A modernizmus mérgezett kelyhe

„Ugyanígy a kulturális szokások és hagyományok, amelyek Magyarországot Magyarországgá teszik, csak akkor maradnak meg, ha a magyarok elkerülik azokat a hibákat, amelyeket más nemzetek elkövettek. Az építészeti modernizmus nem képes sem szívet melengetni, sem a tüzet fenntartani az elmében; gyakran halott dolog, nem élőbb, mint egy halom hamu, bármennyire is csillognak a homlokzatok és áradnak a kritikák a tekintélyes folyóiratokban.

Ugyanez igaz a modernitás erkölcsi és társadalmi aspektusaira is, amelyek megszabadították az embereket a múlt kötöttségeitől – de minek?

Erre a kérdésre nem tudnak válaszolni azokban az országokban, amelyek nagyot kortyoltak a modernizmus mérgezett kelyhéből. De a magyarok még igen, többnyire igen. Ezért van az, hogy amerikai–magyar barátom, miután látta saját szeretett városát szétesni a mai élet nyomása alatt, továbbá azt, hogy az emberek nem képesek szeretni és megvédeni az örökségüket, azt kiáltja az óceánon túl: »Ne hagyd, hogy ez történjen a te csodálatos országodban!«

Sok magyarnak nem könnyű az élete, de Magyarországnak van egy nagy előnye: erős az önismerete mint nemzet és mint nép. Ha igaz, hogy a remény a kulturális emlékezetből fakad, amely a múlt jó, igaz és szép dolgai­hoz való visszatérés vágyával párosul, akkor a magyaroknak minden joguk, sőt felelősségük megvan arra, hogy reménykedjenek, még akkor is, amikor a felejtés és a kulturális kisajátítás mélységes sötétsége Nyugat-Európára telepszik.”

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay

***