Robert C. Castel: A Nyugat arra használja fel Ukrajnát, hogy olyan hatalom ellen háborúzzon, aki ellen ők nem mernek

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád

Mint a Mandiner olvasói emlékezhetnek, összekapaszkodva, szervezetten rontott neki Orbán Balázsnak a Telex, a 444, a Magyar Hang, Magyar Péter és Török Gábor.

„Az úgy volt, hogy beszélgettünk Orbán Balázzsal közös műsorunkban, a Stratégiai részlegben, amelynek széleskörű reklámozását a TISZA Párt médiagépezetének ezúton is köszönjük. Az első epizódban a kötcsei beszédről, a másodikban a migrációról beszélgettünk, a tegnap kikerült harmadikban eljátszottuk, mit mondott volna Orbán Balázs Magyar Péternek akkor, ha utóbbi ki mert volna állni vele egy vitára – és szóba került David Pressman amerikai nagykövet is, aki ezredszerre is előhozakodott gyomorforgató konzervpárhuzamával arról, hogy a magyarok 1956 népeként igazán tekerhetnének néhányat az Ukrajna színét-virágát felemésztő háborús húsdarálón.

S emiatt azt mondják az elemi szövegértésre képtelenek, hogy Orbán Balázs szerint Magyarország nem védekezne, ha megtámadnák. Propaganda, persze – de választ érdemel” – foglalta össze a történteket Kohán Mátyás, a Mandiner munkatársa. 

Erről itt olvashatnak részletesebben.

Castel: Orbán Viktor politikai igazgatója egy teljesen ésszerű álláspontot képviselt

Az ügyben megkerestük Robert C. Castelt, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadóját is, aki a hónapokon belül harmadik évébe lépő orosz-ukrán háborúról is kifejtette a véleményét az igazságos háború górcsövén keresztül szemlélve. 

Mint fogalmazott, „azokról az elvekről van szó, amelyek megválaszolják azt a kérdést, hogy mi tesz egy háborút igazságossá. A tévedések eloszlatása végett érdemes megjegyezni, hogy Machiavelli hercege nem arra esküdött fel, hogy minden körülmények között harcolni fog, hanem arra, hogy minden körülmények között megvédi az országot. Ez pedig nem ugyanaz”. 

Egy országot, egy népet nem csak katonai eszközökkel lehet megvédeni. Sőt, 

Az ukrán háború kitöréséig, a nyugati világban ez volt az egyetlen morálisan vállalható álláspont”.

Majd azzal folytatta, hogy „az igazságos háborúnak van egy nagyon fontos feltétele, amit úgy hívnak, a siker esélye. Ha egy háborút egy igaz ügyért vívunk, de nem létezik semmilyen esély a sikerre, akkor az a háború a jus ad bellum elvei szerint nem számít igazságosnak”. „Azok, akik azt az álláspontot képviselik, hogy minden körülmények között ellen kell állni a betörő támadóknak, elfelejtik azt, hogy az igazságos háborúnak megvan ez a praktikus, gyakorlati kritériuma is, a már említett siker esélye. Erre láttunk a történelem folyamán több példát is. Igaz ez a magyar történelemre is, ahol 

 Elég csak az erdélyi fejedelmekre gondolni, akik hagyományosan adót fizettek a Portának, hogy a török hadak ne dúlják fel Erdélyt” – hívta fel a figyelmet Castel.

A biztonságpolitikai szakértő arra is kitért, hogy nem minden helyzetben az optimális reflektív válasz az, hogy háborúzzunk. „Például ha az adott körülmények között fontosabb, hogy a nép vagy az ország ne pusztuljon el, mint az, hogy mi legyen az adott ország politikai irányvonala, vagy ahogy mondani szoktam, az imairánya. 

 Ezek mind valid döntések. A megadás példáját választotta többek között 1940-ben Dánia és Románia, és náluk igaz lett shakespearei »aki meghajol, az győz«. Néha meg kell hajolni, és nem eltörni a szélben” – húzta alá.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire helytálló az a sokat emlegetett kijelentés, hogy ez a háború valójában proxyháború, Robert C. Castel azt felelte, hogy az orosz-ukrán háborúnak különböző aspektusai vannak. „Van egy olyan aspektusa, amit úgy hívnak, hogy ukrán polgárháború. Az ukrán kormány harca az orosz szakadárok ellen. A következő réteg a két állam szembenállása”.

Castel reagált Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatójának azon kijelentésére is, hogy „‘56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij, aki belevitte az országát egy háborús védekezésbe”. 

Kijelentette, hogy az „offenzív realista fülével nem hallott semmi olyat, ami nem ésszerű bizonyos helyzetekben. Nem vagyok benne biztos, hogy mikor ez a háború véget ér, az ukrán elnök azt fogja mondani magának, hogy talán jobb lett volna bele sem állni ebbe az egészbe”.

„A kérdés inkább az, hogy mi az, amit meg akarunk menteni: Ukrajna területi integritása, Ukrajna népe, Ukrajna gazdasága, az ukrán társadalom vagy pedig Ukrajna imairánya Brüsszel felé. Az is kérdés, hogy megéri-e elpusztítani egy országot, elveszíteni mintegy félmillió embert, hogy a következő tíz évben Brüsszel felé imádkozzunk, ne Moszkva felé” – sorolta.

Azt csak a végén fogjuk tudni, hogy kinek lesz igaza. Az igazságos háború elveit figyelembe véve  nemcsak ésszerű, hanem erkölcsös is úgy dönteni, hogy az elsöprő túlerő ellen nem harcolunk”. 

„Így tette Mohamed próféta is a korai iszlámban, mikor kivonult a seregével Medinából, hogy elfoglalja Mekkát. Mikor felmérte, hogy mekkora a mekkai sereg, megértette, hogy el fog veszni a medinai állam. Így inkább a kompromisszumot választotta, nem vette fel a harcot a mekkaiak ellen. Majd két évre meghódította a várost. Ez a híres Hudejbijja precedens ami az iszlám politikai kultúrájának az egyik alapköve”.

Robert C. Castel. gondolatait azzal zárta, hogy „ez a pragmatikus döntés is azt bizonyítja, hogy épp elég példát tudunk mondani az elmúlt évszázadokból arra, amit Orbán Balázs képviselt a megszólalásában”.