Hoppá: egy magyar van az emberi evolúció megfejtésének kapujában (VIDEÓ)

Nyitókép: Highlights of Hungary / Gáti Oszkár Dániel

Faragó Tamás, az ELTE Etológia Tanszékének tudományos munkatársa, az egyik legjelentősebb kutató a világon a kutyák vokális tanulásának vizsgálatában. Több mint másfél évtizede elkötelezetten kutatja a kutyák és más állatok hangadásait, hogy miképpen használják ezeket kommunikációra. Az Európai Kutatási Tanács (ERC) Consolidator Grant pályázatának nyertese, immáron több mint 2,5 millió eurós keretből folytathatja kutatásait. 

Faragó pályafutása kezdetén a hangok világával foglalkozott. „Bioakusztikusnak szoktam definiálni magam leginkább” – vallja magáról, hiszen nem csak az ember négylábú barátainak a hangja, viselkedése érdekli, hanem „mindenféle állat viselkedése érdekel, ideértve az embert is”. Faragó már gyermekként is érdeklődött az állati viselkedés iránt: 

 – emlékszik vissza az első találkozásaira az állatvilág lenyűgöző viselkedésformáival.

A kutyaetológia egy olyan tudományág az etológián belül, ami gyakorlatilag Magyarországon, Csányi Vilmos professzor vezetésével jött létre. Bár azóta a világ számos pontján foglalkoznak már kutyaetológiával, de a legnagyobb szellemi műhely itt, Budapesten van az ELTE-n. Tamás is itt, Csányi Vilmos professzor hatására találkozott először az etológia tudományával, és itt kezdett el foglalkozni a kutyák viselkedésével, amely azóta is kutatásainak középpontjában áll. 

Faragó ezt a vonalat követve kezdte el a kutyák hangadásának különféle formáit vizsgálni, különösen az ugatás, morgás, nyüszítés és vonyítás terén.

„A kutyák vokális tanulási képességeinek mérése egy eddig kevéssé kutatott terület” – magyarázza Faragó. Az emberi nyelvfejlődés kutatásához hasonlóan a kutyák hangadásai is bonyolult, tanulási folyamat eredményei lehetnek. A kutatók azt figyelték meg, hogy a kutyák bizonyos hangokat képesek utánzással megtanulni, különösen akkor, ha ezeket a hangokat gazdáik vagy más kutyák adják. A legizgalmasabb kérdés az, hogy hogyan képesek a kutyák különböző hangokat produkálni, és ezek hogyan segítik őket a kommunikációban.

A kutyák vokális tanulása különösen érdekes lehet az emberi hangfejlődés szempontjából, mivel a kutyák szociális toleranciája és kooperációs készségei sok hasonlóságot mutatnak az emberekével. 

Erre rakódott rá a kooperációra való képesség, ami csak hajtotta a folyamatot. Ami a kutyák esetében nagyon izgalmas, hogy gyakorlatilag ugyanazokat a lépcsőket vették végig a háziasítás során, mint amik valószínűleg az embernél is lejátszódtak” – fogalmazott Faragó.

Tamás a kutatásaihoz különböző módszereket használ, a viselkedéstesztek mellett a nem invazív elektroenkefalográfiát (EEG) és a funkcionális mágneses magrezonanciás képalkotást (fMRI), melyek segítségével a kutyák agyműködését vizsgálja. „Kunyeráló helyzetekben a gazdi eszik valamit, ami nagyon szimpatikus a kutyának, a kutya pedig próbálja felhívni a figyelmét magára. Ha a gazdi ezt ignorálja, akkor a kutya vagy abbahagyja, vagy vérmérséklettől függően elkezd kipróbálni új stratégiákat, és eljöhet az a pont, amikor 

Ez egy spontán tanulási folyamatot indíthat el.”

Egy különösen izgalmas kutatásuk a kutyák vonyításával foglalkozott, amelyről Faragó így mesélt: „A farkasok vonyítanak, a kutyák ugatnak. Az volt a gondolat, hogy a vonyítás szükségtelenné vált a háziasítás során, mivel az ember táborában élő kutyáknak már nem volt szükségük arra, hogy a falkájukat összetartsák vagy távol tartsák a szomszédos falkákat.” Faragó és csapata arra jutott, hogy a genetikai távolság a közös farkas őstől összefüggésben van azzal, hogy mely kutyafajták vonyítanak, és melyek ugatnak inkább.

A kutatásban részt vevő kutyák és gazdáik szoros együttműködése fontos eleme a munkának, és a kutatócsoport számára kiemelt jelentőségű az, hogy minél többféle kutya vegyen részt a vizsgálatokban. „Citizen science módszerekkel is fogunk majd dolgozni, ahol a gazdákat arra kérjük, hogy minél több, változatosabb hangot rögzítsenek, és küldjék el nekünk elemzésre” – mondja a kutató.

Faragó megjegyzi, hogy egész nap kutyákkal lenni nagyon romantikusan, csábítóan hangozhat, de a gyakorlatban sajnos az adatgyűjtés a legkisebb eleme a kutatásnak. Ha van egy megvizsgálandó jelenség, akkor először utána kell olvasni, hogy bárki foglalkozott-e már vele, vannak-e róla publikációk. Ha nincs, akkor ki kell találni, hogyan lehet megvizsgálni. Véglegesíteni kell a kutatási módszert, el kell kezdeni az alanyokat behívni, megkérni őket, hogy vegyenek részt a kísérletekben. Az adatgyűjtés után pedig jön a munka nagyja, elemzik a viselkedéseket, kiértékelik a gyűjtött hangfelvételeket. Számszerűsítik őket, statisztikai módszerekkel összehasonlítják azokat. Megírják a tanulmányt, elküldik egy tudományos folyóirathoz, ők javaslatokat tesznek, kritikával élnek, a kutatók ezeket kijavítják, kiegészítik, aztán megszületik másfél-két év után egy publikáció. „Úgyhogy maga a kutyasimogatás része sajnos csak nagyon kicsi rész” – jegyezte meg Faragó.

A gazdik számára a „kísérlet” szó lehet, hogy ijesztően hangzik, de nem kell félni: 

vannak olyan kutyák, amikről a gazdi azt mondja, hogy gyakorlatilag függővé váltak a tanszéki kísérletektől, ha itt a környéken sétálnak, akkor húznak az épület felé, jönni akarnak újra.”

Azon túl, hogy Tamás munkája a kutatási világban elismerést nyert, a gazdikkal is igyekeznek megosztani az eredményeket. Különféle családi kutya programok keretében minden évben előadásokat tartanak a legfrissebb kutatási eredményekről, amelyek közérthető formában mutatják be a tudományos munkát. „Csinálunk kis előadásokat, ahol színesen és közérthetően osztjuk meg az eredményeinket a gazdákkal” – meséli a kutató.

Faragó Tamás jelenleg is egy ötéves projekt keretében vizsgálja tovább a kutyák vokális tanulását, és a jövőre nézve számos izgalmas kérdést kíván megválaszolni. Kiemelten érdeklődik aziránt, hogy hogyan tükröződnek a kutyák érzelmi állapotai a hangadásukban. Ahogy ő maga is megfogalmazza: „Gyakran a válasz helyett még több kérdés merül fel az eredmények kapcsán, ez a szépsége is az egésznek.” A munkájával nemcsak a kutyák kommunikációs világába nyújt bepillantást, hanem fontos evolúciós kérdéseket is megválaszolhat, amelyek az emberi nyelvfejlődés megértéséhez vezethetnek.