Rektori üzenet: a polgári jobboldalnak bátrabbnak kell lennie!

Fotók: Mandiner / Ficsor Márton

Szeptemberben újabb ötéves ciklusra kapott rektori megbízatást, az egyetem közössége pedig a hetvenedik születésnapja alkalmából nagyszabású ünnepséget szervezett. A hallgatókkal érzékelhetően jó a kapcsolata, hogyan sikerült ezt kialakítani?
Egyszerű a titok: szeretni kell a diákokat. Ötvenegy éve léptem át az Állatorvostudományi Egyetem küszöbét, az első több mint tíz évben vidéki „gyerekként” a kollégiumban laktam – nemcsak mint hallgató, hanem később mint nevelőtanár is. Akkoriban a személyes gondjaiktól kezdve a tanulmányi problémáikon át bármivel bátran fordulhattak hozzám, s ez a kialakult bizalom megmaradt. Vallom, hogy a tanárság olyan, mint a művészet: születni kell rá. Érzék és nagy fokú empátia kell ahhoz, hogy az ember együtt tudjon gondolkodni a diákokkal. A tanári pályám alatt végig igyekeztem a helyzetükbe képzelni magam, ez az elv vezérel, amikor az anatómiát kell elmagyaráznom. Persze van, ami változik: korábban szigorú voltam, megkaptam, hogy „mindenkiből anatómust akarok nevelni”. Tényleg így volt, mostanra viszont más a hozzáállásom; ma már úgy gondolom, hogy az anatómia ahhoz kell, hogy jó állatorvos legyen valakiből. Egy kollégám szerint mostanra nagypapás lettem… (Nevet) Ettől még a mai napig megkövetelem a tudást, csak talán még jobban együtt érzek velük. Egyébként kifejezetten bánt, amikor negatív felhanggal azt hallom, „milyenek ezek a mai fiatalok”.

Miért? 
Mert nincs velük semmi baj. A mai fiatalok fantasztikusak! Okosak, képzettek, érdeklődők – egyszerűen csak el kell fogadni, hogy mások, mint mi, a korábbi generációk. Másképp gondolkodnak, és más, köztük zűrzavaros hatások érik őket. Soha nem volt problémám a hallgatókkal, mindig szeretettel viszonyultam hozzájuk, amit ők is éreznek és értékelnek. Nem okozott gondot annak elfogadtatása sem, ha például nehezebb követelményeket vezettünk be, hiszen megértettem velük, hogy az ő érdekükben történik, ezáltal lesznek jobb szakemberek. Amikor dékán, majd rektor lettem, egyszer sem fordult elő, hogy a hallgatók ne támogatták volna egy-egy javaslatomat – kétségtelen, hogy én is mindenben mellettük voltam, mindenben részt vettem, és teszem ezt ma is. A pálinkaversenytől a fogathajtó versenyen át a gólyatáborig mindenhol ott vagyok. A legfontosabb, hogy az ember szívvel, szenvedéllyel és természetesen a szakmai tudás erejével űzze a hivatását.

aki táblával, krétával oktat. (Nevet) Rajzolok, és a hallgatók velem együtt rajzolnak. Szükség van arra, hogy lássam a visszajelzései­ket, azt, hogy érdekli őket, amiről beszélek. Nálam elképzelhetetlen, hogy megszólaljon vagy előkerüljön a mobiltelefon az előadás alatt, minden év elején tisztázom, hogy ezt rossz néven veszem.

A közoktatásban megosztó lépésnek számított, hogy a kormány betiltotta a telefonhasználatot. Egyetért a döntéssel? 
A probléma az volt, hogy egyáltalán megengedték. Károsnak tartom, hogy eddig nem volt kitiltva a telefon az iskolából. Sajnos a szülő ma már sokkal kisebb ráhatással van a gyerekre, mint az iskola, a közösség, ezért is kell határozottan fellépni a gyerekek érdekében. Tény, hogy a telefon nélkülözhetetlen, de nem arra való, hogy a tanórát, előadást felvegyék vele, vagy hogy miközben a tanár beszél, a diák az internetről letöltsön valamit. Nem mondok újat azzal, hogy a világháló a legvadabb dolgokkal van elárasztva, teljes zűrzavart keltve a fejekben. A mobiltelefon hatása tényleg olyan, mint a kábítószeré, függővé tesz. Másfelől rendkívül káros a társas kapcsolatokra is, a fiatalok egyszerűen nem találnak egymásra. Az egyetemen ezért is fektetünk nagy hangsúlyt arra, hogy minél több rendezvényük, találkozási felületük legyen, és ne a telefonjukat nyomkodják magányosan, inkább menjenek el fröccsözni, bulizni. Fontos lenne, hogy az emberek visszatérjenek a személyes kontaktushoz, s ez az oktatásban is nélkülözhetetlen.

Szintén vitatéma a köznevelésben, hogy a klasszikus tudásalapú vagy a kompetenciaalapú oktatásra van inkább szükség manapság. Ön hogy látja?
A problémát az jelenti, hogy a kettőt szembeállítják, holott mindkettőre óriási szükség van. Hasonló ez a tudomány és hit kérdéséhez. Miért nem lehet azt mondani: tudomány és Isten, és ugyanígy klasszikus és kompetenciaalapú tudás? Ugyanakkor vallom, hogy hiába vannak a legmodernebb digitális eszközök, és hiába áll rendelkezésre a mesterséges intelligencia, klasszikus műveltség nélkül az ember többé nem lesz ember. Annak, aki nem olvassa, nézi vagy hallgatja az évszázadok során felhalmozódó klasszikus kincseket, bizonyosan szegényebbé válik az élete. A kompetencia fontos, ám főleg az általános és a középiskolában, ahol a legfogékonyabbak a gyerekek, el­engedhetetlen, hogy a történelmet, az irodalmat, a nyelveket és a művészeteket elsajátítsák olyan pedagógusoktól, akik maximális odafigyeléssel viszonyulnak hozzájuk. Enélkül bár képezhetünk kiváló tudósokat, nem lesznek képesek a valódi gondolkodásra, a saját vélemény kialakítására. Művelt, olvasni és beszélni tudó emberekre van szüksége az országnak.

Térjünk rá a felsőoktatásra. Lassan két éve, hogy a modellváltásban részt vevő egyetemeket kizárták az Erasmus+ és a Horizont Európa programokból. Az Állatorvostudományi Egyetemet hogyan érinti a helyzet? Ön szerint a kormány megfelelően állt hozzá az ügy rendezéséhez?
Az október eleji európai parlamenti vitanap világosan megmutatta, hogy Brüsszel részéről valójában nemcsak Orbán Viktor, hanem Magyarország ellen zajlik támadás. Az unió kicsinyes bosszújáról van szó, amiért nem veszünk részt a háborúban, felléptünk a genderpropaganda ellen a gyermekek védelmében, és küzdünk az illegális migráció megállításáért. A bosszú része a fiatalok Erasmus+-ból való kizárása is, amit aljas és becstelen dolognak tartok, ezért egyetemünk is az Európai Unió Bíróságához fordul az ügyben. Magyar egyetemistákat fosztanak meg a tanulás lehetőségétől, sőt nem csak őket. Nálunk többségben vannak a külföldi hallgatók, akiket az unió szintén másodrendű polgárnak tekint. A kutatást és az innovációt támogató Horizont Európa programból pedig olyan kollégákat zártak ki, akik éveken keresztül részt vettek a pályázatok elbírálásában, emellett ösztöndíjakat nyertek el.

Korábban sokszor elmondtam, hogy a kuratóriumnak nem feladata, hogy az egyetemet irányítsa, hiszen az intézmény vezetését – helyesen – az autonómi­á­nak megfelelően a professzori, oktatói, dolgozói és hallgatói gárdát együttesen képviselve látja el a szenátus. Ugyanakkor míg korábban közvetlenül egy kormányhoz kötődő személy, egy minisztériumi osztály­vezető intézte az ügyein­ket, a kuratóriumok esetében most szakemberek teszik ugyanezt, akik az egyetem érdekeiért tevékenykednek. Éppen ezért károsnak tartanám, ha olyan civil szervezetek képviselői kerülnének be és szólnának bele a döntésekbe, akiknek fogalmuk nincs az egyetem működéséről. Azt sem tartanám jó iránynak, ha az intézmény vezetője nem ülhetne a testületben. Számos olyan kuratórium van egyébként, ahol a rektor nem képviselteti magát – szerintem pedig fontos lenne, hogy a szenátuson kívül itt is jelen legyen. Visszatérve a modellváltás előnyeihez: a hallgatóink létszámát megsokszoroztuk, ösztöndíjakat tudtunk létrehozni, jelentős infrastrukturális fejlesztésekre nyílt lehetőség. Soha a mostanihoz hasonló önállóságot egyetemek nem kaptak.

A kormány részéről nem lenne mégis célszerűbb együttműködőbb politikát folytatni az Európai Unióban, hogy ne szülessenek ehhez hasonló, a magyar érdekekkel ellentétes döntések?
Nem vagyok politikus, de a véleményemet vállalom: az, amit Európában sok politikus művel, valójában nettó hazudozás – hiszen mégiscsak arról van szó, hogy mást mondanak otthon, és mást tesznek az uniós testületekben. Nem tudom értéknek tartani azt, amit Európa jelenleg képvisel. Édesanyám mindig azt mondta: kisfiam, bármi, csak háború ne legyen! Nagyapám négy évet volt a fronton az első világháborúban, majd a második világháborúba is behívták. Azt reméltük, hogy soha nem tér vissza az a borzalom.

A családunk megszenvedte azokat az évtizedeket, így szinte istenítettük a Nyugatot, Amerikát különösen. Ehhez képest mi zajlik most az Egyesült Államokban? Akármilyen eredménnyel zárul az elnökválasztás, polgárháborús állapotokra kell felkészülni. Ott tart a Nyugat, hogy bár büszke arra, hogy emberhez méltó életet nyújt a polgárainak, a legfontosabbat nem képes garantálni: a biztonságot. Nálunk utóbbi biztosítva van, és ezt nemcsak mi mondjuk, hanem egyre többen azokban az országokban, ahol az emberek megszenvedik a kormányaik elhibázott politikáját.

Idén új fejezet kezdődött a hazai politikában: szinte megszűnt a régi ellenzék, és megalakult a Tisza Párt, amelynek népszerűsége mostanra megközelíti a Fideszét. Hogy látja az új felállást? 
Elkötelezett konzervatívként nem tudom józan ésszel felfogni, hogy emberek hogyan képesek egy pártnak ilyen mértékű bizalmat szavazni anélkül, hogy az bármilyen konkrétumot felmutatna. Persze ne higgyünk a véletlenekben: az, hogy egy ember fél év alatt ilyen szintre eljut, külső támogató erők nélkül nem valósulhat meg.

Mindenhol vannak hibák és bűnök, de emiatt saját magunkat büntetni tragédia lenne. Máshol is felütötte a fejét hasonló jelenség, Európában tulajdonképpen a demokrácia eltörlésére zajlik kísérlet. Gondoljunk csak bele: van, ahol pártokat akarnak megszüntetni azért, mert nyernek a választáson.

A Fidesz mindenesetre sok kritikát kap amiatt, hogy többet kellene foglalkoznia az emberek dolgaival, és vissza kellene nyernie a fiatalabb szavazókat. 
Egyetértek, van teendője a polgári jobboldalnak, a legfontosabb, hogy sokkal bátrabbnak kell lenni. Bátorság és kiállás kell az értékeink mellett, ettől nem szabad visszariadni! Bár nem értek hozzá, szerintem szükség lenne olyan új arcokra, akik ezeket az értékeket hitelesen képviselik, és vonzóvá tudják tenni a választók számára.

Igazat adok abban, hogy jobban oda kell figyelni az emberek mindennapi dolgaira, még akkor is, ha tudjuk, hogy anyagilag a kormány rengeteg segítséget nyújtott például a családosoknak. Fontos lenne, hogy mindenki a maga kis „lavórjában” tegyen ezért, végezze a dolgát odaadóan, és figyeljünk jobban egymásra. Olyan lépéseket kell tenni, amelyekkel látványosan vissza lehet hódítani az embereket, és meg kell győzni őket, hogy a polgári jobboldalnak nincs alternatívája.