Nyolcvan éve szabadult fel a legnagyobb magyar temető

Az európai zsidóság helyzete ma

Nem csupán a második világháború előtt és alatt, hanem évtizedekig utána is a polgári konzervatívok által megvetett szélsőjobb védjegye volt az antiszemitizmus. A 21. században e tekintetben is nagyot fordult a világ: mára Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egyaránt a baloldal sajátja lett az antiszemitizmus és annak egyik alig rejtett változata, az Izrael-gyűlölet. Alain Finkielkraut francia filozófus úgy vélekedett: „Franciaország az európai zászlót palesztinra cserélte, a francia baloldalnak a nyílt antiszemitizmus többlettámogatást hoz.” 

Ahogy Párizsban gyakorivá váltak az antiszemita támadások, úgy az egykor a multikulturalizmus büszke centrumának tartott Berlinben sem érezhetik magukat teljesen biztonságban a zsidók vagy a támadók által zsidónak tételezett polgárok: 2024 első hat hónapjában kétezer antiszemita támadást regisztrált az ezzel foglalkozó RIAS intézet. Az amerikai központú Anti-Defamation League szerint az Egyesült Királyságban a Munkáspártot átszövi az antiszemitizmus, amely – hasonlóan a többi nyugat-európai országhoz és az USA-hoz – részben Izrael önrendelkezési jogainak vitatásában nyilvánul meg, részben a zsidó szervezetek, kulturális események elleni fizikai támadásokban, amelyek mögött jellemzően bevándorlók állnak. A spanyolországi baloldali Képesek Vagyunk (Podemos) párt a bűn államának nevezte Izraelt.

A képlet mindenhol hasonló: a fizikai atrocitások, erőszakos fellépések felelősei az esetek elsöprő többségében bevándorlók, akiket azonban ideológiai céljaikban támogat a baloldal. Ők Izraelnek a Hamasz túszszedése után indított háborúját nem önvédelmi, hanem a szabad Palesztina elleni akcióként írják le, hangosan támogatják az Izrael-ellenes mozgalmakat. Hasonló figyelhető meg az egyetemeken. Az Amerikai Egyesült Államokban Izrael gázai háborújának megindítása után az egyetemeken sosem látott antiszemita kampány tört ki.

Szintén az ADL jelentésében áll, hogy számos nyugat-európai baloldali médium újabban rendszeresen ír a zsidó privilégiumokról. A szervezet azt is állítja, hogy a francia sárga mellényes mozgalmat, illetve – az Izrael-kritikus BDS mozgalom tevékenysége nyomán – a németországi zöldtüntetéseket is átszövi az antiszemitizmus.

A woke párban jár az antiszemitizmussal, és a nyugat-európai baloldali pártok krízisének egyik oka, hogy identitáskeresésükben és a „poszt­koloniális lelkiismeret-furdalás” feltalálása óta a bevándorlók által elkövetett gyűlölet-bűncselekményeket relativizálják, az antiszemitizmust pedig nemegyszer kifejezetten szítják. 

Ennek a közegnek erős ellentéte Magyarország. Az Orbán-kormány zéró toleranciát hirdetett minden antiszemita megnyilvánulással szemben, s ezt következetesen képviseli. Budapesten mintegy százezer honfitársunknak van zsidó identitása is, és ők, akárcsak zsidó vendégeink, biztonságban érezhetik magukat hazánkban. Mind a világi zsidó kulturális élet, mind pedig a vallási zsidó élet virágzik Magyarországon, és minden állami támogatás a rendelkezésükre áll. A zsidó emlékhelyeket, önszerveződő kulturális kezdeményezéseket a kormány kiemelten támogatja, Szabadkától a pesti Rumbach Sebestyén utcán át Óbudáig számos zsinagógát újítottak fel.

Hazánkban – ahol nyolc évtizede az állam megbocsáthatatlan módon származásuk miatt üldözte saját polgárait – ma összehasonlíthatatlanul nagyobb biztonságban élhetnek a zsidók, mint bármelyik nyugat-európai nagyvárosban.