Make Europe great again! – de sikerült?

„Egyszerre rendkívül kiemelt és egyszerre rendkívül súlytalan időszakban került sor (immáron a tavalyi év második felében) az uniós magyar elnökségre, de megvolt benne a lehetőség, hogy Magyarország – ha akarja – meg tudja mutatni a szebbik arcát is az európai közösségnek. Megvolt a lehetőség arra, hogy olyan témákat és ügyeket tegyünk a közös asztalra, ami számunkra nemzeti minimumot jelent. A 2024 végével hivatalosan is véget érő (történelmileg immár második) magyar uniós elnökség kétségkívül sok tekintetben eredményes volt – bizonyos ügyekben persze olyan tollakkal ékeskedik a NER-adminisztráció, amely valójában nemcsak a miénk, de erről lejjebb bővebben –, másfelől pedig sajnálatos módon az általam fentebb említett ziccert tudatosan kihagyta. Kár érte.

Annak idején kaptam hideget-meleget az ellenzéki oldaltól, amiért az elnökségi félév kezdete előtt egyedüli magyar szociáldemokrata EP-képviselőként elmentem Brüsszelben a Novák Katalin – nem sokkal később a kegyelmi botrányba belebukott – államfő által az uniós elnökségre való felkészülés jegyében szervezett kerekasztalra. Nem mondom, hogy baráti és nyitott volt a hangulat az állami eseményen az engem rendszerint lehazaárulózó fideszes politikusok között, de akkor is kötelességemnek éreztem, hogy ott legyek és elmondjam a saját, valamint akkori választóim véleményét, illetve elvárásait a magyar elnökséggel kapcsolatban. Nem voltak nagy reményeim annak idején sem arra vonatkozóan, hogy a Fidesz, illetve az állami gépezet bármennyire is nyitott lesz majd ellenzéki javaslatokra és témafelvetésekre (például az Európai Egészségügyi Unió és benne az általam szorgalmazott egészségügyi minimum-szolgáltatás kapcsán), ahogyan végül be is bizonyosodott, hogy Orbánék ezt a hat hónapot sem elsősorban a nemzet és az európai közösség javára akarták felhasználni, hanem pusztán saját politikai céljaikra.

Tény, hogy a soros elnökségünkre sajátos időszakban került sor: épp egy európai választás után voltunk, új időszak kezdődött az Unió életében, most alakult meg az új Európai Parlament és állt össze az uniós elnökség második felére az új Európai Bizottság is. Átmeneti időszak volt ez tehát az EU életében, ami egyszerre jelentett valamilyen szintű súlytalanságot a soros elnökség számára és ezzel ellentétben épp, hogy érdemi figyelmet a politikai változások – hogy Trump megválasztását eközben már ne is említsük – turbulens időszaka miatt.”

Nyitókép: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher