Mi a hagyomány, mi az örökség és mi tartja életben civilizációnkat? Legfőképpen pedig mik azok a káros hatások, melyek szépen lassan nemcsak a férfit, de az apák és fiúk kapcsolatát is felemésztik.
Nehéz egy kicsit olyan témáról hosszú, részletekbe menő eszmefuttatást olvasni, amelynek az ember saját akaratán kívül álló okok miatt soha nem lehetett a részese. Ilyen volt számomra Bolyki László könyve, az Apák és fiúk, amely A kiválasztottak című kiváló sorozat alkotóinak Jézus élete könyvét is megjelentető Harmat Kiadótól érkezett. Félreértés ne essék, az Apák és fiúk egy fontos és jó témával foglalkozik, sokszor felemelő és kellően iránymutató módon. A hiba bennem, az olvasóban van.
Honnan erednek a népmesék és hogyan maradnak fenn? Mik az értékek, avagy a hagyományok, amiket őrzünk? Bolyki László kiváló példával indít, mikor előhúz egy emléket a kalapból, egy New York-i koncerttel, mikor Lendvay József, alias Csócsika igazi virtuóz bemutatót tartott a Carnegie Hallban. De mint kiderült, volt honnan tanulni a zene művészetét, elvégre tudását illetően az idősebb Lendvaynak, a nagyobbik Csócsinak sem kellett szégyenkeznie, sőt saját elmondása szerint a saját, főprímás apja (Rajkó zenekar) is legendás volt. Ahogy pedig ezen a láncolaton végigvezeti a szerző az olvasót,
az is kiderül, hogy mi az az életlánc, amely összeköti az apákat a fiúkkal, átadva így a hagyományokat, miközben az ifjabbak csillogó szemmel nézik őseiket, akiknek örökségüket köszönhetik.
Ezt is ajánljuk a témában
Eljött az idő, amikor már nem elég „csak” hinni, hiszen egyre több megpróbáltatás éri Jézust és tanítványait, akik Jeruzsálem felé veszik az irányt, ezzel is közeledve az elkerülhetetlenhez.
Részben erről a nagyon mély és fontos kapcsolatról szól az Apák és fiúk, valamint arról, hogy ezzel mi mindent nyerünk közösség szintjén is. Szóba kerül persze az is, amit mindenki lát, ki kicsit is nyitva tartja a szemét: hogy miképp zilálták szét az eszmék és diktatúrák, a haladó szellemiség szószólói a családot. Hogyan lett a társadalom apátlan, miközben maga a vallásunk az Atyára és a Fiúra, vagy éppen a Szentháromságra épül. Szép példákkal kerül bemutatásra a hagyományok tiszteletének fontossága, ami többek között azt is lehetővé teszi, hogy a nápolyi pizza védjegyesített étel legyen Amerikában.
Mert generációról generációra szállva minden összetevő egyezik, minden folyamat ugyanolyan, ezzel tiszteletben tartva a szertartásos formulát, ami minden elemében meghatározza az étel minőségét és milyenségét.
Ha pedig már tisztában vagyunk az életlánccal és az így örökített hagyományokkal, reflektorfényt kap a férfi szerepkör. A Bibliából is idézve és számos példát bemutatva kerül bemutatásra, hogy mit jelent férfivá válni, mit jelent férfinak lenni, milyen kötelezettségeket takar ez. És még ha nem is értek mindennel egyet, a Dávid és Salamon tetteivel prezentált bemutató annyira jelentőségteljes, hogy nehéz is lenne nem hinni ebben a kihalóban lévő, de még menthető eszményben.
Azt írtam, hogy nehéz olyan témáról olvasni ilyen terjedelemben, aminek az ember nem lehetett a részese. Édesapám 4 éves koromban hunyt el, Isten nyugosztalja, és bár megboldogult nagyapám éppen úgy próbálta fenntartani a klasszikus családfő szerepet, mint évekkel később édesanyám új férje, a hagyományos értelemben vett apa számomra évekig, talán a legfontosabb időszakban esett ki a képletből, miközben további éveket vett el az újonnan kialakuló apa-fiú kapcsolatból az elfogadás időszaka. Nehezíti a helyzetet, hogy lányom és nem fiam született, ami persze a szereteten és a főbb apai feladatokon nem változtatott,
de a szerző által bemutatott életláncot nekem esélyem sem volt megismerni, így valahol lelkes irigységgel olvastam róla hosszú-hosszú oldalakon keresztül.
Ezt is ajánljuk a témában
Isten igéjét nemcsak a Biblia hirdeti, de minden ihletett mű, így például akár egy festmény, egy regény. Vagy éppen egy sorozat, amely Jézus élete alapján még rekordot is állított.
Bár az irigy talán nem is a legmegfelelőbb szó annak pejoratív jelentése miatt. Inkább az a fajta csodálat ez, ami olyasminek szól, ami soha nem lehet a miénk. Emellett mégis átéreztem a mondandót és elismerem a nagyapa-apa-fiú kapcsolat jelentőségét és fontosságát, közben pedig hálát adok az Úrnak, hogy bár nem kaptam meg a szükséges útmutatást, így a könyvben írtak szerint magam is éreztem a céltalanságot és az ezzel kapcsolatos határozatlanságot, nekem mégis volt olyan szerencsém, hogy az olvasás és írás szeretete irányt mutatva terelt egy útra – amin aztán esélyesen már senki nem követ.
Bolyki László könyve az életláncról és a hagyományokról
Keserédes mondatok ezek egy keserédes témában, amely viszont összességében fontos üzenetet hordoz magában. Rólunk, hagyományainkról, örökségünkről, Istenről, az Atyáról és a Fiúról. Érdemes elolvasni és megfogadni számos tanácsát, hogy ne csak a hagyományos családmodell maradjon fenn és mutasson értéket az utókornak, de az apák és fiúk kapcsolata se sérüljön a jövőben.
Van valamiféle iróniája annak, hogy bár attól félünk, amit nem ismerünk, amit nem látunk – Lovecraft történetei mégis festményekkel hódítanak újra, miközben a felszínre emelkedik, ami egyszer elsüllyedt.
Egy 14 év alatti fiú iskolai ollóval szúrta meg csapattársát, akit súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba.
Fontos az ajándék, fontos, hogy minden meglegyen, de hogyha arra megy rá a hangsúly, akkor kifáradunk. Interjú.
Hogy az új is lehet jó, a jól ismert pedig nem mindig garantálja a minőséget, arra a művészet a legjobb példa.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
Még mindig aktívan politizál a lengyel vállalatokat a rendszerváltás után külföldieknek kiárusító egykori miniszter.
Egyes statisztikai állítások elsőre meghökkentőek, ám valójában triviális matematikai tények.
A NATO-főtitkár szerint mivel a háború globális konfliktussá vált, az európai szövetségeseknek nagyobb szerepet kell vállalniuk.
