„Egy nyavalyás hazaáruló mellé álltál, ne keress többé!” – durván kiosztották Ruszin-Szendi Romoluszt

Németh Szilárd nem fogta vissza magát.

A mindenre fogadó angoloknál biztos, lennének már tétek arra, ki lesz a következő kísértet (kis sértett…), aki bejárja – ha nem is Európát, de legalább – Magyarországot.
Júdás azon pöccent be, hogy Jézus lábát megkenték drága olajjal, ahelyett, hogy az a pénz a szegényeké lett volna. „Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?” (Jn. 12, 5) Mondhatnánk, hogy nem látta a fától az erdőt. Nem volt képes megérteni a megváltás és az üdvözítő tevékenységének egész lényegét,
saját demagógiájába beleszerelmesedve megtagadta és hátba támadta a Mesterét.
Leginkább talán megsértődött azon, hogy a galileai halászt előbbre sorolták nála, aki az apostolok közül egyetlenként Júda törzséből származott.
Talán Júdás közismert és igen dicstelen szereplése is hozzájárult ahhoz, hogy kultúrköreinkben
az áruló a leghitványabb, legkevésbé tolerált figura.
Egy nemes ellenfelet inkább megbecsülünk, mint azt, aki a sajátjai ellen fordul. Danténál is a Pokol legmélyebb bugyrában vannak.
Ezt is ajánljuk a témában
Németh Szilárd nem fogta vissza magát.
Ezt is ajánljuk a témában
A kormánypárti politikus szerint a honvédség egykori vezérkari főnöke „nagy csalódás”.
Nincs veszélyesebb a sértett embernél.
Ráadásul nem azok verik elsősorban a tamtamot, akik nem kaptak semmit; sőt a derék háttéremberek és szürke talpasok ott állnak többnyire ingyen, lelkesedésből hóban-sárban a vártán, miközben vállukon tökmagjankók kapaszkodnak fel a pezsgős koccintásokra, díszpáholyokba és kuratóriumi helyekre. Akikben aztán
nem a hála dominál, ha elköszönnek tőlük, hanem a dac és a gyűlölet borítja el az elméjüket,
mert addig azt gondolták, nekik mindez jár. De az is lehet, hogy a komplexusaik uralkodnak el rajtuk, mert nem bírják feldolgozni az érdemeiken messze felül megkapott jutalmat, s – mint a románok Erdély esetében – azt gyűlölik, akit megloptak.
Magyar Péter múltjáról és hátteréről sok szó esett már. A felesége révén közel került a tűz melegéhez, de – akárcsak a karióti becsvágyó fiatalember – nem eléggé. Narcisztikus jellemének nem tett jót, hogy egy tehetségesebb és sikeresebb asszonyt kellett odahaza kerülgetnie (lehet, hogy a színész Nagy Ervin is ebbe zakkant bele), s úgy döntött,
neki már nem elég melegedni a mások tüzénél, rak magának sajátot.
E mutatványához hasonló lelkiállapotú tanítványokat gyűjtött maga köré, a valóban csodálatos és istenáldotta tehetségű, de az igazgatói pályázaton elbukó operaénekesnőtől és a Magyar Olimpiai Bizottság volt elnökétől egészen a honvédelmi vezérkar egykori főnökéig, a különös nevű Ruszin-Szendi Romuluszig, aki veszélyes vizekre evezve,
katonaként a pártpolitika legsűrűbb mocsarába vetette magát.
Természetesen a nevéről senki sem tehet; a tábornok úr nyilatkozatából annyit tudhatunk, hogy az apjáét kapta, ugyanis, mint mondja: „Édesapám Máramarosszigeten született 1939-ben. Őt is így hívták. Tizenegyen voltak testvérek (…) azért lett apám Romulusz, mert már elfogytak a magyar nevek.”
Azt azért tudjuk, hogy a dákó-román elméletükbe belehabarodó, s ennek ürügyén (is) Kelet-Magyarországot elcsatoló románok milyen romantikus hévvel kapaszkodnak a megálmodott ősi múltba, s körükben az Adrian (Hadrianus), Traian (Traianus) nevek népszerűsége eme dicső uralkodókra emlékezteti őket.
Aki szűk két évtizeddel Trianon után a fiát Romulusznak nevezi Máramarosban, az nem a legtökösebb magyarok közül való.
Ami persze, nem baj, orvosnál, mérnöknél, villanyszerelőnél elnézhető egy bizonytalan identitás, de a hadseregparancsnok magyarsága megkérdőjelezhetetlen kell hogy legyen. A német származású Werth Henrik, aki 1938-tól 1941 szeptemberéig volt vezérkari főnök, nagy szerepet játszott a német követelések teljesítésében, az egyik legnagyobb szószólója volt a Szovjetunió megtámadásának, és a német érdekek feltétlen kiszolgálásának.
Sosem hozott szerencsét, ha egy katona politikai megnyilatkozásokat tett...
A mindig nyughatatlan Hadházy Ákosnál is kiverte a biztosítékot a dolog, persze, leginkább az, hogy „egy többszörösen korrumpálódott fideszes csúcsvezető csatlakozott a Tiszához”.
Ezt is ajánljuk a témában
Az országgyűlési képviselő posztja alatt Magyar Péter válaszolt: míg Hadházy posztolgat, az általa bírált katonai vezető a hazáját szolgálta.
A féltékenységében az új messiás friss kedvencébe belemaró Hadházy hirtelenjében arról is elfeledkezett, hogy
2013-ig ő is Fidesz-tag, sőt fideszes önkormányzati képviselő volt.
Kétségtelen, hogy a hazai baloldalt orbitális káderhiány sújtja. Harmincöt év alatt egy pufajkáson és egy gyakorló elmebetegen kívül nem tudtak kitermelni egyetlen karizmatikus politikust sem, kénytelenek folyamatosan a jobboldalról lenyúlni az ügyeletes megváltót. Akik – mivel korábbi eszme-, baj-, párt- és házastársaikkal fordulnak szembe – személyes sérelmeikből próbálnak jövőt építeni. Ami nem lehet másmilyen (hiszen saját lényegüket nem tagadhatják meg), mint
sértett, kisszerű, rövidlátó és provinciális.
A mindenre fogadó angoloknál biztos, lennének már tétek arra, ki lesz a következő kísértet (kis sértett…), aki bejárja – ha nem is Európát, de legalább – Magyarországot.
Aki a közösségnek használni nem nagyon tud, de legalább megpróbál ártani.
***
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Sokkal okosabbak nem lettünk az évfordulós Partizán-interjú után, ám a Tisza-vezér állapota súlyosbodott. Kacsoh Dániel írása.
(Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt)
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Azt sajnos nem tudtuk meg, hogy a gigaméretű adatközpontok fényevők lesznek-e.
Ezt is ajánljuk a témában
De nemcsak Magyar Péter, hanem Tarr Zoltán is kitett magáért. A beszéde lényegét talán így lehetne összefoglalni: a Fidesz és tábora egy mindent teleszaró ló, míg a Tisza egy autó. Kacsoh Dániel írása.