Legyünk őszinték: az eredeti célokat szemlélve az unió részleges kudarcot vallott. A szabadság elillant, a keresztény értékek erodálódtak, a nemzeti kultúrák sokszínű értékeit és a hagyományos együttélési formákat pedig egy sosem látott kihívás, a woke ideológia tette zárójelbe. Így végül az egyénnek biztonságot nyújtó természetes közösségek kérdőjeleződtek meg. Az egyre mélyülő migrációs válság és az azzal járó iszlamizáció, illetve az orosz–ukrán háború és a rá adott uniós válasz tovább rontotta a helyzetet.
Ha az integráció egyik célja a béke volt, akkor a háborús pszichózis vajon mit és leginkább kit szolgál?
Ha az együttműködés mögött az a szándék húzódott meg, hogy az egyén biztonságban élhesse le földi életét, akkor mi végett erőltetik továbbra is a migrációt? S végül, mivé silányult a szabadságunk? Országhatárokat zárnak le, és merőben új, sokszor a józan ésszel szemben álló kulturális demarkációs vonalakat jelölnek ki.
A világrend átalakulóban van: az Egyesült Államok unipoláris kísérlete megbukott.
Új hegemónok és regionális hatalmak emelkednek fel, s erre válaszul a Nyugaton ismét felütötte fejét a hidegháborús logika. A blokkosodás. Nekünk, magyaroknak ebben a gyorsan változó világrendben kell megtalálnunk a helyünket s megőriznünk önazonosságunkat. Alkalmazkodnunk kell, és cselekednünk.