Íme a zöldbáró, aki besorolt Magyar Péter környékére

Nyitókép: Képernyőfotó/YouTube

Raskó György pályafutását mutatja be a Magyar Nemzet, azt írja, a személyében egy olyan zöldbáró állt be Magyar Péter mögé, s lett lelkes támogatója, akihez jelentős részben köthető az ország élelmiszeriparának tönkretétele. 

A lap emlékeztet, a korábbi országgyűlési képviselő a rendszerváltás utáni privatizáció egyik meghatározó arca volt: 1990 és 1994 között a Földművelésügyi Minisztérium államtitkáraként a privatizációs és vállalkozásfejlesztési főosztályt vezette, 

A Magyar Nemzet azt állítja, utóbbi tisztséget alkotmányellenesen töltötte be az akkori Alkotmánybíróság határozata szerint, mivel az érdekeltségébe tartozott Hunsoya Kft. nevű szójaimportcég, amely a hazai mezőgazdaságnak konkurenciát jelentett. Ráadásul Raskó a washingtoni székhelyű Világbank alkalmazottjaként érkezett a rendszerváltáskori politika világába. 

A lap azt írja, Raskónak központi szerepe volt abban, hogy a hazai élelmiszeripart külföldi kézbe adták, sorra szűntek meg a neves gyáraink, sokan váltak munkanélkülivé és gyengült a hazai mezőgazdaság. Míg 1989-ben a bruttó nemzeti termék 18 százalékát a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szolgáltatta, s az aktív keresők több mint ötöde dolgozott ezekben az ágazatokban, néhány évvel később már mindkét szám jelentősen visszaesett.

A privatizáció az élelmiszeriparban a többi ágazatnál is lényegesen gyorsabban ment végbe ebben az időszakban, és az állam privatizációs bevételeinek mintegy fele származott erről a területről.

s a vállalatok közel fele kizárólagosan külföldi tulajdonba került.

A cukoriparban kilenc gyárban szereztek 30 százalékos részesedést a Tate Lyle, a Beghin Say és az Agrana cégek, ekkoriban történt meg a Petőházi Cukorgyár, a Győri Keksz- és Ostyagyár Kft., valamint a Budapesti Csokoládégyár privatizációja. A patinás, 1923-ban alapított Szerencsi Édesipari Vállalat például 97 százalékos külföldi tulajdonba került.

Az állami tulajdoni részesedés csupán néhány olyan élelmiszeripari cégben maradt meg, amelyek tartós állami tulajdonáról törvény rendelkezett, ilyen például a Tokaj Kereskedőház Rt., a Bábolna Rt. békéscsabai és kecskeméti baromfi-feldolgozó üzeme, vagy ahol nemzetközi hírnevet szerzett hungarikumokat állítanak elő: a szalámigyártó Pick és a Herz, a kalocsai paprika, valamint a tokaji aszú.

az Egri Dohánygyárat pedig a Philip Morris vásárolta meg, de a kiárusítások ugyancsak érintették a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárat, a Debreceni Dohánygyárat, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatot. A szesz- és a söripar 70-80 százalékban került külföldi tulajdonosi ellenőrzés alá.

A hatalmas hasznot hajtó növényolajipar szintén Raskó közreműködésével került külföldi kézre. Az első nagyobb ügyletek egyikeként az ágazat koronaékszerét, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalatot (Nömov) privatizálták.

***