Számos közkeletű tévedés terjed a bérekről – itt az idő tisztázni a fogalmakat!

Nyitókép: Pixabay

A szerző munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa

Múlt héten a Központi Statisztikai Hivatal kiadta a tavalyi év keresetszerkezeti adatait, így már tudhatjuk például azt is, mennyi volt az átlagos alapbér és a különböző pótlékok. 

Sokan esnek még most is abba a hibába, hogy a havonta megjelenő átlagkeresetet az alapbérükhöz vagy a minimálbérhez – garantált bérminimumhoz hasonlítják, s elfeledkeznek arról, hogy vannak különböző rendszeres és nem rendszeres műszakpótlékok, túlóradíjak, egyéb bérpótlékok, juttatások, ami mind az alapbéren felüli, de a keresetbe beleszámítandó pénzek. 

Nézzük meg pontosan, hogyan alakult a kerestünk 2019 óta!

Az ábra oszlopai a bruttó átlagkeresetet mutatják, ami tavaly havi 571 182 forint volt. Ebből 529 341 forint a rendszeres bruttó átlag és 41 841 forintot tett ki a nem rendszeres rész egy hónapra vetítve. Ezek a különféle prémiumok, jutalmak, húsvéti „sonkapénz” és karácsonyi „bejglipénz” éves összegének egy hónapra eső részei. 

Tavaly októberben 484 840 forint volt az átlagos havi bruttó alapbér. Ezt az értéket nem havonta adja ki a KSH, hanem az aktuális évet követő év őszén, azaz jelen esetben a múlt héten. Sőt ezt az adatot a legalább öt fős vállalkozásokban, költségvetési intézményekben és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetekben dolgozók fizetéséből számolják, tehát ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor az összehasonlítást itt is az alkalmazottak teljes körén kellene végezni, ami becslésem szerint közel tízezer forinttal kisebb lehet, körülbelül 475 000 forint. 

Ez azt jelenti, hogy az átlagkeresetnél tavaly körülbelül százezer forinttal kisebb volt az átlagos alapbér, amelynek átlagosan ötödét egyéb jogcímeken fizetik ki a munkáltatók. Ez valószínű az idén is hasonló mértékű lesz. Becslésem szerint az idei átlagkeresetünk 650 000 forint és az átlagbér közel 550 000 forint lesz. 

Sokszor hallunk mostanában arról is, hogy a keresetek csak a felét teszik ki a jövedelmünknek. Ez hibás megállapítás, sőt, szerencsére még 2010-ben sem így volt. Ha tényleg nem a kereset lenne a domináns jövedelemtípus, akkor nem tudott volna kijönni a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatából több, mint egymillió honfitársunk.

Ma hazánkban a honfitársaink jelentős része él legálisan a munkájából vagy a nyugdíjából, amiből magasabb életszínvonalat lehet fenntartani, mint 2010 előtt a segélyekből vagy a feketefoglalkoztatásból. 

Hazánkban már több, mint egy évtizede törvény írja elő, hogy legalább a nyugdíjas infláció mértékével minden évben emelni kell a nyugdíjakat. Tavaly a KSH által mért nyugdíjas infláció 18,3 százalék volt, s ugyanennyivel emelkedtek a nyugdíjak is. Idén januárban 6 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. Az év első 8 hónapjában 3,7 százalékos nyugdíjas inflációt mutatott ki a KSH, ezért szinte biztos, hogy idén nemcsak megtartja a reálértékét a nyugdíj, hanem növelni is tudja. 

A GYED felső plafonjának az értéke pedig a minimálbérhez kötött, s a minimálbér mértéke az inflációnál nagyobb mértékben emelkedett az elmúlt időben, így az is értékálló a legtöbbeknek. A GYED-et az anya szülés előtti átlagkeresetéből számolják, s ahogy a munkabérek nőttek, úgy emelkedett az új GYED-ek mértéke is. Így ez a jövedelemtípus is jelentősen növekedett. 

Összegezve tehát a munkajövedelem, illetve a legtöbb típusú társadalmi jövedelem jelentősen emelkedett, bárki állít is ezzel ellentéteset.

Ne dőljünk be e területen sem az álhíreknek!