Elindult a Highlights of Hungary idei évada, amellyel céljuk, hogy a legkiválóbb magyar teljesítményeket díjazzák. A díj jelöltjeit már kiválasztották a nagykövetek, ám a végső döntéshez az Önök szavazatára van szükség.
Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán
Elindult a Highlights of Hungary idei évada, amellyel céljuk, hogy a legkiválóbb magyar teljesítményeket díjazzák. A díj jelöltjeit már kiválasztották a Highlights of Hungary nagykövetei, ám a végső döntéshez az Önök szavazatára van szükség.
A közönségszavazás a Highlights of Hungary weboldalán elérhető.
Szabó T. Anna költő, író és műfordító, bár sokoldalú alkotó, saját bevallása szerint leginkább költőnek tartja magát: „elsősorban költőnek tartom magam, de írok prózát is, és nagyon szeretek gyerekeknek írni, illetve gyerekkönyveket fordítani” – mondja. A költészete szorosan kapcsolódik a zenéhez, amit már gyerekkorában is fontosnak tartott. „Gyerekkoromban a zene elemi élmény volt számomra” – emlékszik vissza. A versei gyakran zenei alapokon nyugszanak, dallamok ihletik őket: „Minden, amit írok, zenei alapon íródik, tulajdonképpen saját dallamra írom a verseket.”
Szabó T. Anna számára a költészet nem csupán szavak összessége, hanem ritmus és dallam is. „A vers az énekel” – vallja. Az irodalom és a zene kapcsolatát gyakran közvetlen módon is megéli, hiszen számos zenésszel dolgozik együtt, improvizációs előadásokon is részt vesz. „Nagyon sok zenésszel lépünk fel közösen, legtöbbször jazz zenészekkel, mert improvizálunk. Amit ők játszanak, arra reflektálok.”
Budaörsön találkoztunk, egy összművészeti művésztelepen. Nagyon fontos számára a tulajdonképpeni művészeti iskola, az összes kiállításra, megnyitóra eljön, sokat írt az itt megtalálható tárgyakról, ugyanis elemien fontos az irodalom és a képzőművészetek kapcsolata, ihletőforrás, a zenével egyetemben.
Szabó T. Anna gyerekkorában meghatározó szerepet játszott a könyvek és a családi háttér. Nagyapja, Szabó T. Attila, nyelvészprofesszor volt, aki az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerkesztésén dolgozott. „Rengeteg időt töltöttem nagyapám szobájában” – meséli. Számára a könyvtárszoba nem csupán olvasásra szolgált, hanem az otthon és a biztonság szimbóluma volt. „Számomra a könyvtárszoba egy erődítmény, ahol mindig otthon érzem magam.”
A család támogatása és a könyvek közelsége már korán megerősítette benne, hogy az irodalom az ő útja.
„Weöres Sándor és Kányádi Sándor hatására kezdtem verseket írni”
– emlékszik vissza, és meséli, hogy már gyerekkorában bátorítást kapott. Első komoly megerősítését második osztályos korában kapta, amikor egy írónő, Marton Lili látogatott el az osztályába, és dedikálta neki a könyvét: „Annának, aki szép verseket ír.” „Ebből lehet egy pályaíve az embernek. […] Ez volt az a pillanat, amikor először éreztem, hogy nőként is lehet írni.”
Szabó T. Anna legújabb verseskötete, a Vigasz, különösen személyes hangvételű mű, amely a gyász, az elengedés és a megújulás témáival foglalkozik. A kötet írása édesanyja elvesztése után született. „Miután elvesztettem édesanyámat, hosszú ideig nem tudtam sírni, de írni tudtam. Az írás által próbáltam megbirkózni ezzel az érzéssel” – mondja.
„Ez a legmegrendítőbb tapasztalás, végig követni, ahogy elveszti az életét az, akitől az életét kapta.”
Szabó szerint a költészet vigasz lehet az élet legnehezebb pillanataiban. „A költészetet sok mindenre szokták használni, sok mindenhez szokták hasonlítani, a vigasz látszólag elavult. Pedig nem az.” Számára a versírás terápiás jelleggel bír, és reméli, hogy olvasóinak is hasonló segítséget nyújthat.
Szabó T. Anna férje, Dragomán György, szintén ismert író, a közös életükben az irodalom mindig is központi szerepet játszott. „A férjemmel nagyon korán találkoztunk, 15-16 éves korunkban, és azóta együtt vagyunk. Mindig is írók akartunk lenni, és egymást segítve lettünk azok” – meséli a kapcsolatukról. Számukra a közös alkotás és az egymás támogatása meghatározó szerepet játszik, hiszen mindketten megértik az alkotói folyamat kihívásait.
„Ő küzdőtársnak is nevez engem. A küzdelem nem egy kifelé való küzdelem, hanem önmagunkkal való küzdelem. El kell viselni a másik belső tipródásait, amikor elakad az írásban”
– mondja Szabó. Mindketten támogatják egymást, és közösen küzdenek az alkotói válságokkal. „Ha az egyiknek sikerül, a másik is megkönnyebbül. Ez hatalmas boldogság.”
Szabó T. Anna költészete szorosan kapcsolódik a magyar irodalmi hagyományokhoz, és gyerekkorában ezek nagy hatással voltak rá. „A fülemre hallgattam, amikor költő lettem. A versek ritmusa és zeneisége mindig is meghatározó volt számomra” – vallja. Weöres Sándor és Kányádi Sándor mellett József Attila, Nemes Nagy Ágnes és Lator László is inspirálta őt. „Szeretem, ha a vers dallamos, és a hangzása is hat rám. […] Kányádi mondta mindig, hogy egy kisfiút kérdezte, mi a vers, s a fiú azt mondta, hogy a vers az, amit mondani kell. Kányádi ezt jóindulatúan úgy értelmezte, hogy a vers énekelt, a vers az, amit hangzás alapján jegyzünk meg.”
Szabó számára így a versmondás is kiemelt szerepet játszik, hiszen a költészet nem csupán írott műfaj, hanem a hangzás által is hat. „Javaslom mindenkinek, hogy olvasson hangosan verset.” „Emlékszem, amikor betettem a gyerekeimnek a Sinkovitstól az Arany-balladákat.
Utazunk az autóval és hátul a gyerekek egymásra nézve mondják, hogy ez nagyon jó. Nem kell érteni azt, amit hallasz, elég a hangzás által beleveszni.”
Szabó T. Anna felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt ír. A Dudorászó című gyerekverskötete gyakorlatilag mindenkinek, gyerekeknek, szülőknek és nagytestvéreknek egyaránt szól. Az élet mindennapjait, ünnepeit, hétvégéit öleli fel. „A Dudorászó játékossága abból ered, hogy a gyerekek számára a nyelv és a ritmus természetes örömforrás” – mondja. A kötetben különféle hangulatú és ritmusú versek találhatók, melyeket Kárpáti Tibor illusztrációi tesznek még színesebbé.
A gyerekversek írása Szabó számára különösen nagy öröm, mivel ezeken keresztül a zene és a költészet kapcsolatát is megélheti. „Egyszerre könnyű és nehéz írni számomra. Egyszerre öröm és gyötrelem, de a gyerekversek mindig örömből születnek” – vallja.
Bár Szabó T. Anna költőként ismert, régóta tervezi egy regény megírását is. „Már 15 éve mondom, hogy írok egy regényt, de mindig közbejön valami. Kisgyerekek mellett és sok munka közben nehéz volt összehangolni ezt a tervet, de most már talán meg tudom valósítani” – meséli. „Nagyon szeretek fordítani, olyan jó lenne valami hosszabb dolgot, egész versesköteteket fordítani, nyugodtan” – ecsetelte. „A fordítás mindig segít, amikor apadóban van a munkakedvem, mert a fordítás mesterségéhez az ihletet már ki lehet követelni. Az már jön, előbb-utóbb ihletett lesz a szöveg. Írni viszont így nem lehet” – mondja. A fordítások, írások mellett egy ifjúsági regényen is dolgozik, amely a XIX. században játszódik, Arany János is szerepel benne.
Nagyköveti méltatás – Lackfi János
Szabó T. Anna legragyogóbb, legvirtuózabb, legelismertebb, legszuggesztívebb hangú költőink közé tartozik. Ráadásul kifogyhatatlan és félreismerhetetlenül sajátos energiatöltő pont is egyben. Összes kütyünket, elektromos járművünket, de még szívünket is bízvást rácsatlakoztathatjuk az ő vitalitására. Ha ő szólal meg, önkéntelenül odakapjuk a fejüket. Mert amit mond, fontos, neki is, nekünk is. Mindig magát mondja, a magáét mondja, a magáéból ad nekünk. És mindez mégis mindig ránk vonatkozik. Meg az egész világra. Akár mondókáról, akár zsoltárról, akár népdalról, akár özönlő szabadversről, akár könnyed dalról, akár gyászmelódiáról van szó, földtől az égig viharzik, táncol, süvölt, bukfencezik a szózuhatag. Amit ír, az szépen fáj, erősen tart, komolyan nevettet, téttel ríkat. Ráadásul az ő beszédében évszázadok magyar költészete visszhangzik, éppoly bensőségesen és maian szólal meg Balassi, mint Nemes Nagy Ágnes vagy Kosztolányi, és mind kifogástalanul beszélnek szabótéannául.
A Debreceni Egyetem és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem professzora gyermekkorának nehézségei ellenére sosem vesztette el a zenébe vetett hitét, és ezt a hitet évről évre igyekszik átadni hallgatóinak is.
A magyar mérnök, aki a Cambridge vagy a Google helyett itthon maradt, hogy megvédje a hazai vizeket.
Varga Csaba a hegymászó, aki hat 8000 méternél magasabb hegycsúcsra már kitűzte a Nagyvárad nevével ellátott magyar zászlót.
Gerincsérülés sem állíthatta meg: Tóth Nikolett újra tanít, és azt üzeni – az élet mindig táncra hív.
Győr lehet a magyar motorsport fellegvára – így neveli ki a Széchenyi Egyetem a jövő bajnokait.
A szlovák miniszterelnök úgy véli, ha az EU valóban békét akar Ukrajnában, akkor a budapesti békecsúcsot akadálytalanul és a lehető leghamarabb meg kellene rendezni.
