Valóban ez a világ egyik legrosszabb filmje, vagy csak a kereszténység probléma?

Nyitókép: Stoney Lake Entertainment

Mondjuk úgy, hogy kimondottan edzett vagyok a filmek terén. Részben a Fangoria és a Borzongás magazinok alatti évek, részben a VHS-korszak zsákbamacska jellege okán láttam már sok jó és legalább ugyanannyi rossz filmalkotást. De a mozi kifejezett támogatójaként is volt időszak, mikor heti kétszer is meglátogattam a filmszínházakat, hogy meglessem az érdekesebbnek tűnő darabokat. Éppen ezért, némi mazochizmussal, valamint vezeklésként a középszerű produkciók túlzottan szigorú kritikájáért, úgy döntöttem, beleugrom a nyúl üregébe.

Mitől igazán rossz a rossz film?

Mindenekelőtt muszáj leszögezni valamit. Nem minden sz*r, ami bűzlik. Már bocsánat. Szóval ezt átkonvertálva a filmműfajra, meg kell különböztetni a rossz és a még rosszabb filmeket. Egyfelől már az is nehezíti a kategorizálást, hogy a „rossznak” különböző kategóriái vannak.

Egy 9-es terv a világűrből hiába olyan, amilyen, hiába mondják a világ legrosszabb filmjének, ha egyszer Ed Wood munkásságát és személyiségét, valamint a róla készült Tim Burton-filmet ismerve megvan a produkció bája és szórakoztató mivolta.

Egészen más tészta egy Asylum-film. A stúdió a mai napig elárasztja a piacot a mozifilmek ruppótlan, rendkívül gagyi másolataival, amivel meg lehet téveszteni a kevésbé informált vásárlókat és nézőket. Aztán a károsult csak csodálkozik, hogy az agyondicsért új Statham-mozi már egy héttel a mozipremier után kapható a bevásárlóközpont rácsos, olcsó kiadványai között, és miért olyan rossz… mint egy igazi Statham-film.

De komolyan, az Asylum-filmek külön bugyrot képviselnek a filmes pokolban. Egyszer baráti társasággal próbálkoztunk valamelyikkel, az egyetlen élvezetet pedig az nyújtotta, amilyen érzelmek átsuhantak egyikünk, a tehetetlen dühtől egyre vörösödő arcán.

És akkor tovább komplikálja a definíciót az a tény is, hogy egy kimondottan középszerű, kiemelkedőt, de akár élvezhető összetevőt felmutatni semmiben sem képes mű rosszabb élmény lehet, mint egy silány, de szórakoztatóan gagyi produkció. Mert a középszernél kevés rosszabb van, mikor két szóban is nehéz leírni az élményt, annyira semmitmondó és unalmas.

Thanos csettintése előtt is tűntek el emberek

A 2014-es, egészen pontosan október 3-án bemutatott, vagyis nemsokára pont 10 éves Otthagyottak (Left Behind) című film szinte minden rossz filmes listán előkelő helyen szerepel, valahol a dobogón vagy környékén, ami kimondottan felkeltette az érdeklődésem, mert még soha nem láttam a Nicolas Cage főszereplésével készült drámát. A sztori szerint Rayford Steele (Nicolas Cage) egy Boeing 747-es pilótája, aki az utasszállítóval épp Londonba tart. Ám egyik pillanatról a másikra utasok tűnnek el, sőt kiderül, hogy az eset nem egyedi, amitől az egész világon kitör a pánik.

Legalábbis ez a hivatalos narratíva, miközben ez csak részben igaz a 110 perces alkotásra. Mert igazából Steele és a lánya drámáját láthatjuk, miközben a hűtlen családapa nemcsak a feleségét, de a lányát is teljesen átveri, ezért nem lehet együtt a család, mikor leginkább egymásra lenne szükségük. Ennek hála Rayfordnak és a lánynak (Chloe – Cassi Thomson) is egyedül kell szembenéznie a helyzettel és önmagával. Jó, több-kevesebb segítsége mindenkinek akad, de egymásra nem számíthatnak.

És most lehetne sorolni, hogy miért rossz az Otthagyottak. Hogy eleve olyan, mintha egy tévéfilmet néznénk. Hogy a szereplők között semmi kémia nincs. Sőt, rendre teljesen logikátlanul és hülyén viselkednek; ráadásul a film ritmusa is rossz vagy éppen nincs; az effekteket pedig a Temuról rendelték az illetékesek. Mégis, a gyenge film és az ehhez igazodó magyar szinkron ellenére is vannak jobb pillanatok, avagy a kaszkadőr-koordinátor Vic Armstrong rendezését nem mondanám életem legrosszabb vagy egyik legrosszabb filmes élményének. Csak éppen nem működik.

Ami miatt viszont sokan eleve betámadták, az a téma. Hiszen ebben az esetben az elragadtatás kerül a középpontba, ami ugye vallási esemény, ezért,

vagy éppen olyanok, akik kétségek között őrlődve még nem választottak oldalt. Szóval igen, máris megvan a válasz arra, hogy a közepesen és átlagosan rossz megvalósítású Otthagyottak, ami egyébként még a költségeit is behozta, miért szerepel előkelő helyen minden idők legrosszabb filmjeinek listáján. Szerintem még A holló új feldolgozása is rosszabb.

A producerek egyébként a kritikusok és a közönség véleménye miatt úgy döntöttek, hogy a folytatást egy Indiegogo-kampány keretében finanszírozzák. A kampányra a kért félmillió dollárból (mostani árfolyamon, az inflációt figyelembe véve nagyjából 235 millió forint) 80 699 dollár (nagyjából 38 millió forint) érkezett. A projekt utoljára 2015. május 7-én frissült.

Így talán nyugodtan mondhatjuk, hogy ez sem volt egy sikeres próbálkozás. Hozzáteszem, hogy maga a téma és a mű mégis aranybánya, mert mikor elkezdtem vele foglalkozni, még nem is sejtettem, mi mindent találok abban a bizonyos üregben.

Istenfélő regényektől az Istentelen sorozatig

Kezdjük azzal, hogy 2000-ben már született egy film, hasonló címmel és témában. A Left Behind – Az otthagyottak (Left Behind: The Movie) Vic Sarin rendezésében készült, ráadásul 2002-ben folytatást is kapott, méghozzá a Left Behind 2. – A nagy nyomorúság képében. A Nicolas Cage főszereplésével készült Otthagyottak lényegében a 2000-es verzió remake-je, vagy éppen az abban feldolgozott regény újabb adaptációja. Sőt, 2023-ban maga Herkules, avagy Kevin Sorbo készített egy újabb folytatást, Left Behind: Rise of the Antichrist címmel.

Feldolgozott regényről írtam, méghozzá nem ok nélkül. Jobban utánaolvasva, a Tim LaHaye és Jerry B. Jenkins páros igen termékenynek tűnik, hiszen A Föld utolsó napjairól-sorozat számos kötetet tartalmaz, amik közül csak néhány kapott filmes adaptációt. Ráadásul a szerzők kifejezetten a Jelenések könyvét és az abban leírt eseményeket dolgozták fel, a kritika szerint csekély irodalmi értékkel, de legalább tisztelettel és hitelesen előadva, amit a világon sokan értékeltek.

Nem véletlen, hogy volt, aki ezt az élményt szerette volna a vásznon vagy a képernyőn is átadni. Valaki meg inkább a saját ízlésére formálta, hogy üzletileg járjon jól.

Mert aztán jött Tom Perrotta, a nem túl népszerű szerző, aki annyira megirigyelte a sztorit, hogy némi átformálással, The Leftovers, avagy A hátrahagyottak címmel újraírta a történetet, csak éppen az egész lényegét elferdítve. Ebben a történetben már a hívők szinte mind rosszak, a történetben szereplő homofób tiszteletes pedig már csak a hab a tortán, miután a vallástalan szerző jól kiélvezkedte magát az eredeti regények kellően öncélú megcsúfolásában, amit aztán az HBO is felkarolt, hogy aztán három évadon keresztül futtassa a szériát.

De ez még nem a világvége    

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a 2014-es Otthagyottak (vagy akár a 2000-es változat) a világ legrosszabb filmje volna. Rossznak rossz, de ahogy már említettem, ennek a kategóriának azért akadnak fokozatai. Ettől függetlenül a téma és talán a regényfolyam is – ezt nem tudom, de pótolni fogom és akkor eldől – megérdemelne egy igényesebb feldolgozást, valami olyasmi szinten, mint amit az immáron a Dunán magyarul is nézhető Kiválasztottak-sorozat képvisel. Természetesen a keresztény tematikának mindig meglesznek az ellenzői és kritizálói, de ennek viszont már tényleg semmi köze ahhoz, hogy valami rossz vagy sem.

Ezúttal tehát nem sikerült úgy belenyúlni a pöcegödörbe, hogy a legmélyéig nyúljunk, vagyis bőven találhatunk a piacon rosszabb filmet, katasztrófálisabb minőségű produkciót. De nem adom fel, figyelő szemem a listákra vetem, hogy további filmes kudarcokat és félresikerült filmalkotásokat mutassak be.

De addig is… szerinted melyik a világ legrosszabb filmje?