Orbán Balázs: Ma Brüsszel a világ legelszigeteltebb hatalmi tényezője

Nyitókép: MTI/Katona Tibor

Nagyszabású konferenciára került sor a Várban lévő Főőrség Étteremben, melyet a Rubicon folyóirat fennállásának 35. évfordulójára szerveztek. A konferencián előadott még Molnár Antal, a HUN-REN Történettudományi Intézet igazgatója, Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója, Szarka László, a Rubicon Intézet főmunkatársa, Magyarics Tamás, az NKE emeritus tudományos főmunkatársa, Hahner Péter történész, a Rubicon Intézet főigazgatója, és felszólalt Rácz Árpád, a Rubicon folyóirat főszerkesztője is.

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója tartotta a konferencia nagyelőadását, melynek a világpolitikai változások főbb tendenciái és azoknak hatása Magyarországra voltak a fő témái.

Orbán először a Rubicon folyóirat jelentőségét méltatta, mivel a magyar történelmi tudatot generációnként újra kell termelni, és ebben a folyóiratnak fontos szerepe van.

A neoliberális világrend gyökerei

Előadására rátérve kifejtette: 

 Azért beszélhetünk erről, mert a világpolitikát alapító személyek, szervezetek, országok, és a közöttük lévő viszony, illetve a szabályok, melyek szerint alakítják a világpolitikát, megváltoztak.

A világrendszer sosem volt stabil, mindig dinamikus állapotú dolog volt, de évszázadok tekintetében nézve földindulásszerű az átalakulás.

Orbán meggyőződése az, és erről könyvet is írt, hogy a leköszönő világrend a neoliberális, unipoláris világrend volt.

A Szovjetunió elvesztette a hidegháborút, az USA pedig hegemón hatalommá vált. Ez a megközelítés a legtömörebben Fukuyama doktrínájában jelent meg.

A siker fokmérője, hogy ki, milyen gyorsan, milyen mértékben veszi át ezeket a mintákat. Ennek folytán pedig beköszönt a Pax Americana, és megszűnnek a civilizációs konfliktusok.

Ezen világrend szabályait a neoliberalizmus fektette le, és ezt a neokonzervatívok sem vitatták.

A '70-es évekig a neoliberalizmus a „chicagói iskolát”, vagyis a deregulációt, a piacpártiságot jelentette. Erre épült rá a 80-as években Thatcher és Reagan idejében a neokonzervativizmus, ami egy gyakorlati politika volt. A 90-es évektől pedig a harmadik szakaszról beszélhetünk, ez az elképzelés nemzetközi szabállyá, rendszerré vált. Ezt a '45 utáni intézményrendszer, a Bretton Woods-i intézményrendszer képviselte.

A neoliberális vízió bukása

Miért bukik meg egy világnézet? Mert nem sikeres, nem látja el a feladatát. A neoliberalizmus rengeteg hiányosságtól szenvedett, szoktak utalni ennek jeleiként a pénzügyi válságra, az ikertornyokkal szembeni támadásra, Kína csatlakozására a WTO-hoz, a 2008-as pénzügyi válságr, Donald Trump első győzelmére és a Brexitre.

A nyugati értelmezés, hogy a kelet felelős a stabil rendszer felbomlásáért. Erre sok érv van, de a fő érv, hogy a feltörekvő keleti hatalmak a világkereskedelembe való becsatlakozás révén az előnyökből részesültek, de politikai, ideológiai értelemben nem hasonultak.

Nekünk, magyaroknak nem kell ebben a kérdésben állást foglalni. Orbán saját könyvében leírta mind a két álláspontot, és arra fókuszál, hogy ebből nekünk, magyaroknak mi következik.

Ma Kína termelés, technolgia terén egyenlített. Védelmi kiadások tekintetében a nyugat őrzi előnyét, de ez főleg az USA költése, Európa védelmi kiadásai csökkentek. Itt kiegyenlítődés zajlik, ezt ma már kevesen vitatják, inkább bagatellizálják.

Milyen korszak következi?

A nyugati világon belül a konzervatív és liberális gondolkodók a fentiekben egyetértenek, a terápiás javaslat tér el. Az új világrend tehát a szemünk láttára ölt testet.

Orbán szerint. Szuverenitásalapú korszak jön, a fő rendező elv, hogy ki a szuverén, ki tud szuverén módon viselkedni. A szuverén szereplők mozgását, csapásait a nemzeti érdek jelöli meg.

A nemzetközi politika legnagyobb feladata az egyes szuverén erőközpontok és a nemzeti érdekek összehangolása. A nemzetközi rendszerbe visszatér a verseny, ami óriási hatással lesz az országok fejlődésére. Egyes országok kilőnek, mások elsüllyednek, nagy rangsorbeli átalakulás következik.

Vannak hasonló fundamentumok, de a logikák, amelyekre épülnek ezen rendszerek, ellentétesek. Melyik ország politikai, alkotmányos, gazdasági, kulturális rendszere hoz sikert és melyiké nem?

A leköszönő világrend univerzalitása helyett a saját belső erősségek megértése, arra alapozott stratégiák, arra alapozott, a versenyben való részvétel jön, nem pedig egy univerzális rendszer, amelyhez a flottul végzett alkalmazkodás garantálja a sikert.

A magyar szempontok

Orbán felvázolta, miről gondolkodik néhány erőközpont, ez fontos a magyar lehetőségek szempontjából.

Egészen január 20-ig a demokrata vezetésnek erre a kihívásra a blokkosodás volt a válasza. Az USA meg akarta őrizni az unipoláris pillanatot, ezért a kihívókra csapást akart mérni. Elindul egy felkészülés egy majdani konfrontációra, a szövetségi rendszert össze kell húzni, a periféria-szereplők mozgásterét szűkíteni kell, a blokkon kívüli világgal konfrontálódni kell. Ennek ideológiai kerete volt, hogy a világban demokráciák állnak szemben az autokráciákkal. Egy demokratikus, offenzív geopolitikai blokkba kell szervezni a demokráciákat. Ez nem arról szól, hogy mi a kormányzati rendszer, hanem hogy mi a globális narratíva, így tartozhat a blokkhoz pl. Szaúd-Arábia.

 Ez Orbán szerint marxista logikára épül, az érvrendszer struktúrája ugyanaz.

Trump megközelítése

A nyugat a 2014-es orosz agresszióra más választ adott, mint a 2022-esre. Akkor még az unipoláris pillanatban voltak a demokrata stratégák, de 2022-re már elkészült a blokkosítás stratégiája, ami arról szólt, hogy a centrum vezető hatalmával szembe szegülő hatalmat ki kell tolni a blokkból. Az agresszió ugyanaz, humanitárius szempontból elfogadhatatlan, tragikus, de a nyugat reakciója más volt, és ez nem véletlen.

Trump beiktatásával ellentétes megközelítésű csapat kapja meg a kormányzati felelősséget. 

Szuverén erőközpontokat látnak, ezeknek vannak érdekeik, és meg kell találni a velük való együttműködés új kereteit, amely természetesen előnyös Amerikának is.

Alapvetően nem akarnak katonai konfrontációt, ez nyilvánvaló. A „cowboy” tárgyalási stílus és a kereskedelmi háború része viszont. Trump végső politikája Niall Ferguson szerint a Kínával való megegyezés lesz. Ez nem feltétlenül lesz így, de az egyik legfontosabb angolszász történész írja ezt.

csökkent a középosztály ereje, 11 millió illegális bevándorló van Amerikában, tehát fundamentális problémák vannak. Ez egy államszervezési kihívás, ebből lehet új felhajtóerőt csinálni.

Ez nem demokrácia vs. nem-demokrácia vita, ez arról szól, hogy egy nyugati típusú állami berendezkedésnek hogyan kell kinéznie, ez hazánk szemszögéből is tanulságos.

A kínai álláspont

A növekedés kezdetekor népességrobbanás volt, nőtt a piac, tömegtermelés jött létre, olcsó termelésre alapuló rendszer alakult ki. Ezek az ágazatok húzták a kínai gazdaságot. Mára viszont Kína népessége stagnál, a termékenységi ráta csökken, ezért felismerték, hogy a termelékenység fenntartása a fontos. A feldolgozó kapacitásokat részben kiszervezik más országokba, az eddigi húzóágak kevéssé lesznek jelentősek. Új iparágakra fókuszálnak, másfélszer annyit fordítanak kutatás fejlesztésre, mint az EU. Elektromos autó-sikereket látunk, gazdasági, innovatív iparágakba fektetnek. Vezető pozíciókat akarnak itt elérni.

Mit akarnak az oroszok és India?

Oroszország az elmúlt évtizedekben folyamatosan 4 százalék körül tartotta a védelmi kiadásait, a nagy európai országok most kezdik elérni a 2 százalékot. Hadiipar, nehézipar, orosz nyersanyagok és azok exportja, ez teszi világhatalommá.

Tehát eddig van egy szereplő, aki államszervezési, van aki gazdasági és innavációs, és van aki hagyományos „hard power” szerepben akarja megreformálni magát.

Népességrobbanást tapasztalnak, piaci oldalról erősödnek, több százmillió fog évente becsatlakozni a fogyasztói társadalomba itt. Nem arról van szó, hogy egy indiai vállalat jobb mint egy magyar, de egy indiai tartomány ellátása például telekommunikáció terén 100 milliós piacot jelent, ilyen piaca senkinek sincs Magyarországon, de még az EU-ban is kevés szereplőnek.

A brüsszeli baki

Ebben a világpolitikai rendszerben navigál jelen pillanatban az EU. Az EU mögött alapgondolat volt, hogy a világháború alatti nagyhatalmi versengésnek Európa vesztes volt. Ezért az a közös európai felismerés volt, hogy ki kell kapcsolni az Európán belüli nagyhatalmi versengést.

Az alapgondolat lehet jó, de hogy az így kialakított intézményrendszer és teljesítmény közelebb viszi-e az európai nemzeteket a kitűzött célok eléréséhez – ezt kell megnézni.

Ma azt látjuk, hogy ez az intézményi strutúra nem közelíti, hanem még távolítja is a rögzített céloktól az európai nemzeteket. Nagyhatalmi versengés nincs Európán belül, de a világhatalmi versengésből is kikapcsolta magát Európa, és ez „brutális” pozícióvesztést jelent. Ezt ma már senki sem tagadja, maximum nem akarja kitenni a kirakatba.

Mire vezethető vissza az intézmények diszfunkcionalitása? Az intézményeket eltérítették a progresszív liberálisok, akik utopisztikus célkitűzéseket követnek. Erre használják az európai intézményrendszert, új életminőséget, életformát, társadalmi berendezkedést keresnek.

Az EU legitimitását az alapozza meg, hogy az EU-s állampolgárok életét javítsa, de ha a brüsszeli intézmények nem képesek ezt nyújtani, akkor az együttműködés alapjait éri kihívás. Ezért zajlik hatalmas méretű átrendeződés az európai politikában, ez történt a tavalyi EP-választáson is. Az egyes európai országokban azt látjuk, hogy az intézményrendszerhez és annak teljesítményéhez fűződő viszony a változások katalizátora. Az elit szerint jól teljesít a rendszer és védeni kell eredményeit, és vannak erők, amelyek szerint rosszul megy a rendszer és változtatni kell. Az emberek megállíthatatlanul áramlanak át az utóbbi erőkhöz. Adminisztratív válaszokhoz, erőszakhoz, zsaroláshoz nyúl ezért az előbbi csoport.

A magyar kritika

Hatásköri spirál alakult ki, az uniós intézmények rosszul teljesítenek, de a zavarokat a tagállamok ellenállására fűzik fel, és ezért még több hatáskört akarnak a tagállamoktól. Olyan ez, mintha a süllyedő hajón a legénység nem a lyukakat tömné be, hanem még több rakományt vesz fel.

Erre jó alapot jelentenek a válságok, ilyenkor lehet másokra mutogatni, és újabb hatáköröket magunkhoz venni – állapította meg Orbán.

Mind a válság, mind a válság megoldására tett kísérlet szupranacionális szinten, mind ezeknek kudarca látható, ebből jön a hanyatlás és az elégedetlenség.

De a hatáskörök ilyen típusú elvonása és rossz használata, a szuverenitás-korlátozása rossz helyzetet teremt Magyarországnak: ha a német gazdaság két éve recesszióban van, azt mi is megérezzük, ha a német gazdaság működne, a magyar gazdasági növekedés 6 százalékos sávon állna. A magyar érdek ezért, hogy ezt a spirált megállítsuk. Az egyik út a brit út, elhagyni ezt a közösséget, ez nekünk nem elfogadható. A másik út, hogy alakul egy olyan koalíció a tagállamok között, amely megállítja ezt a spirált.

A nemzetállamok vegyék vissza a kezdeményezést politikai és hatásköri értelemben, hatékony, társadalmi támogatottsággal rendelkező válaszokra van szükség. Magyarország szava erősödik a Tanácsban, Magyarország megítélése javul, megszerveződnek az ellenzéki pártcsaládok.

Az intézményi diszfunkciók átcsordulnak a szakpolitiai területekre. Miközben minket vádolnak elszigetelődéssel, 

 Mindenkivel konfliktusban vannak, az oroszokkal, a kínaiakkal, és az új amerikai adminisztrációval ideológiai alapon összerúgták a port, ezért az amerikaiak inkább a tagállami vezetőkkel akarnak tárgyalni, „ez brutális brüsszeli izoláció”.

A legfontosabb a béke

Végül Orbán beszélt az orosz-ukrán háborúról. A konfliktus lezárásra elemi európai érdek. Európának békére, nem pedig háborúra van szüksége, mert a végkimeneteltől függetlenül Európa gyengülni fog.

ezek komoly tanulságokkal szolgálnak. Az egy évnél tovább tartó államközi háborúk sokszor évtizedes konfliktusokká alakulnak. Minél tovább tart, annál nehezebb lezárni. Ha nincs a háborúval egy időben lezárási folyamat, az a legvéresebb.

Nem szükséges előre kidolgozott béketerv, a tűzszünet a kiindulópont mindenhol. A valódi békéhez több tűzszünetre van szükség, a szakirodalom szerint minimum háromra. Tűzszünetre, békefolyamatra, közvetítőkre van szükség, és ebben már van szövetségesünk.

Magyar nagystratégiára van szükség. Az első ciklus 2010-14 között alapvető társadalompolitikai reformokról, a gazdasági háttéről szólt. A 2018-ig tartó időszak a begyűrűző civilizációs konfliktusok kezeléséről szólt. 2018-22 a járványkezelésről szólt. 2022-26 a háború kezeléséről szól, és felkészülünk az új világrendszerváltásra.

A magyar nagystratégia négy pillére

Orbán négy területet említ a magyar nagystratégia kapcsán.

1. pillér: hogyan tudjuk ebben az átrendeződő világban a magyar sajátosságokra épülő társadalmi modellünket megerősíteni, és hátrányainkat csökkenteni?

De van, hogy a nyugatról jövő inspiráció veszélyes, a 20. század minden totalitárius eszméje szellemi értelemben nyugatról jött.

Most is a nyugati liberálisoktól jön a gondolat, amely a nemzeti ellenállóképességet lebontani akarja.

2. pillér: e mellé nemzeti modernizációra van szükség. Nem a változást kell ellenezni, csak az értékeket kell megőrizni. A gazdaságot és az infrastruktúrát fejleszteni kell. 

Példák: Mátyás király és a reformkor. Fontos területek például a bankrendszer, a digitalizáció, a gazdaság, az oktatás, többek között.

3. pillér: a szuverenitásvédelem. 

Az marad meg szuverén erőközpontként, aki képes saját önállóságát megtartani. Területek többek között a határvédelem, energiaszuverenitás, hadsereg, biztonság.

4. pillér: a konnektivitas alapú külpolitika. Hazánk történelmi értelemben akkor szenvedett el sérelmeket, amikor egy vagy több nagyhatalom ellenérdekelt volt Magyarország túlélésében.

A konnektivitás éve jön

Mi olyan helyzetet keresünk ahol mindenki érdekelt Magyarország túlélésében, ez a konnektivitás. Minden erőközponttal növeljük a kapcsolatok mértékét.

A 2025-ös évben látjuk teljes valóságban a konnektivitást.

Ennek komoly és kézzel fogható, lefordítható politikai, gazdasági, kulturális hozadéka is lehet, évtizedes távlatban is.

Orbán végül úgy foglalta össze előadását, hogy eurázsiai évszázad jön, itt a nyugati nyitás ideje, mi vagyunk az új mainstream, továbbra is megvédjük a szuverenitásunkat brüsszellel szemben, és végül: aki mer, az nyer.

Segít-e ebben Trump győzelme?

Az előadást követően Rácz Árpád kérdésére, miszerint Trump megválasztása milyen hatással lesz a fenti program megvalósítására, Orbán úgy reagált, hogy a konnektivitás alapú gazdaságpolitika alapjait már meghoztuk.

Magyarország a nyugati rendszerbe integrált ország, az EU, a NATO, közös gazdaság tagja. Az amerikai választás annak szemszögéből döntő, hogy az USA-val való együttműködés lehetősége nőtt.

Az egész nyugati világ látja ezeket a folyamatokat, amelyek hajtóerőt jelentettek az amerikai választásokok, ettől hosszú távon nem tudja függetleníteni magát senki sem.