Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.”
Ennyi az üzenet, a hősiesség mellett ez 1956 másik tanulsága – hogy nem csak az a hős, aki a ruszki tankra kardot ránt, hanem az is, aki még az első fegyver eldördülte előtt elkerül egy elkerülhető vesztes háborút.
Ez a kulcs: az elkerülhetőség. Volodimir Zelenszkij a harctéri helyzet állása szerint messze rosszabb feltételek mentén fejezi majd be ezt a háborút, mint amit maga és országa számára elérhetett volna akár a 2021 végi orosz ultimátum, akár az isztambuli békefolyamat idején. Tárgyaláson nem hagyta Ukrajna és szövetségesei, hogy Oroszország megvétózza az ukrán NATO-csatlakozást – megvétózták hát a harcmezőn. A háború minden áldozata hiába halt meg akkor, ha Ukrajna a háború végkifejleténél jobb megoldási lehetőségeket hagyott a tárgyalóasztal mellett veszni. Márpedig emberi számítás szerint ez lesz a vége; így aztán az a politika, amely merő gőgből nem kerülte el a háborút, hibás. Zelenszkij hibázott – nem 2022. február 24-én, hanem 2021-2022 telén, majd ismét 2022 tavaszán. Ezt mondta Orbán Balázs, nem mást; én ültem vele szemben, nem azok, akik most előadják a nemzethalált. Magyarul érteni persze nem kötelező, de alkalomadtán azért hasznos lehet.