Szabó T. Anna költészete szorosan kapcsolódik a magyar irodalmi hagyományokhoz, és gyerekkorában ezek nagy hatással voltak rá. „A fülemre hallgattam, amikor költő lettem. A versek ritmusa és zeneisége mindig is meghatározó volt számomra” – vallja. Weöres Sándor és Kányádi Sándor mellett József Attila, Nemes Nagy Ágnes és Lator László is inspirálta őt. „Szeretem, ha a vers dallamos, és a hangzása is hat rám. […] Kányádi mondta mindig, hogy egy kisfiút kérdezte, mi a vers, s a fiú azt mondta, hogy a vers az, amit mondani kell. Kányádi ezt jóindulatúan úgy értelmezte, hogy a vers énekelt, a vers az, amit hangzás alapján jegyzünk meg.”
Szabó számára így a versmondás is kiemelt szerepet játszik, hiszen a költészet nem csupán írott műfaj, hanem a hangzás által is hat. „Javaslom mindenkinek, hogy olvasson hangosan verset.” „Emlékszem, amikor betettem a gyerekeimnek a Sinkovitstól az Arany-balladákat.
Utazunk az autóval és hátul a gyerekek egymásra nézve mondják, hogy ez nagyon jó. Nem kell érteni azt, amit hallasz, elég a hangzás által beleveszni.”
Gyermekirodalom és a Dudorászó
Szabó T. Anna felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt ír. A Dudorászó című gyerekverskötete gyakorlatilag mindenkinek, gyerekeknek, szülőknek és nagytestvéreknek egyaránt szól. Az élet mindennapjait, ünnepeit, hétvégéit öleli fel. „A Dudorászó játékossága abból ered, hogy a gyerekek számára a nyelv és a ritmus természetes örömforrás” – mondja. A kötetben különféle hangulatú és ritmusú versek találhatók, melyeket Kárpáti Tibor illusztrációi tesznek még színesebbé.