Highlights of Hungary: Aki megalkotta a népmesei játszótereket (VIDEÓ)

Nyitókép: Highlights of Hungary

Kő Boldizsár képzőművész, négygyerekes családapa újragondolta a játszóterek szerepét, s az azokon töltött idő értelmét. Fogta a „nagyon szép nyugati játszótereket”, amelyek már „színes tornatermek”, és átszőtte őket képzőművészettel, közösségi élményekkel, a magyar történelemmel, népmesei és mondavilággal, így megalkotva a Mesetereket. A közösségi terek megalkotása is közösségi élmény. Kő elmondása szerint „nem az történik meg, amit én lerajzolok, hanem azok a művészek, akik belekerülnek egy-egy projektbe, 

A képzőművész állandóan változó csapatával igyekszik mesékkel, történetekkel megtölteni a fából, egyedileg tervezett, faragott és festett tereket. Kifejezetten élvezi, amikor a helyi közösség ad neki támaszt, segítséget az alkotói folyamat közben – ahogy azt is, amikor az elkészült Mesetér nem csak, mint játszótér kap szerepet a gyerekek életében. Kő elmesélte, az egyik terén a közeli általános iskola diákjainak élő történelemórát tartanak, s a téren mutatják be Szent István életét.

Az átlagosnak cseppet sem mondható mondákon, meséken alapuló terek mellett szereti Kő az egyedibb kihívásokat is. „Sok olyan felkérést is kapok, amikor mozgássérülteknek kell játszóteret készíteni, vagy épp leszokóban lévő kábítószereseknek. 

 – mesélte az alkotó az egyik Mesetér hűs árnyékában.

„Az egész munkafolyamat olyan, mint a törzsi közösségek élete” – avat be minket a művész – „egy csomóan vagyunk együtt, együtt főzünk, zenélünk esténként, készítjük a játszóteret”, „az egész egy ünnepélyes folyamat, nem egy káromkodós munka”, meséli a hangulatról. Meglátása szerint gyakran „nem az a csoda, amit felépítettünk, hanem ami történt közben”: „nagyon sok művészkolléga nagyon mélyen van”, számára pedig fontos őket felkarolni, behívni, „berángatni őket a munkába, és figyelni, ahogy kinyílnak, elkezdenek élni”. „Majdhogynem fontosabb az emberi folyamat, ami a készítés közben van”.

a fából készült tereket karban is kell tartani, viszont „vannak hatszázötven éves dán gerendatemplomok, tehát a fa sokat kibír”. „Ez egy nagy tanítás” – véli az alkotó – „karban kell tartani a barátságot és a szerelmet is. Emberi feladatunk.” „Több, mint ötven Meseteret építettünk a világba, Indiától mindenfelé, szeretjük tudni, hogy mi van velük. Nagyon jó visszajönni, javítgatni egy kicsit, közben látjuk, hogy a gyerekek hogyan használták [a Meseteret], amiből mi is tanulunk, s ezt a tudást a következő tervezésbe beépítjük.”

s szeretné, hogy amikor valaki hazánkra gondol, a színes-mesés játszóterek jutnának eszébe. Ehhez jó úton halad, Magyarországon kívül meseterei megtalálhatóak már Lengyelországban, Spanyolországban, de még Indiában is.

A Bethesda-mesetérről

„Az egyik legnagyobb élmény volt számunkra” – meséli Kő Boldizsár a Bethesda-mesetér tervezését, építését. „Megkerestek minket az ottani gyógyító-emberek, sok instrukciót adtak nekem, az ő szempontjaikról [a tervezési folyamat közben]. Odaadták az általuk elkészített mesekönyvet, amit a gyógyításban használnak, s ennek alapján indultam el. Igyekeztem, hogy a mesekönyvben szereplő különböző állatok mind megjelenjenek a játszótéren. A mozgássérültekre is gondolni kellett, külön kifejezetten nekik szánt játékelemeket terveztem bele: a mozgássérült körhinta mellett van egy mesefal, ami direkt arra lett tervezve, hogy egy kerekesszékes végig játszhassa a kis kezével a történetet.” Új kihívásokkal is járt a tervezés: „azt találták ki, hogy legyen a játszótéren két fűthető, amolyan terápiás kis házikó. Pici intim terek, akkorák, mint egy kisebb jurta, klimatizáltak és teljesen mi építettük meg őket. 

Sokszor drámai vagy nehéz dolgokat kell ilyenkor elmondani, ami egy mesés környezetben sokkal jobb, mint egy fehér kórteremben.” A Mesetér különlegessége, hogy beteg és egészséges gyermek együtt játszhat benne, az utcáról is bárki bejöhet, ahogy a szülők is kényelmesebben várhatnak a Mesetér padjai között.

A világlátásáról

„Sokat mosolygok, de nagyon sok kudarcot éltem meg” – kezdte válaszát Kő Boldizsár, amikor arról kérdeztük, honnan szerzi az alkotáshoz szükséges energiáit. „Nagyon erős Isten-hitem van és ez egy olyan ajándék, amiért nem tettem sokat, kaptam. Ez nem olyan, hogy hiszek valakiben, aki távol van s azt gondolom, hogy majd, ha meghalok, akkor előnyeim lesznek másokkal szemben, akik nem hisznek Istenben. Ezt nem szeretném hinni, és nem is szeretném azt, hogy előnyöm legyen belőle akkor. Nekem itt van előnyöm, az életben, és tapasztalom azt, hogy a legelkeserítőbb helyzetben, amikor nyakig ülünk a sárban, esik a nyakunkba a hólé és nem jön a pénz, de a munkatársaimnak ebédet kell vennem, senkinek sincs pénze, teljes a reménytelenség, akkor is tudom, hogy ezek csip-csup dolgok. Nem ez a lényeg. Van egy Föld nevű óriási bolygó, aminek én csak egy porszeme vagyok. Egy pici kis porszem, aki jelentéktelen egyébként, de mégis, teszem a dolgomat és azért teszem, mert hiszem, hogy ez egy rend, ami van. Nem egy káoszban kell élnem, ahol a szeméthegyek tetején söprögetem a kupacokat, hanem az isteni rendben élünk, ami körülvesz minket. Napi szinten tapasztalom, van egy működő rendszer, amiben vannak nehezen megérthető dolgok, fájdalmak, nyomorúság, de ott van a szépség, az öröm is. Az, hogy milyen finom egy parmezán sajtot megenni, vagy milyen csodálatos illata van egy virágnak. Csodákkal, óriási ajándékokkal vagyunk körbe véve, amiket hajlamosak vagyunk elfelejteni.