(Nyitókép: AFP/Kisbenedek Attila)
Kevés olyan ellentmondásos, és persze hipokrita jelenség volt az elmúlt egy évtizedben, mint a kívülről irányított hazai baloldal véleménye a migrációról.
A tagadástól az elfogadáson át egészen a vádaskodásig tartott e rögös út.
Stációról stációra futottak az Orbán-kormány után, jócskán elmaradva a társadalom többségének akaratától.
Most, mikor a brüsszeliták – összefogva azokkal a nagyobb országokkal, melyeknek már elviselhetetlen teherré vált a migráció – Magyarországot is bevándorlástól sújtott területté kívánják tenni, feltűnően nagy a csend. Egyedül Magyar Péter hallatja a hangját, s valahol ott folytatja, ahol Márki-Zay Péter abbahagyta. De ez talán annyira nem is meglepő, hisz
Magyar végül azt vitte végig, amit előbb Vona Gábor, majd Márki-Zay Péter próbált meg (sikertelenül): jobbról átlépett balra, majd letolta Gyurcsányékát a pályáról.
Habár a siker egyelőre igen kétséges. A TISZA Párt ugyanis még nem bizonyított országgyűlési választásokon, ismert politikusai nincsenek, szervezeti háttere nem elég acélos, és ha a vezetőjük továbbra sem fér a bőrébe, könnyen lehet, hogy az egészből nem lesz semmi.
De térjünk vissza a migrációhoz és a baloldal kínkeserves „megvilágosodásához”!
Első stáció: tagadás
2015-ben a szocialista párt és a Demokratikus Koalíció vezetői azt állították, hogy
Európa egységesen képes lesz integrálni az érkezőket, Magyarországot pedig egyáltalán nem fogja veszélyeztetni az idegen kulturájú tömeg. A gazdasági bevándorló és a menekült között nincsen különbség,
aki pedig a befogadás ellen szól, az csupán egy nem létező nehézség ürügyén próbál hamisan szerzett politikai népszerűséghez jutni.
Így, mikor elkezdődött a kerítésépítés a déli határon, akkor pénzkidobásról, aljas gyűlölet- és félelemkeltésről szóltak a baloldali politikusok. Az unió értékeinek megsértésével vádolták a kormányt, és ahol csak lehetett, árulkodtak, vitték a kormány és az ország rossz hírét.
Súgtak a nemzetközi sajtónak, hergelték a nemzetközi közvéleményt, keltették a hisztériát.
(Ezt a szokásukat azóta sem hagyták el.)