Tíz pontban a jelenlegi lengyel kormány jogellenes lépéseii, a letartóztatásoktól a közmédia elfoglalásáig.
Nyitókép: Ursula von der Leyen és Donald Tusk (Fotó:Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP)
Most lenne indok a Lengyelországgal szembeni 7-es cikk szerinti eljárásnak, nem pedig a korábbi, konzervatív kormány idején – írja a „Most van veszélyben a jogállam Lengyelországban” című elemzésében az Alapjogokért Központ, amely egy évvel a legutóbbi lengyel parlamenti választást követően megvizsgálta és összegyűjtötte a „top10” legsúlyosabb lengyelországi esetet, melyek a Donald Tusk vezette kormány jogállamiságot leépítő magatartását igazolják.
Az évforduló mellett szerintük az is apropót ad erre, hogy a korábbi, konzervatív kormány elleni eljárások feltűnő hasonlóságot mutattak a Magyarország szemben azóta is zajló, hasonló támadásokkal.
Ahogy a Központ felhívja a figyelmet, a tavaly alakult új, balliberális-globalista Tusk-kormány – elődjével ellentétben –
valóban rendszerszinten sérti az alapvető jogokat, a demokráciát és a lengyel alkotmányos berendezkedést, azaz a sokat emlegetett jogállamiság valódi leépülését idézte elő.
A jogállamiság ugyanis legbenső tartalmában azt jelenti, hogy az állami szervek a belső jogszabályokhoz, s legfőképpen nemzeti alkotmányukhoz kötötten működnek, jelen esetben éppen ennek hiányával szembesülnek a lengyel polgárok – hívja fel a figyelmet az AK.
Hozzátették: a teljesen nyilvánvaló jogsértések ellenére, az Európai Unió intézményei, a tőlük megszokott kettős mércét alkalmazva nem reagáltak. Sőt, megkezdték a korábban a jogállamiságra hivatkozva felfüggesztett uniós források kifizetését is.
Ez sokadjára is azt igazolja, hogy mind a jelenlegi lengyel kormány, mind az EU a „jogállamiságot” csupán politikai szlogenként értelmezi és a szuverenitás aláásására használja fel, ha érdekei éppen úgy kívánják.
A Tusk-kormány Top10, jogállamiságot rendszerszinten veszélyeztető lépései az Alapjogokért Központ kutatása szerint a következők:
1. A lengyel hatóságok megalázó és embertelen bánásmódot alkalmaztak egy politikai okokból letartóztatott katolikus pappal, Michał Olszewski atyával szemben.
Az atyától fogvatartása során hosszabb időre megvonták az ételt és korlátozottan biztosítottak számára vizet. Emellett nem tették lehetővé, hogy igénye szerint tanácskozhasson az ügyvédjével. Mindezzel súlyosan megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EEJE), valamint a lengyel Alkotmány szerinti, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmára vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a tisztességes tárgyaláshoz fűződő jogot. Szintén a vallási intézmények elleni támadásként értékelhető, hogy
az oktatási miniszter önkényesen, az Alkotmány által megkövetelt, egyházakkal való egyeztetést mellőzve vezetett be változtatásokat a hittanoktatásra vonatkozóan.
2. Marcin Romanowski ellenzéki képviselőt jogellenesen letartóztatták a hatóságok, melynek során figyelmen kívül hagyták a mentelmi jogát.
Romanowskit 2024 nyarán tartóztatták le annak ellenére, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése tagjaként mentelmi jog illeti meg. Szabadon bocsátására csak azt követően került sor, hogy a Közgyűlés elnöke tiltakozását fejezte ki a mentelmi jog megsértése miatt, majd egy bíróság is megerősítette, hogy a képviselő letartóztatásának nincs jogalapja.
3. Elítéltek és a köztársasági elnöki hivatalba történő jogellenes betörés során letartóztattak két ellenzéki képviselőt, Marcin Kamińskit és Michał Wąsikot, annak ellenére, hogy az államfő korábban kegyelmet adott nekik.
A korábbi belügyminiszter és helyettese ellen még a kétezres években történtek miatt folyt büntetőeljárás, ugyanakkor Andrzej Duda köztársasági elnök kegyelemben részesítette a két politikust. A kegyelmet a Legfelső Bíróság jogellenesnek minősítette ugyan, de az Alkotmánybíróság ezt felülírva érvényesnek és jogszerűnek tekinti az államfői döntést, és határozatában megállapította, hogy a Legfelső Bíróság nem rendelkezett hatáskörrel a kegyelem jogszerűségének megítélésére.
Az Alkotmánybíróság határozatát figyelmen kívül hagyva a két ellenzéki képviselőt elítélték, megfosztották parlamenti mandátumától és törvénysértő módon letartóztatták.
4. A parlament és a kormány szándékosan nem veszi figyelembe az alkotmánybíróság döntéseit, súlyosan megsértve ezzel a hatalommegosztás és a joguralom alapelveit, valamint a lengyel alkotmány rendelkezéseit.
Ráadásul a kormánytöbbség a parlamentben is elfogadott egy olyan állásfoglalást, amely szerint érvénytelenek a testület határozatai. Ezek a lépések ellentétesek a lengyel Alkotmánnyal, mely kimondja, hogy az Alkotmánybíróság határozatai mindenkire kötelezőek.12
5. Az igazságügyi miniszter több tucat bírósági vezetőt menesztett politikai meggyőződésük miatt, köztük a Varsói Fellebviteli Bíróság elnökét is.
A kormány ezzel önkényesen megkülönbözteti a 2017 után kinevezett bírókat, mely a lengyel Alkotmány rendelkezéseibe ütközik.
6. Kormányzati kezdeményezésre „függetlenségi és részrehajlás-mentességi” tesztnek tervezik alávetni a bírák egyharmadát, mellyel valójában politikai engedelmességre kívánják őket szorítani.
Pedig a valódi jogállam keretei közé nem fér be, hogy a kormány vizsgálja a bírók vélt vagy valós elfogultságát.
7. Az igazságügyi miniszter leváltotta Darius Barski államügyészt, akinek eltávolítását a Legfelső Bíróság törvénytelennek nyilvánította. Ennek ellenére – szintén jogsértő módon – új államügyészt nevezett ki a miniszter.
Ez utóbbi lépés két okból is jogellenes volt: egyrészt mert olyan tisztségre nevezett ki új személyt, amely a jog szerint betöltött volt, másrészt pedig azért, mert az államügyész kinevezése során a köztársasági elnök véleményét is figyelembe kell venni a lengyel ügyészségi törvény rendelkezései alapján, ugyanakkor ez nem történt meg.
8. A kormány a rendőrség és magán biztonsági szolgálatok segítségével erőszakkal elfoglalta a közmédiát, és jogsértő módon eltávolította annak vezetőit, majd szintén törvénybe ütköző eljárással nevezett ki új vezetőket.
A közmédia elleni kormányzati támadás volt a tavaly decemberben hivatalba lépett Tuskkormány egyik első intézkedése. A fellépés több elemből állt.
9. A Szejm súlyos beavatkozást kísérelt meg a Lengyel Központi Bank függetlenségébe azzal, hogy annak elnökét egy „különbíróság” elé kívánta állítani.
A Lengyel Központi Bank elnöke, Adam Glapiński törvénytelen leváltására is kísérletet tett Donald Tusk miniszterelnök a koalíciós pártok segítségével a Szejmben.
Ezt a kísérletet az egyébként szintén támadás alatt álló Alkotmánybíróság akadályozta meg egyelőre,
ami azonban nem jelenti, hogy a kormány felhagyott volna a próbálkozással.
10. A rendőrség aránytalan és erőszakos módon lepett fel a gazdatüntetésen, ezzel megsértve a gyülekezési szabadságot.
A rendezvényen, melyen az ellenzéki pártok több politikusa is részt vett, a rendőrség békés tüntetők ellen is könnygázt vetett be, és a helyszíni beszámolók szerint nem békíteni, hanem eszkalálni kívánta a helyzetet.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
A lengyel miniszterelnök „keserű elégtételt” érez amiatt, hogy az Oroszországról és a „rendkívül hétköznapi” Putyinról szóló, éveken át hangoztatott figyelmeztetései beigazolódtak.
A közlemény szerint a külügyminiszter ezzel arra reagált, hogy Donald Tusk pártja kongresszusán elmondott beszédében magyar vonatkozással is élt.
„A legnagyobb problémát a lengyelek szabadsága jelenti” – mondta Tusk a PiS-ről.
Milliárdok mennek el a segélyezésükre, közben Ukrajna kiürül.
Belenyúlt a sorsolásba a magyar válogatott.
Az amerikai pénzügyminiszter „háborús gazdaságként” jellemezte az oroszt, amely nulla növekedést produkál 20 százalékos inflációval.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
