Nyitókép: Attila Kisbenedek/AFP
Az úgy volt, hogy beszélgettünk Orbán Balázzsal közös műsorunkban, a Stratégiai részlegben, amelynek széleskörű reklámozását a TISZA Párt médiagépezetének ezúton is köszönjük. Az első epizódban a kötcsei beszédről, a másodikban a migrációról beszélgettünk, a tegnap kikerült harmadikban eljátszottuk, mit mondott volna Orbán Balázs Magyar Péternek akkor, ha utóbbi ki mert volna állni vele egy vitára – és szóba került David Pressman amerikai nagykövet is,
aki ezredszerre is előhozakodott gyomorforgató konzervpárhuzamával arról, hogy a magyarok 1956 népeként igazán tekerhetnének néhányat az Ukrajna színét-virágát felemésztő háborús húsdarálón.
Balázs ekkor azt találta mondani: épp 1956 miatt tudjuk, hogy háborús veszélyben nem úgy érdemes cselekedni, ahogy Volodimir Zelenszkij tette. S emiatt azt mondják az elemi szövegértésre képtelenek, hogy Orbán Balázs szerint Magyarország nem védekezne, ha megtámadnák. Propaganda, persze – de választ érdemel.
Józan ember nem vonja kétségbe, hogy akit egyszer megtámadtak, annak védekeznie szent kötelesség. De józan ember – pláne olyan, aki 1956 népéből származik – nem felejt el háborús veszélyben konzultálni Lukács evangélistával, 14. fejezet 31-32. vers: „Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?