Zátonyok a Tisza útjában

Nyitókép: Szentgállay Bálint/NurPhoto via Getty Images

„A nulláról induló Tiszának még nincsenek meg a jelöltjei. Ebben iszonyatos tempóval kellene előrelépnie.

Orbánéknak elég megőrizni táborukból, aki jelenleg megvan, és emellett kb. 20-25 billegő körzetre koncentrálni. Például a határmentiekre, ahol a háborús fenyegetés érzése, tehát Orbán »békemissziójának« csinnadrattája jobban hat. Ahol az őket megvédő »erőre« nagyobb az igény.

Erről szól Menczer és a vele indított új politikai stratégia. Ma úgy tűnik, de lehet, mégsem rúgtak vele öngólt. Nem szimpátiát akartak kelteni – akkor nem Menczert küldik oda –, hanem erőt demonstrálni. Csak nyerhettek vele. Ha Magyar Péter végül odacsap, jöhet a bírósági feljelentés, akár a közügyektől való eltiltással a végén. Varjú László már nem képviselő. Az ő »próbapere« újfajta megoldások ihletője is lehet. Ha meg (mint most) Magyar nem dől be a provokációnak, könnyen belecsúsztatható a »lúzer« szerepbe. Holott eddig az emelte magasba, hogy végre valaki, aki nem lúzer, aki visszavág. Nincs is ereje – üzenné az új sugallat. Hogy is védhetne meg titeket, ha magát sem meri? Erre szolgál az ismétlődő »kicsi« megszólítás, vagy Budai Gyula »Petyázása«.

És ha úgy tűnik, hosszú távon semmi sem hat? Akkor gyorsan elő lehet kapni az előrehozott választás már rebesgetett ötletét, hiszen a körzetekben még nem állt fel a Fidesz ellenzéke.

Van, aki azt mondja, utolsó esetben Orbán akár mást állíthat maga helyett miniszterelnökjelöltnek. Ha ő többet kopik, mint Magyart sikerül koptatniuk. Ebben kevésbé hiszek. De már 2006-ban is sikerült meglepniük, amikor Orbán egyszer csak maga elé tolta szegény Bod Péter Ákost, mint a jövendő miniszterelnököt…

Meglepetésekre és zátonyokra jobb felkészülni, mint váratlanul beléjük ütközni.”

***