Ki forgatja majd le a Dinasztia második részét?

„Mostanában az az érzésem, hogy teljesen elfelejtettük össztársadalmi szinten, hogy mire való a média. 

Arra, hogy a számunkra kedves politikussal jófej legyen, és segítse a pr-jét? Arra, hogy kormányt buktasson, netán rendszert? Arra, hogy megerősítsen minket a saját hitünkben? Arra, hogy harcoljon a politikusokkal és legyőzze őket?

Aki ma annak drukkol, hogy egy politikai újságíró ne jusson szóhoz egy interjúban, vagy ha nem is drukkol, de örömmel nyugtázza azt, az tudja, hogy magát fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy tisztán lásson?

Az újságíró nem önmagát szórakoztatja akkor, amikor kérdez, hanem azon dolgozik, hogy neked meg nekem a lehető legtöbb információnk legyen, a lehető legjobb döntést hozhassuk a szavazófülkében, és igen, néha kiábrándító tényeket tálal.

Olyat, ami a sikeres rendszerváltás után majd a kormányzati politikai törekvéseket segíti? Nem ismerős az ilyen közmédia? Nem épp mást akarunk?

Aki megjegyzi, hogy ő bizony nem hallgatja meg / olvassa el a tőle politikailag másként gondolkodó emberekkel készült beszélgetéseket, az honnan tudja meg, hogyan vélekednek mások? Hogy fog ellenségek helyett ellenfeleket látni?

Aki arra buzdít, hogy ne támogasd a független médiát, az honnan akar tájékozódni a következő években? Szerinte ki forgatja majd le a Dinasztia második részét? És miben különbözik azoktól, akik tizenéve nem állnak szóba a sajtóval?

Jó lenne néha megállni egy kicsit, visszatalálni egy olyan útra, ahol még számítanak az alapelvek, az alapértékek, mert valahogy mégis ezekre szoktak nemzetek épülni, mi meg verjük bele a szöget mindenféle koporsókba, most épp határozott ütésekkel a még létező sajtóéba.”

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád