Aki ma azt várja, hogy az újságíró segítse az ellenzéki politikai törekvéseket, az milyen közmédiát képzel el ideálisnak?
Olyat, ami a sikeres rendszerváltás után majd a kormányzati politikai törekvéseket segíti? Nem ismerős az ilyen közmédia? Nem épp mást akarunk?
Aki megjegyzi, hogy ő bizony nem hallgatja meg / olvassa el a tőle politikailag másként gondolkodó emberekkel készült beszélgetéseket, az honnan tudja meg, hogyan vélekednek mások? Hogy fog ellenségek helyett ellenfeleket látni?
Aki arra buzdít, hogy ne támogasd a független médiát, az honnan akar tájékozódni a következő években? Szerinte ki forgatja majd le a Dinasztia második részét? És miben különbözik azoktól, akik tizenéve nem állnak szóba a sajtóval?
Jó lenne néha megállni egy kicsit, visszatalálni egy olyan útra, ahol még számítanak az alapelvek, az alapértékek, mert valahogy mégis ezekre szoktak nemzetek épülni, mi meg verjük bele a szöget mindenféle koporsókba, most épp határozott ütésekkel a még létező sajtóéba.”