ha a diplomásoknál megfogalmazódik másfajta támogatási igény, azt meg kell majd vizsgálni. Jelenleg a továbbtanulók száma magasabb, a nagyon fiatalon munkába állók vannak kevesebben. A munkáshitel esetében már gyűlnek a jó tapasztalatok, bízom benne, hogy hosszú távon lehetőséget fog jelenteni a fiataloknak. A 15-24 éves korcsoport közel 950 ezer fiatalt jelent, amiből 230 ezren dolgoznak, a többi nagy részt tanul. Igen kevés azok száma, aki nem tanul és nem dolgozik, tehát jelentős számú szegmensről beszélünk. 

Egy ilyen program vajon befolyásolná a fiatal diplomások külföldön történő munkavállalását?

Alapvetően jelen pillanatban a gyermekvállalási ágon vannak ilyen programok. Személy szerint el tudom azt képzelni, hogy munkaerőpiaci ágon is lesznek később ilyen támogatások. A fiatalokat megcélzó munkáshitel nagyon jó lehetőség.

Természetesen itt nem heti 40 órás munkaviszonyról van szó, de egy tapasztalatszerzés a munka világában a fiatal számára, amit a kormány az SZJA mentességgel ösztönöz. Magyarországon is van több olyan – főként műszaki irányú – szak, ahol a diplomával együtt munkaszerződést is kötnek, például a győri és a kecskeméti egyetemen már hosszú évek óta gyakorlat ez.

Vannak nem direkt az egyetemeken zajló programok, melyek nagy lehetőséget adnak a fiatalok számára – mint az MCC, illetve egyéb más szervezetek által szervezett programok – , ezek szintén betekintést adnak a fiatalok számára a munkavállalói mindennapokba az egyetem mellett. Meg kell említeni, hogy vannak a külföldi tanulmányokat, kitekintést támogató programok egyetemek számára. Az Erasmus helyett most ott van a Pannonia program, ami szintén sokkal tágabbra nyitotta a lehetőségeket, még az Erasmusnál is. Fontos, hogy a fiatal felnőtt a jövendő szakmájának megfelelő különféle programokat próbálja ki, ezek mind kihívások, amellyel nagyon jó tapasztalatot tud szerezni, fejleszti tudja önmagát. 

A fiatalok számára nagy lehetőség az Orbán Viktor által bejelentett új program, miszerint a többgyermekes édesanyákat érintő adómentességet lépcsőzetesen tervezik bevezetni. Milyen hatással lesz ez a munkaerőpiacra, lehet-e ezt előre becsülni?

Az újonnan érkező két- és háromgyermekesek anyák SZJA-mentességének elsődleges célja az édesanyák megbecsülése, valamint hogy ezzel a jelentős adócsökkentéssel több pénzt hagyjunk a családoknál, csökkentsük a terheiket. Emellett közvetett hatása lehet, az egyik a 40 alattiak esetében további gyermekvállalás a meglevő egy vagy kettő gyermek mellé. Ezzel a támogatással talán jobban megszületnek a várt, tervezett 2. gyermekek, hiszen az a tapasztalat, hogy az 1. és a 3. gyermek a különféle meglévő kedvezmények hatására jobban megszülettek, a másodiknál volt alacsonyabb az anyagi motiváció.  Az adómentesség biztonságot jelent a családok számára. Azt gondolom a munkaerőpiac oldaláról, hogy 

Természetesen nem az a fő cél, hogy minél hamarabb munkába álljanak az édesanyák, hanem az, hogy minden család megtalálja a saját igényeinek megfelelő lehetőséget. A kormány  célja, hogy lehetőleg minden élethelyzetben segítse a családokat, így például ha valaki szeretne hosszabb ideig otthon maradni, tehesse meg, de ha vissza kíván menni dolgozni, legyen biztosított számára akár a részmunkaidős foglalkoztatás is.  Így SZJA-mentesen több lesz a nettó keresete, de a tapasztalata is kamatoztatható, valamint a szakterületen folyamatosan jelentkező újdonságok is elsajátíthatóak a gyermekvállalás mellett. Ez a támogatás  egy másik kört is indpirálhat a munkaerőpiacon.

Melyiket?

A nyugdíj környékén levőket arra ösztönözheti, hogy minél hosszabb ideig maradjanak munkában, hiszen nem vonnak tőlük nyugdíjjárulékot, és 2029-től 60 év felettiként SZJA-t sem fizet a kétgyermekes anya. 

és a fiatalabbaknál ösztönözze a gyermekvállalást, intézkedéseivel csökkentse a gyermekvállalásból adódó rövid távú anyagi hátrányt, javítsa a feltételeket a munkaerő-piacon, ösztönözze a munkavállalást. Fontos, hogy a gyermeket nevelő családoknak legyen plusz jövedelme. 2010 környékén komoly anyagi hátrányt jelentett a gyermekvállalás, félelem volt a családokban, hogyan fognak helytállni, normális életkörülményeket teremteni, ha kiesnek a munkából. Nem léteztek értékelhető családi kedvezmények, 9 százalékponttal magasabb volt a gyermekesek szegénységi kockázata, mint a gyermekteleneké. Ilyen magas különbség a gyermekesek hátrányára nem volt máshol Európában, részben ez okozta, hogy jelentősen lecsökkent – nálunk 2011-ben volt a legalacsonyabb – a termékenységi ráta. Ez az óriási hátrány a gyermekvállalást ösztönző kedvezmények, a rezsicsökkentés, a devizahitel kivezetés hatására jelentősen lecsökkent.