A szerző filozófus
Megszokhattuk, hogy a politikában valaki gyakran nem az, aminek mutatja magát. Az is előfordulhat, hogy kiderül, tévesen hitte azt, mi is ő. Mi van akkor, ha Magyar Péter csupán ez utóbbira példa? Azt hiszi, hogy tudja, kicsoda ő, de aztán kiderül, nem egyéb, mint stróman. Vagyis akik őt támogatják, valójában nem őt akarják végső befutónak. Voltak már előtte többen is, akik hirtelen fölemelkedtek, majd eltűntek a süllyesztőben. A leglátványosabb Márki-Zay Péter gyors felbukkanása, aki aztán beolvadt a díszletekbe, de Hadházy Ákos esetében is fölmerülhetett ilyen gyanú. Magyar Péter kizárólag bomlasztással foglalkozik, semmi jele nincs, hogy bármi pozitív politikai üzenete volna. Persze, majd lesz az is, mondogatják. Csakhogy addig sok mindenbe fog még politikailag belekeveredni, erre jó példa az Európai Parlamenthez való viszonya. Ráadásul a magyar történelemben az átöltözés nem ritka gyakorlat. A „mindenszarizmus” pedig találó kifejezés, amely a régebbi mucsaizás egyik változata. A nyugatiak mindig is lenézték a közép- és kelet-európaiakat, a határon belüli liberális progresszívok lenézik a nem liberális magyarokat, és egész Európa lenézi Oroszországot – ez olyan talány, amelyre évszázadok óta nincs igazi magyarázat.