Mindent a maga helyén – válasz Magyar Péternek
Kikérem magamnak, hogy a közjogi rendszer működéséről és az elnök feladatairól újra és újra kioktatni próbálja a köztársasági elnököt.
A nyugati világban még a legnagyobb jogsértés esetén is csak a hazai ellenállásban lehetne bízni.
„Összességében kijelenthető, hogy így a hatályos alkotmányt egy puccsot jelentő alkotmányértelmezéssel kikerülve egy egyszerű többséget elért kormányhatalom is megkísérelheti a teljes korábbi közjogi rendet és alkotmányt lecserélni.
Megpróbálhatják-e ezt Európában is? Bár a hatályos alkotmány átlépését jelentené egy ilyen alkotmányozási út Magyarországon is, de a mainstream szellemi-politikai áramlatokat ismerve a nyugati világban még a legnagyobb jogsértés esetén is csak a hazai ellenállásban lehetne bízni ilyen fejlemények esetén. A hazai alaptörvényt tehát védeni kell, és az ilyen tervek esetén az alkotmánybírák általi védelem már kevés, ehhez már az erre létrehozott alkotmányvédelmi hivatalok jöhetnek csak szóba.
Hadd jelezzem, hogy a leírtak nem pusztán elméleti meditációk!
A balliberális magyar ellenzéknek már a 2014-es választások előtt ilyen irányú, pontos tervei voltak, és egy csekély többségű választási győzelemben bízva így írt egy vezető jogász aktivistájuk a Magyar Narancs 2011/17. számában: »És mivel nem lesz kétharmada a parlamentben, nemigen nyúlhat más eszközhöz, mint a népfenség intézményéhez, a népszavazáshoz. A Fidesz arra fog hivatkozni, hogy maga az alaptörvény zárja ki saját módosítását népszavazás útján, az új miniszterelnök pedig úgy fog érvelni, hogy a népfelséget semmi sem írhatja felül, és ezzel szemben a Fidesznek sem lesz könnyű népszerűen érvelnie. Az Országgyűlés kiírja a népszavazást, az új alkotmány pedig majd kizárja, hogy az Alkotmánybíróság ezt felülbírálja, ha ezeknek szabad volt, azoknak miért ne lenne szabad.«
Látni kell, hogy ez terv azóta is él, érvényben volt 2018-ban és 2022-ben is a választások előtt, és egy feles többséggel végbemenő átfordulás után ezt a kétharmadosság félretolásának útjaként hirdették. Ténylegesen persze ez egy alkotmánypuccs lenne. De különösebb vitát nem keltett akkor sem az alkotmányjogász körökben, sem a jobboldali szellemi elit holdudvaraiban. Pedig egy feles átfordulás mostanság már reálisabb, mint korábban volt, és a fent vázoltak révén akkor ezt nemcsak egy feles átfordulásként megszerzett korlátozott kormányhatalomként kívánják felfogni, hanem a teljes közjogi rendet leváltó, korlátlan hatalomként. Ha pedig ez az alkotmánypuccs egy feles kormányhatalom birtokában reális veszély, akkor eléggé célszerűnek tűnik, hogy
már most egy reteszt kellene ez elé illeszteni egy sürgősen elfogadott Btk.-kiegészítés formájában, mely kimondja, hogy alkotmánymódosítás vagy új alkotmány készítése a hatályos alkotmányos rend szerint kizárólag az Országgyűlésben az erre előírt módon lehetséges. Az ezt kikerülő út alkotmányellenes és bűncselekményt valósít meg.
Az alkotmányos államot tehát két szinten lehet erőszakkal felborítani: az egyik a már régóta ismert államcsíny a kormányhatalom szintjén, ám létrejött ennek egy másik formája is az alkotmányozó hatalom szintjén, ez pedig az alkotmánypuccs.”
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt