Itt az idő: megismételhetetlen lehetőség előtt állunk
A Mandiner politikai lap. Közel háromszázezer ember olvas minket naponta; ők rajtunk keresztül akarják megérteni, mi zajlik körülöttünk a világban, idehaza és külföldön egyaránt.
Béke kellene nemcsak a harctéren, de legalább adventkor a lelkekben is. Mégis lehetetlennek tűnik mindez nemcsak a napi robot, hanem a politikai feszültségek miatt is. A tét azonban túl nagy ahhoz, hogy kétségbeessünk.
Közeleg az ünnep, de nincs békesség az emberek szívében. Pedig az adventhez hozzátartozik a befelé fordulás, az elcsendesedés és a külvilág zajának háttérbe szorítása. Karácsonykor a Megváltó születésére emlékezünk, s minthogy Krisztus a világ világossága, ez az esemény egyúttal a béke és a család ünnepe is. A kor, amelyben élünk, azonban szemmel láthatóan nem engedi meg, hogy visszavonuljunk, és azokkal foglalkozzunk, akikkel kell: a házastársunkkal, a gyermekeinkkel és távolabbi rokonainkkal, akikre év közben nem jut elegendő idő.
Éppen ezért gyakran megbotránkozva kérdezzük: miért nem tud végre leállni a közélet is egy kicsit?! Miért kell pörögni a politikai gépezetnek, miért ömlenek ránk szünet nélkül a kommunikációs üzenetek? Lássuk be, ezek a primer érzelmek teljesen jogosak. De az első felháborodáson túl érdemes belegondolni abba, hogy ennek a helyzetnek mi a voltaképpeni oka! Ugyanis minden, ami körülöttünk történik, következmény. Ne a saját politikusainkra nehezteljünk, mert nem ők választották meg sem a helyet, sem az időt, sem a fegyvernemet. Cselekvési kényszer van: az utolsó órában vagyunk, és most mi vagyunk az a nemzedék, amelyiknek meg kell vívnia a nagy harcot – megküzdeni a hitért, a hazáért, a családért. A mi felelősségünk, hogy milyen világot hagyunk gyermekeinkre.