A pokolba vezető út baloldali „jóemberkedéssel” van kikövezve

Nyitókép korábbi felvétel. Fotó: Attila KISBENEDEK / AFP

„Az viszont soha nem értettem, hogy miért csodálkoznak a klímaaktivisták, amikor a csúcsforglom közepén kiülnek az úttestre, és azt várják, hogy az általuk előidézett dugók közepette majd csökkenni fog a légszennyezés, de helyette egy apuka, aki épp miatta nem ér oda a kisfiáért a suliba, pofán veri. Mármint azt nem értem, hogy ebben az esetben volt-e a klímaaktivista részéről őszinte jószándék, vagy csak unatkozott és/vagy pár perc népszerűségre akart szert tenni.

A fentiek alapján talán már az olvasó is látja és érti az ősi mondást: »A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve«. És talán pontosíthatnánk is: a legtöbb esetben nem őszinte jószándékkal.

Mert tényleg jól hangzik, de soha nem szabad elhinni, hogy megmentjük a fiatalok jövőjét azzal, hogy nem büntetjük meg őket, ha kábítószert fogyasztanak. Ahogy azt sem, hogy kevesebb lett a bűnözés, ha meghoztak egy törvényt, hogy 1000 dollárig nem büntetendő a lopás. De nem szabad hinni azoknak sem, akik szabadságot, egyenlőséget és testvériséget hirdetnek, miközben lefejezik azokat, akik nem értenek egyet velük.

És mindig érdemes gyanakodni, ha valaki azt mondja, hogy »csak egy kis szuverenitást kellene feladnunk«, meg hogy kirúgatna olyan újságírókat, akikkel nem ért egyet, vagy ha valaki olyanokkal magyargyűlölőkkel szövetkezik a »jó« úgy érdekében, akik eddig csak ártottak nekünk.

Sőt, ha a piros bogyó mérgező volt, és megölte a haveromat, nem érdemes esélyt adni a következő piros bogyónak. Akkor sem, ha a piros bogyó szomorú lesz, és nem fog minket jóembernek tartani ezek után.”