Miután kiárusította a magyar élelmiszeripart, Weberék szolgálatába állt Raskó György

Nyitókép: képernyőfotó/YouTube

A Klubrádióban bejelentette Raskó György: ő (is) segíteni fog Magyar Péternek „hazaszerető, tehetséges” képviselőket, szakpolitikusokat keresni a Tisza Pártba. Az agrárpolitikus ismerős lehet a híres hazaszeretetéről:  

1991–1994 között a privatizációért felelős Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának MDF-es delegáltjaként tevékenykedett – alkotmányellenesen, hiszen akkor az érdekeltségébe tartozott Hunsoya Kft. nevű szójaimportcég, amely a hazai mezőgazdaságnak konkurenciát jelentett. Ráadásul Raskó a washingtoni székhelyű Világbank alkalmazottjaként érkezett a rendszerváltáskori politika világába. 

A 138 állami alapítású élelmiszeripari vállalatból nyolcvannak változott meg a tulajdonosi struktúrája külföldi befektetők részvételével, s a vállalatok közel fele kizárólagosan külföldi tulajdonba került.

A cukoriparban kilenc gyárban szereztek 30 százalékos részesedést a Tate Lyle, a Beghin Say és az Agrana cégek, ekkoriban történt meg a Petőházi Cukorgyár, a Győri Keksz- és Ostyagyár Kft., valamint a Budapesti Csokoládégyár privatizációja. A patinás, 1923-ban alapított Szerencsi Édesipari Vállalat például 97 százalékos külföldi tulajdonba került.

Ezekre a tényekre Raskó György azt válaszolta a Klubrádiónak, hogy róla ezek a mondatok leperegnek és nincs is jelentőségük, mert már húsz éve kijelentette, hogy nem kíván soha többé politikai szerepet vállalni – 

Brüsszelből fúj a szél

Magyar Péter embere, Tarr Zoltán – a Tisza Párt EP-képviselője – bevallotta, hogy ők bizony úgy táncolnak, ahogy Brüsszel fütyül: nincs saját álláspontjuk, a néppárti álláspontra támaszkodnak, „ami egyfajta kötelezettség is”.