Weber 2014-ben lett az EPP-frakció vezetője, karrierjében – illetve személyiségében – az első törést az okozta, hogy elbukta az Európai Bizottság elnöki tisztségéért folytatott versengést. Már korábban élezte a hazánk elleni konfliktust; emlékezetes, amikor 2018-ban úgy nyilatkozott, hogy „a hetes cikkellyel egész Magyarország ellen szavaztam. Nem a Fidesz, nem Orbán Viktor, hanem az egész ország ellen”. 2019-ben pedig, amikor az említett pozícióért indult, azt mondta a magyar miniszterelnöknek, hogy nem akar a Fidesz szavazataival a bizottság elnöke lenni. Nem is lett, a tagállami vezetők inkább Ursula von der Leyen mellett tették le a voksukat. Weber még megpróbálkozott azzal, hogy az EP elnöke legyen belőle, de túl sok sikert itt sem ért el, így hát inkább a néppárton belül látott hozzá hatalma megszilárdításához. Hozzá hűséges embereket ültetett az EPP kulcspozícióiba, és eltávolította potenciális kritikusait és riválisait. Ilyen kinevezés volt például a mostani botrányban érintett Ouarda Bensouag kabinetvezetői megbízatása is. A Politico egyenesen arról ír, hogy személyi döntéseivel szorosabbra fogja a gyeplőt az EPP körül, így mostanra Weber – mint a legnagyobb frakció vezetője – a brüsszeli politika második legfontosabb szereplőjévé vált Von der Leyen után.
Weber egyértelművé tette: kizárólag az lehet a néppárt tagja, aki támogatja Ukrajnát, a jogállamiságot és Európát – vagyis Brüsszelt”
Webernek egyébként a bizottság elnökével sem felhőtlen a kapcsolata, és sok jel utal arra, hogy továbbra is magának szeretné a hőn áhított pozíciót. A brüsszeli körökben legfontosabb politikai kérdésekben, mint a háború és a migráció, megpróbálja túlharsogni az elnököt, és abból is ízelítőt kaphattunk, hogy az EP-ben továbbra is egyike a hazánkat legvehemensebben támadó képviselőknek. Emellett össze is csapott Von der Leyennel 2023-ban egy spanyol nemzeti park ügyében. Egy EPP-s megszólaló szerint a célja az volt, mint hogy megalázza riválisát, mivel „Weber mindenáron győzni akar”. Pechjére Von der Leyen ügyesebb intrikusnak bizonyult nála, és nyeregben tudott maradni egy újabb ötéves ciklusra.
Azt, hogy fejétől bűzlik a hal, mi sem mutatja jobban, hogy nem ez az első ilyen botrány az EPP berkein belül. 2022-ben Mario Voigtot, Weber 2019-es uniós kampányának online megjelenésekért felelős igazgatóját vonták eljárás alá, mivel a koronavírus-járvány idején arcmaszk eladásával nyerészkedett. A belga rendőrség ezzel összefüggésben 2023-ban razziát tartott az EPP irodáiban. A már említett Tom Vandenkendelaere kapcsán olyan út miatt folytattak vizsgálatot a hatóságok, amelyet mások finanszíroztak, ám ennek végül semmilyen következménye nem lett.
Mindez jól bemutatja, mivé is vált az a Manfred Weber, aki eltöltött egy évtizedet a brüsszeli hatalmi elit köreiben. Aki cinikus és képmutató módon nagyobb átláthatóságot és szigorúságot követelt az EP-től a Kaili-botrány idején, miközben saját emberei is mind velejükig romlottak. Ha ma Weberre nézünk, egy középszerű intrikus és akarnok képe rajzolódik ki előttünk, aki saját kudarcai miatt frusztrált, ezt pedig bajainak vélt vagy valós forrásán kívánja megbosszulni – ezért is áll olyan jó barátságban Magyar Péterrel, akiben hasznos eszközt láthat ehhez. Az elnökségért való verseny elvesztéséért elsősorban Orbán Viktort és Magyarországot okolja, ezért különösen aktív minden ellenük irányuló kezdeményezésben.