Ezek azok a területek, amik mentén a legnagyobb ellentétek feszülnek az uniós mainstream és a magyar kabinet között, s történnek a szuverenitásunkat e kérdéskörökben érintő próbálkozások. Az üzenet világos: „Nem ijedünk meg, ha az aktuális birodalom zsarol bennünket. Tudjuk, hogy háborúba akarnak kényszeríteni bennünket. Tudjuk, hogy ránk akarják sózni a migránsaikat. Tudjuk, hogy genderaktivisták kezére akarják adni a gyerekeinket.”
Strasbourgi előzmények
A miniszterelnöki beszéd előzményeként mindenképp ki kell emelni a soros elnökségi programunk bemutatását az Európai Parlament strasbourgi üléstermében, ahol Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke példátlan módon szállt bele a magyar kormány politikájába, párttársa, Manfred Weber néppárti frakcióvezető pedig konkrétan kijelentette: „Orbán Viktor a múlt, Magyar Péter a jövő.” Az EPP azóta a kommunikációjának részévé emelte a magyarországi kormányváltás kiharcolását, ennek egy soros elnökségi programbemutatón való bedobása azonban ugyancsak előzmények nélküli fejleménynek tekinthető. Mármint ilyet korábban ilyen alkalom keretei között nem tett még senki.
Magyar Pétert az esemény apropóján a brüsszeli szócsőnek számító, egyébként amerikai Politico is megszólaltatta – a Tisza Párt vezetőjét tehát arrafelé a következő Orbán-kihívónak szánják, a jelek szerint küldetést bíztak rá. Magyar ennek megfelelően állva tapsolta az említett ülésen újdonsült szövetségeseit.
„Aláíró fajta”
Ilyen előzmények után különösen is erősnek hatottak Orbán Viktor szavai a Millenárison:
az egész ország láthatta, hogy a kormányoldal a magyar érdeket, a magyar szabadságot védte az Európai Unió birodalmi politikájával szemben, miközben a magyar ellenzék „felajánlotta szolgálatait a birodalomnak”.
Jobboldali nemzeti hagyomány, hogy megvédjük a családot, megvédjük a hazát, internacionalista hagyomány kiárulni a hazát és elárulni a családot – hangsúlyozta, hozzátéve, az új ellenzék ugyanazt csinálja, mint a régi, vagyis idegeneket hív a magyarok ellen segítségül, 1956-ban muszka vezetőket, ma brüsszeli vezetőket.
Magyar Péterre és pártjára utalva aláhúzta: megvan a kiszemelt bábkormány, megvan már a párt, amelyet a nyakunkba akarnak ültetni, és „megvan az emberük is rá, igazi aláíró fajta, ideális jelölt egy bábkormány élére”.
A narratíva tehát világos: nincs új a nap alatt,
talányos finanszírozással, erőteljes uniós és nemzetközi támogatással, a hazai balliberális sajtó alapvetően segítőkész közreműködésével itt van a Fidesz legújabb riválisa, aki bármit is állít, hatalomra kerülve végrehajtaná a külföldi elvárásokat,
mind a háború, mind a migráció, mind a genderügyek területén. Ezzel azonban továbbra is szemben áll a szuverenista, a függetlenség mellett az 56-os hagyományokra büszkén alapozó magyar jobboldal.
Ez tehát egy egyértelműsítő és tisztázó szónoklat volt, ami meghatározta a Fidesz pozícióját az 1956-os forradalom (Orbán lyukas zászló előtt mondta el beszédét), az orosz–ukrán háború és az új ellenzék kapcsán.
Az ellenállás kvázi szimbólumaként kapcsolódott az eseményhez az árvíz ellen védekezők meghívása és a köszöntése.
Mit gondol az elemző?
Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője szerint mind létszámban, mind üzenetekben Orbán vitte a prímet a nemzeti ünnepen. Mint kifejtette, míg Orbán Viktor egy lényegre törő és tömör beszédet mondott október 23-án, addig Magyar Péter vontatott és meglehetősen szerteágazó beszédet tartott, amely alatt a helyszíni felvételek alapján is tömegesen távoztak a résztvevők. „Ez jól mutatja, hogy Magyar Péter szónoki képessége, illetve a mondanivalója még a saját híveit sem nyűgözte le, nem tudta őket huzamosabb ideig lefoglalni.”
Magyar Péter, illetve a Tisza Párt szintén a fővárosban, a Bem József téren kezdte a programot, majd a résztvevők átvonultak a Széna térre, ahol
a színpadon megjelent az egykori SZDSZ holdudvarához tartozó néhány művész,
így Jordán Tamás és Koltai Róbert is, ahogy az ellenzéki megmozdulások szinte örökös közreműködője, Nagy Ervin is nyilván szerepet kapott. Ez a kulissza mindenképp az állandó ellenzéki, alapvetően fővárosi és liberális körökkel való kapcsolódást jelzi, ahogy hónapokkal ezelőtt a Spinoza házban való „szíves látás” is.