Van-e ennek az egésznek még értelme? Az Európai Parlament szánalmassága

Nyitókép: MTI/Purger Tamás

„Pedig az öreg kontinens sok olyan válságot megélt már, amikor legnagyobb országainak elitjei vagy annyira elkorcsosultak, elbutultak vagy annyira megőrültek, hogy teljesen önpusztítóvá váltak.

Az uniós soros elnökség tegnapi vitáján az EU formálisan és informálisan meghatározó politikusai érdemben nem foglalkoztak Európa problémáival, hanem kizárólag csakis a saját politikai karrierjük életben tartásáért küzdöttek. Az is kiderült, hogy ezek a karrierek nyilvánvalóan nem az európai választóktól, az EU-t alkotó országok törvényesen megválasztott kormányaitól függenek, akiknek együtt vezetniük kellene az Uniót, hanem más erőktől, akik fizetik és uralják az Unió bürokráciáját és elitjét.

Orbán Viktornak nyilván visszafogottan kellett fogalmaznia és alkalmazkodnia kellett a hely szelleméhez, hiszen célja az EU reformja és nem a szétverése, de mi kimondhatjuk, hogy ez az ülésnap egy tragédia volt, Európa agóniájának szomorú demonstrációja. De az EP már sok éve ilyen szánalmas gyülekezet, a gyűlölködés és a butaság öncélú kavargásának színtere és nem Európa fontos intézménye. Sosem volt az persze, egykor formális tanácskozó testületnek indult, egyfajta demokratikus hangulatjavító eszközként, hogy aztán, persze mindenféle külső erők, ideológiai csoportok, multinacionális hatalmak és Európán kívüli országok pénzének hála a demokrácia paródiájává és Európa javulásának, fejlődésének undorító kerékkötőjévé váljon. Persze német, francia, spanyol, olasz, holland, belga balosok, liberálisok aktív közreműködésével. Ők akkor is tönkretennék Európát, ha kívülről senki nem fizetné és vezetgetné őket, saját akaratukból is egy ideológiai torszülötté formálnák.

Ilyen alakokkal persze nem lehet kompromisszumra jutni, mert nem céljuk ilyesmi. Félelmetes látni, hogy mennyire nem célja ennek a társaságnak sem, ahogy a magyar ellenzéknek sem, hogy valódi problémákat oldjanak meg. Ennek az EP-nek nem csak a független Magyarország, hanem minden más független, saját hagyományokkal és alkotmánnyal rendelkező ország a halálos ellensége, hiszen azok olyan hatalom birtokosai, amelyeket ezek az emberek maguknál szeretnének látni. Mindent a saját hatalmuk növelése érdekében néznek, miközben persze mindent megtesznek az Európán kívüli gazdasági és ideológiai érdekek kiszolgálása érdekében. Az ember nem is tudja sokszor eldönteni, kit és mit szolgálnak éppen a saját bankszámlájukon kívül? Az amerikai birodalmi érdekeket? Nagyvállalatokat? Az iszlám hódítást? Szexuális minoritásokat? Bárkit, aki fizet?”