Megfogta az alföldi táj, blogot indított – ma már harmincezren követik (VIDEÓ)

Nyitókép: Highlights of Hungary

Kovács Wölfinger Diána 16 évvel ezelőtt költözött Székesfehérvárról Mártély közelébe, ahol Szikvirág tanyáján igyekszik a hagyományos, tanyasi élet apró csodáit bemutatni a saját fényképein, novellaszerű blogbejegyzésein keresztül. Diánát a lovak iránti szeretete hozta őt a Tisza árterébe. „Székesfehérváron nőttem fel, ott éltem 21 éves koromig. A lovaglás kapcsán kerültem a Tiszántúlra, és nagyon megfogott engem az alföldi táj. Annyira mély hatással volt rám, hogy itt ragadtam” – meséli Diána.

A tanya, ahova költöztek, kezdetben „nagyon mély szinten volt”. „16 évvel ezelőtt, amikor ideköltöztünk, nem volt bent víz, csak egy ásott kút volt, nem volt fürdőszoba, természetesen vizes blokk sem volt, nem lehetett mosogatni. Az öreg tanyaépület volt, ami az 1800-as évek végén épült, illetve az öreg viharvert istálló, de az akkor már olyan állapotban volt, hogy többen tanácsolták, hogy bontsuk le” – idézi fel Diána. A jelen teljesen más már. A család kitartó munkával felújították az egész Szikvirág tanyát: „ami most itt kialakult, az 16 évnek a munkája. Az összes melléképület, az istállók felújítása, vagy akár a tanya épületében a fürdőszoba felújítása. Ez mind most történt.”

A tanya 3000 négyzetméteres területén ma már szinte megtalálható, ami egy önellátó élethez szükséges. Lovakat, kecskéket és baromfit tartanak, zöldséget és gyümölcsöket is termesztenek. 

Nagyban különbözik a városi élettől az, hogy nálunk a gyerekek a mindennapos teendőkbe be vannak vonva” – meséli. Igyekeztek mindent úgy kialakítani, hogy a gyerekek is tudjanak segíteni: „a hízó bikát a tízéves gyerek is megtudja etetni teljesen biztonságos módon”. „Nem csak az állatok ellátásában vesznek részt, hanem a feldolgozásban is” – jegyzi meg Diána. A tanyasi élet számukra nemcsak a természet közelségéről szól, hanem arról is, hogy az emberek szoros kapcsolatban élnek a földdel és az állatokkal, és megtanulják értékelni a kemény munkát.

A tanyasi élet kihívásai

A tanyasi élet számos kihívást tartogat. Diána számára az időhiány az egyik legnagyobb nehézség. „Sokszor úgy érzem, nőként, gazdasszonyként a 24 óra kevés, főleg a nyári időszakban, amikor a betakarítás van, aratni kell, a szénát a helyére kell hordani, miközben ott vannak a zöldségek, gyümölcsök a kertben, amiket el kell rakni, be kell főzni.”

Mentális oldalról is megterhelő, de ahogy idősödik, egyre jobban tudja kezelni: 

A téli hónapok valamivel nyugodtabbak, de akkor is bőven akad tennivaló. A téli disznóvágás mellett a jószágokat akkor is el kell látni. „A tanya legszebb arcát télen láttam, amikor 4-5 évvel ezelőtt nagy hó volt itt. A mély csendet, amiben el tud szakadni az ember, sehol máshol nem tapasztaltam. 

 – meséli Diána.

A blog születése

Diána nemcsak a tanyasi élet kihívásait élvezi, hanem azt is, hogy megoszthatja tapasztalatait másokkal. Fél évtizede megvette élete első tükörreflexes fényképezőgépét, és elkezdte amatőr szinten fényképezni az őt körülvevő természetet: amikor szállnak a darvak októberben, vagy épp kenyeret süt a kemencében. A gondolat, hogy ezeket a fényképeket írásokkal társítsa, később jött. 

A blog hamar népszerűvé vált, ma már harmincezer követője van. „Annyi pozitív visszacsatolást adott nekem, nem is gondoltam, nem is számítottam erre. Minden ember kivétel nélkül azt mondja, hogy gyerekkoruk képei elevenedtek meg, a nagyszüleik dolgos kezei, ahogy a nagymama a nyári konyha előtt pucolta a krumplit az ebédhez” – mesélte Diána a reakciókat. „Amikor a képek alá is írtak emberek, hogy meg könnyezték az írásaimat, bejegyzéseimet, az nagyon mély hatást gyakorolt rám”.

Tervek a jövőre

A tanyasi élet folytatása és a blog továbbfejlesztése Diána számára a jövő fontos része. „Nagyon sokan mondták az utóbbi két évben, hogy írjak könyvet” – mondja. „Egy olyan könyvet szeretnék létrehozni, ahol az írásaim a saját képeimmel vannak illusztrálva. Szeretném, ha az egész kézzelfogható változatban is megmarad” – tette hozzá Diána.

A gyerekeinek is szeretné ezt a könyvet megírni, „hogy tudjak mit magam után hagyni, hogy amikor idősebbek lesznek és elolvassák, jobban megértsék édesanyjukat, megérezzék, milyen lelki világom volt.”