Nagyköveti méltatás – Lackfi János
A Muralpaint művészete is bizonyítja, hogy a festmények nem csupán képtárba, galériába, az elitközönség tereibe valók. Mondja, kedves mester, ön mire fest? Papírra? Vászonra? Selyemre? Ugyan már! Inkább tűzfalra, konditerembe, fitneszterembe, irodába, étterembe, stúdióba, szórakozóhelyre, belsőudvarba, lakásba, kerítésre, fatáblára, vászonra, járófelületre. Sokkal menőbb! És igen, ha Kodály országában a zene mindenkié (volt?, lesz?), akkor miért ne eshetne ez meg a képzőművészettel is. Ráadásul milyen elegáns, ha valaki kreatív szakmában a piacról él. A csapat több mint 100.000 négyzetmétert festett már telistele, több mint kétszáz különböző megbízó kérésére. Ezerféle stílusuk közül az egyik legkedvesebb az a szegedi sorozat, mellyel lelakott, lerobbant trafóházak, gyárépületek oldalát változtatták színpompás mesevilággá, mindeközben nagyon valóságos természeti értékeket, hatalmas méretű sünt, harkályt, tiszavirágot, denevért, mókust felmutatva. Kétségbevonhatatlan artisztikussággal és lehengerlő természettudományossággal. Életminőség-változtatók.