Csányi módszertani kerete elsősorban a »szexualitás makroszociológiája«, azaz a szexuális gyakorlatot az élet újratermelése részének tekinti, emellett azonban magában foglalja a szexuális vágy és fantázia, a szexualitás mikroszociológiáját is. A történelmi materializmus módszertani paradigmaként jelenik meg, amelynek célja a leleplezés: leleplezése az ideológiának, amely a szexet a gazdaságtól élesen elkülönített kategóriába helyezi. A szex az élet újratermelésének része, hiszen az intergenerációs reprodukció előfeltétele a társadalomnak, a történelemnek, így a termelési mód alapvető funkciója a testek reprodukciója. Bár az emberi testnek vannak alapvető transzhistorikus adottságai, amelyek meghatározzák a termelési módot és a társadalom lehetséges formáit, de ugyanígy a termelési mód és a társadalom is alakítja az emberi testet.
Tehát a termelési mód, a társadalmi viszonyrendszer meghatározza a szubjektumot: a termelés nemcsak árut hoz létre, hanem szükségletet, vágyat és habitust is.
A termelés hozza létre a fogyasztót – ez pedig ugyanúgy igaz a szexuális szükségletekre, vágyakra és habitusokra is.”
Csányi Gergely (2024): A szex politikai gazdaságtana: Szexuális hegemóniák és ellenhegemóniák a tőkés világrendszerben. Budapest: Napvilág Kiadó (Helyzet Műhely Könyvek 3. kötet)
Nyitókép: llusztráció. Fotó: Pixabay