Tóta W. esetében ez nem süllyedés, inkább minőségi javulás.
Nyitókép: Kontroll-képernyőkép
Megszületett Magyar Péterék médiája, hurrá! Lett tehát egy n+1-edik ellenzéki YouTube-csatorna, amin – igaz, más emberektől – meg lehet hallgatni ugyanazokat az erősen megszakállasodott gondolatokat újra és újra, amelyeket a Partizán, 444, Telex, 24.hu hullámhosszain már ma is meg lehet. (Tisztelet a kivételeknek, akik új gondolatokat hoznak be a diskurzusba.) Egy szó mint száz: el is rajtolt a Kontroll YouTube-csatorna, azon pedig visszatért az eredetileg a Jobbik közeléből induló, majd egy Márki-Zay Péterhez vezető kitérőt bemutató Szabadsajtó Klub; Gulyás Balázs beszélgetőműsora Stumpf Andrással, Tóta W. Árpáddal és Tompos Ádámmal.
Nézem ezt a négy így-úgy kitüntetett újságírót Magyar Péter testvérének nettévéjében – ne feledjük, van itt Joseph Pulitzer-emlékdíjas publicista, akit még a Kúria is kitüntetett „a magyar nemzet közösségének méltóságát sértő” írásáért, Junior Prima-díjas politikai elemző/publicista, ELTE-díjas riporter, de még egy valamikor réges-rég, egy messzi-messzi Galaxisban az akkori Orbán-kormányhoz kapcsolódó filmes is –, és nem tudok másra gondolni, mint hogy látványosan lesüllyednek pártpropagandistává. Nem magyarpéteri, szókiforgatós értelemben, mint kedves kollégáim, vagy épp Dezső András, hanem szó szerint. Na jó, Tóta W. esetében ez nem süllyedés, nála ez inkább minőségi javulás. A többiek viszont
sajnos szügyig süllyednek a legfrissebb pártmédium propagandaadásában az értelmiséginek vélt, kisujjeltartott mocskolódásba, és látványosan kerülik a forró kását – egyedül Stumpf pillant rá néha-néha, a szerkesztők heves bólogatására, de erről majd később.
Van itt minden, mi az egyszeri Magyar Péter-szavazónak ingere: Stumpf a maga keresztényi szeretetében buzizik egy jóízűt Bayer kapcsán, Tóta meg a maga ateista szeretetének megnyilvánulásaképp megvédi Magyar Pétert, megdicséri Dobrevet és letuskózza Orbánt, akibe fejszét helyezne, annak élével előre, mint jó tuskókba szokás, majd szépen négyen megdicsérik Webert, hogy „ejj, de milyen jól tette, hogy megdicsérte Magyart és betámadta Orbánt”. Ott van minden klasszikus újellenzéki duma.
A műsor sajnálatos abszurditása akkor csúcsosodott ki, amikor lesajnálták a Patriótákat, miszerint a magyaroknak csupán a harmadik legnagyobb EP-frakciót sikerült összehozni, majd kevesebb, mint egy perc múlva sebességet váltottak és mentek egy „Orbán elszigetelődött” kört, s nem sokkal utána a hazánkban dolgozó vendégmunkásokat és a német nevű spanyol EP-képviselőket összemosták a Németországban késelgető iszlamistákkal. Sajnos Stumpfot épp nem mutatta a kamera, amikor Gulyás a migráció kapcsán a német nevű spanyol EP-képviselőkről értekezett – zárójel bezárva.
Azon tényekről „jótékonyan” megfeledkeznek, miszerint
nem a hazánkba menekülő magyar származású latin-amerikai keresztényekkel, vagy épp a magyaroknak már nem kellő munkákat ideiglenesen elvégző ázsiaiakkal, hanem a Mariska nénit késhegyre hányó Mohamedekkel van a nagy gond.
(Magyaroknak már nem kellő munkákat, bizony – mert odáig jutottunk a nagy elszegényedésben és elszigetelődésben, hogy már az ember válogatja a munkát, nem a munka az embert.) Arról is szépen megfeledkeznek, hogy Budapestet annak ellenére dicsérik a külföldiek, hogy az elmúlt öt évben drasztikus romláson esett át szegény város, mert még így is mérföldekkel jobb, mint ahová lezüllöttek nyugati szomszédaink metropoliszai – és ahová kínkeserves ellentartással még nem süllyedtünk le.
Itt térnék vissza Stumpf forró kására való rá-rá pillantására és a szerkesztő nagy örömére. A négyesből egyedül talán Stumpf kelt fel aznap reggel valóság nagybátyánk bűvöletében, és megengedte magának, hogy két Magyar Péter-kiszolgálás között a műsor keretein túllépve beszéljen a Nyugat lezülléséről (elképesztő késésekkel operáló német vonatok képében) és 2015-ös migránsválságot jól kezelő Orbánról –
a többiek teátrális rosszallásai közepette.
Viszont nem nehéz arra gondolni, hogy a szerkesztő csak azért hagyta bent ezt a két megszólalást, hogy ezeken keresztül igyekezzék megszólítani a valamilyen véletlen folytán oda tévedt Fidesz-szavazókat – „látjátok, tudjuk mi itt a Tisza partján, hogy Orbán Viktornak vannak jó döntései, de mi mindezt sokkal jobban csinálnánk”. Mert hát na, nehéz máshogy értelmezni a Kontroll, mint Magyar Péter házimédiumának célját (ahová menten induláskor befújta a szél a Jobbik köreit megjárt Szabadsajtó Klubot, meg velük együtt még vagy fél tucat simicskista újságírót), mint egy olyan médium kialakítását, ahol nincs Magyar Péter-kritika, nem kell törődni azzal, hogy mégis milyen ember akar itten kormányfő lenni, mit képviselnek a tiszás politikusok. S közben – afféle grátiszként – kínkeservesen próbálkozhatnak elcsaklizni embereket a kormánypártok szavazótáborából, hiszen a G-nap óta még mindig keserű a száj.
Nézzük a dolog jó oldalát: a Nyugati Fény után már nem csak a DK-nak, de a Tiszának is lett egy szép kis pártlapja. Magyar szavajárásával: Pravdája. S ismét propagandisták lehetnek a simicskista újságírók – csak most Magyar Péteréknek. Üdv a szép új, régi világban.
A remény könnyen elhalványul, és a hit is megkopik – az ellenzéki szavazóknak nem üres ígéret, hanem bizonyosság kell. Magyar Péter pedig ezzel most nem szolgál.
Még 2 óra van urnazárásig, de Magyar Péter már most megfejtette: megbukott a Fidesz. Mindezt egy olyan időközi választás kapcsán, amint a Tisza Párt el sem mert indulni.
A Fidesz és a KDNP kommunikációs igazgatója szerint nem szabad felülni a liberális álhíreknek.
Rosszul kezdődött az új év a Tisza Pártnak.
Az újévi beszédében még mindenkit riogatott a Tisza Párt elnöke, de kezd kiderülni, hogy ő mégsem legény a gáton.
Az viszont a mai napig nem derült ki, a TISZA Párt elnöke melyik kollégáját tartja agyhalottnak és Soros-ügynöknek.
Csapattársa, Yunus Akgün „buktatta le” a magyar támadót. A 24 éves szélső ugyanannyi pénzt kér a Galatasaraytól, mint válogatott focistánk.
A remény könnyen elhalványul, és a hit is megkopik – az ellenzéki szavazóknak nem üres ígéret, hanem bizonyosság kell. Magyar Péter pedig ezzel most nem szolgál.
