„Úgy látszik, tartoztam az ördögnek két órával az életemből, megnéztem Magyar Péter interjúját a Partizánon. Az időnként kérdésekkel megszakított, de megzavarni akkor sem hagyott szózuhatagból egyetlen lényeges információ szüremlett le a számomra. Magyar Péterre is igaz, ami sok más emberre: az erényei egyben a hibái is. Olyan mértékű hite van a maga igazában, hogy az már az elmekór határát súrolja. Amikor a számára kellemetlen kérdéssel találkozik, őszintén háborodik fel: hogy lehet kétségbe vonni, hogy igaza van, helyesen cselekszik? Hogy lehet hátráltatni őt az ő igazsága érvényre juttatásának heroikus küzdelmében? Ilyet csak gazember tehet, bűnös érdekek propagandistája.
Ez az átható önhit a sikerének titka.
Nem azzal arat sikert, amit mond, abban nincs semmi új, hanem azzal, ahogy mondja. Ellentmondást nem tűrően, mindenki mást lehengerlőn és gátlástalanul. Ezért nem hullanak vissza rá a korábbi szavai, ezért nem fordulnak visszájára az ellenfeleire szórt hazugságai és rágalmai. Mindazok számára, akik hinni szeretnének benne, a gátlások nélküli önhit a mindenkori szavait hitelesíti. És ez az átható, mondhatnánk penetráns önhit a legnagyobb ellenfele is. Csapatot ezzel a személyiséggel fölépíteni és vezetni nem lehet, márpedig a politika feltétlenül csapatjáték. A siker Magyar Péter környezetében egy időre sok kellemetlenséget elfed, de ő nem tud nem egyszemélyes politikai vállalkozás lenni, akárhány embert is gyűjt maga köré. Nem zárható ki, hogy megnyeri a 2026-os választásokat, de a békét, a választások után következő hétköznapokat akkor sem fogja tudni megnyerni. Az ő számára a kudarc elviselése lesz a máglya, de nem sokan fogják sajnálni miatta.”