Mégis igaza van Magyar Péternek, hogy jobb, ha nem nyilatkoznak a munkatársak
„A munkatársakat nem zavarja, ha agyhalottozzák őket, mert megszokták.”
Magyarul érteni nem kötelező, de igen hasznos. Kohán Mátyás írása.
Nyitókép: Attila Kisbenedek/AFP
Az úgy volt, hogy beszélgettünk Orbán Balázzsal közös műsorunkban, a Stratégiai részlegben, amelynek széleskörű reklámozását a TISZA Párt médiagépezetének ezúton is köszönjük. Az első epizódban a kötcsei beszédről, a másodikban a migrációról beszélgettünk, a tegnap kikerült harmadikban eljátszottuk, mit mondott volna Orbán Balázs Magyar Péternek akkor, ha utóbbi ki mert volna állni vele egy vitára – és szóba került David Pressman amerikai nagykövet is,
aki ezredszerre is előhozakodott gyomorforgató konzervpárhuzamával arról, hogy a magyarok 1956 népeként igazán tekerhetnének néhányat az Ukrajna színét-virágát felemésztő háborús húsdarálón.
Balázs ekkor azt találta mondani: épp 1956 miatt tudjuk, hogy háborús veszélyben nem úgy érdemes cselekedni, ahogy Volodimir Zelenszkij tette. S emiatt azt mondják az elemi szövegértésre képtelenek, hogy Orbán Balázs szerint Magyarország nem védekezne, ha megtámadnák. Propaganda, persze – de választ érdemel.
Józan ember nem vonja kétségbe, hogy akit egyszer megtámadtak, annak védekeznie szent kötelesség. De józan ember – pláne olyan, aki 1956 népéből származik – nem felejt el háborús veszélyben konzultálni Lukács evangélistával, 14. fejezet 31-32. vers: „Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.”
Ennyi az üzenet, a hősiesség mellett ez 1956 másik tanulsága – hogy nem csak az a hős, aki a ruszki tankra kardot ránt, hanem az is, aki még az első fegyver eldördülte előtt elkerül egy elkerülhető vesztes háborút.
Ez a kulcs: az elkerülhetőség. Volodimir Zelenszkij a harctéri helyzet állása szerint messze rosszabb feltételek mentén fejezi majd be ezt a háborút, mint amit maga és országa számára elérhetett volna akár a 2021 végi orosz ultimátum, akár az isztambuli békefolyamat idején. Tárgyaláson nem hagyta Ukrajna és szövetségesei, hogy Oroszország megvétózza az ukrán NATO-csatlakozást – megvétózták hát a harcmezőn. A háború minden áldozata hiába halt meg akkor, ha Ukrajna a háború végkifejleténél jobb megoldási lehetőségeket hagyott a tárgyalóasztal mellett veszni. Márpedig emberi számítás szerint ez lesz a vége; így aztán az a politika, amely merő gőgből nem kerülte el a háborút, hibás. Zelenszkij hibázott – nem 2022. február 24-én, hanem 2021-2022 telén, majd ismét 2022 tavaszán. Ezt mondta Orbán Balázs, nem mást; én ültem vele szemben, nem azok, akik most előadják a nemzethalált. Magyarul érteni persze nem kötelező, de alkalomadtán azért hasznos lehet.