Németországból védték meg hazánkat: felelőtlenség volt az, amit a nagykövet tett
Ráadásul a hazánkkal kifejezetten ellenséges Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain írták meg mindezt.
Minél inkább ragaszkodunk hozzá, annál jobban kicsúszik a kezeink közül.
Nyitókép: Klubrádió YouTube-képernyőmentés
„Azt hiszem ez a kérdés egy kicsit hasonlít ahhoz, hogy létezik-e szabadság egy börtönben, egy háborús helyzetben, egy haláltáborban? Vagy, hogy létezik-e szabadság egyáltalán? Vagy az egész csupán egy illúzió? Egy emberi vágy, aminek semmilyen valóságalapja nincsen, hiszen folyton korlátok közé vagyunk szorítva. Mintha csak a tudat megtévesztő játéka lenne az egész, egy önbecsapás, egy ábránd. Egy különös hipnózis.
Pedig tényleg azt gondolom, hogy szabadság nélkül az élet elveszíti emberi minőségét. De mit lehet tenni akkor, ha minden egyes pillanatban jön valaki, aki el akarja venni a szabadságot? Már pedig minden egyes pillanatban jön valaki, vagy történik valami, ami foglyul akar ejteni. Néha az ember önmagát is képes rabláncra fűzni. A félelmei, a szorongásai, a kétségbeesései által. A holnap miatt, a biztonság, a jólét vagy a szeretett személyek elvesztésén aggódva. Mert ha az ember akar, mindig talál okot a nyugtalanságra.
Szóval a szabadság az, amit kívülről és belülről is folyton fenyeget valami vagy valaki. Minél inkább ragaszkodunk hozzá, annál jobban kicsúszik a kezeink közül.
És mégis. Minden egyes pillanat lehetőség a szabadság megélésére. Akkor élhető meg a maga erejében leginkább, amikor nem a félelmek irányítják a döntéseinket. S nem is annak méricskélése, hogy majd mivel vág vissza a hatalom a szabadság utáni vágyainkért. Mert minden méricskélés megalkuvásra kényszerít.
A szabadság megélése olyan, mint egy ugrás a szakadék felett védőháló nélkül. Amikor tudod, hogy semmire nincsen garancia. És bármi megtörténhet veled. S azt is tudod, hogy az önazonos döntéseidnek mindig komoly ára van. Szabadnak lenni azt jelenti, hogy hatalmad van ahhoz, hogy azt tedd, amit tenni akarsz és ne azt, amit mások akarnak, hogy tegyél. Ha pedig nincsen ehhez hatalmad, akkor meg kell, hogy szülessen a lelkedben a lázadás.
Mikor ébred fel egy nép lelkében a lázadás? Mikor jön el az a pont, hogy egy elnyomott nép lerázza magáról a hatalom rabigáját? Na ez az, amit soha nem lehet előre kiszámítani! Ami az egész történelem folyamán képes volt meglepni, megrettenteni és egyúttal megroppantani az elnyomók hatalmát.
Mert a lázadás észrevétlenül támadt fel, akárcsak egy nyári balatoni vihar. Látszólag előjelek nélkül, a derült égből lecsapva és mindent szétzúzva maga körül.”