Forradalmi bohózat a köztévénél

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

„»Ha forradalmár lenne, ön melyik televíziót foglalná el?«; ezzel hirdette magát az MTV nem sokkal a 2006-os ostromot megelőzően. Maga a reklám a bizonyíték rá, hogy már akkor sem volt monopol helyzetben a hírszolgáltatás és az események értelmezése terén a közszolgálati média. A toposz mégis bennünk él, noha a hajdani százszázalékos befolyásolási képességnek mára nyoma sincs. A királyi tévének rengeteg alternatívája létezik a kereskedelmi adóktól a közösségi oldalakon át az információáramlás megannyi ellenőrizhetetlen és átláthatatlan formáiig.

Ennek ellenére mégis az MTVA-hoz szervezett nagyszabású, de aztán végül elsikkadó és lényegében érdektelenségbe fulladó megmozdulást a Tisza Párt. Az is lehet, hogy Magyar Péter egyszerűen korszerűtlen és nem érti az idők szavát. Az a logikai bukfenc sem zavarja az ellenzéket hosszú évek óta, hogy miközben a választói magatartás súlyos befolyásolásával vádolja a »királyi« csatornákat, nem mulasztják el hozzátenni, hogy egyébként pedig senki sem nézi ezeket.

Objektív tévé nincsen. Léteznek ugyan különböző etikai kódexek, amelyek teljes szerkesztői függetlenségről, pártatlanságról, politikai vagy gazdasági nyomás tiltásáról, hitelességről, önszabályozásról, szenvedélymentes nyelvezetről rendelkeznek, de ezek gyakorlatilag kivitelezhetetlenek. Nyilvánvalóan a tulajdonos érdekeivel és szándékaival nehéz homlokegyenest szembe menni bármilyen médiumnál. Képtelenség a teljes arányosságot megvalósítani, mindenkinek szót adni, mert részint nehéz megállapítani, mi is adott esetben az arányosság, részint szétesne a műsor. Minden szerkesztőnek, újságírónak, műsorvezetőnek vannak személyes nézetei, amiket – bár elvárás – nem lehet teljesen szögre akasztani. Már a meghívott vendégek kiválasztásával, a témákkal, azok súlyozásával is állást foglal az adott tömegtájékoztató csatorna.”