Nemrég Sánta siklóernyő-balesetet szenvedett, ahol fennakadt a fán. Mint akkor ecsetelte, „a siklóernyőnek az a csodája, hogy itt nem ugrani kell, hanem hogy ha megfelelő a szélnek a sebessége, felhúzod a fejed fölé az ernyőt, állsz gyakorlatilag a starttal szemben, és elindulsz. Kicsit futsz, és a szél felemel az ernyő segítségével. Ez egy varázslatos dolog, de nem veszélytelen, ez kétségtelen, velem is előfordult már, hogy befáztam...
Elszúrtam egy leszállást, és egyenesen rászálltam egy fára, az gáz volt.
Lecsatoltam az ernyőt és lemásztam, az ernyőt pedig leszedték. Hál' istennek nem történt senkinek semmi baja, sem az ernyőnek, sem nekem”.