Puzsér Róbert Magyar Péter öccsével és a Soros-közeli Transparency képviselőjével merengett a kormányváltáson (Videó)
Még az is szóba került, hogy az 1989-es rendszerváltás minden téren kudarcot vallott.
NER-en túl címmel indult első műsora Magyar Mártonnak. Tudálékosságból, modorosságból nála sincs hiány, csakúgy, mint kontrollmániás bátyjánál.
Nyitókép:Képernyőfotó / Kontroll, YouTube
„A »nem pártmédiaként« beharangozott Kontroll elindult. Jobb cég- és csatornanevet nem is választhatott volna Magyar Péter öccse, Márton, hiszen betegesen kontrollmániás bátyja vélhetően haza fog járni a Kontrollba, de az igazi mégiscsak az lenne, ha az öccse faggathatná majd az egyik NER-en túl adásban a Messiást. Ízlésesnek ízléstelen lenne, sose láttunk ilyet, de ez, lássuk be, Magyaréknak kihívás. Bármi jöhet, ami addig atipikus volt.
Ezt is ajánljuk a témában
Még az is szóba került, hogy az 1989-es rendszerváltás minden téren kudarcot vallott.
A kis Magyar épp azzal magyarázkodott a Magyar Hangnak (ejh, de szép magyarkodás ez így), hogy nem érti, miért gyanús, hogy harmincegynéhány éves korában (bármi kirobbanó teljesítmény nélkül) médiát alapított, miközben ő már milyen régóta dolgozik a médiában. Érthető a fennakadt szemöldöke a méltán ismeretlen médiaszakembernek, hiszen melyikünkre ne lenne jellemző itt, az újságírók jobboldali térfelén, hogy karrierje során ne alapítottunk volna médiát úgy három-négy alkalommal egyenként.
Magyar Márton nagyot akart durrantani, és az első adásra a bátyjára a Harmadik Pólus kóserpecsétjét rátevő kultúroligarcha Puzsér Róbertet, valamint a Tranziton Lánczi Tamással szemben felsülő Ligeti Miklóst hívta meg a Transparency Internationaltől.
Talán a pojácaságméteren nem teljesít olyan durván Márton, mint a báty, de az azonnal látható, hogy Friderikusz átlátszó modorossága és idegesítő tudálékossága zsinórmértékként szolgált az újdonsült médiaguru életében.
Az SZFE-n Rangos Katalin osztályában pallérozódó Magyar Márton annyira hitelesen hozza a ballib értelmiségi újságírót mind szóhasználatban, hangsúlyban, manírokkal, mind pacekjával, hogy szemünket hunyorítva a mára joggal elfeledett Dési Jánost láthatjuk megelevenedni magunk előtt. Már csak egy nyomorult toll hiányzik a kezéből.”