Gyurcsány Ferenc cseréje gyorsan tanul

Ránk rúgta az ajtót az ősz, a negyvenből huszonöt fokot esett a hőmérséklet, a hatalmas esőzések miatt árvíz alakult ki a Dunán. Ez olyan katasztrófahelyzet, amikor a védekezés érdekében létrejön a nemzeti minimum. Ilyenkor nincs helye a pártpolitizálásnak, ember kell a gátra, nem szónok vagy influenszer.

A baloldal üdvöskéjének, Magyar Péternek kétség­kívül van érzéke a kommunikációhoz. Felismerte, hogy most, amikor jön az ár, munkásruhát és csizmát kell húzni, és zsákot kell pakolni. Ez mindenképp dicséretes és elismerésre méltó cselekedet. Csakhogy mindezt az új „messiás” felülírta azzal, hogy a közösségi oldalán közvetített zsákrakodása közben hangosan zsörtölődött, a kormánnyal perelt. A köztelevízió egyik, a közelében forgató hölgy tudósítóját lepropagandistázta, újra minősíthetetlen szitok­áradatot kiváltva követőiből. A fene se tudja, hogy mi szüksége volt erre; így akar szimpatizánsokat gyűjteni a kormányoldalon?!

Megkockáztatom, hogy Magyar akár még a nem Tisza-­szimpatizánsok szemében is pozitívan jöhetett volna ki egy ilyen kommunikációs helyzetből. De nem, ő inkább – amint azt a közösségi oldalán élőben közvetítették – zsákpakolás közben is egy újságíróval kiabált, ahelyett hogy egy számára kedvező szituációban nyugodtan nyilatkozott volna pártjának a védekezésben vállalt önkéntes szerepéről.

Azért idéztem fel ezt a képsort, mert tökéletesen bizonyítja, hogy amit kommunikációs szempontból Magyar Péterr erősségének lehet minősíteni, az egyben a legnagyobb gyengesége is. Kétségkívül felismeri ugyanis a politikailag előnyös helyzeteket, de ugyanazzal a lendülettel kész arra is, hogy lerombolja a pillanatból kihozható pozitív üzeneteit. Az említett esetből a nagyközönség emlékezetében nem az izzadságos zsákrakodás, hanem inkább a munka közben is agresszív, egy nővel kiabáló politikus képe ragad meg.

Nem emlékszem arra, hogy Orbán Viktor – akár az ellenzék vezetőjeként, akár miniszterelnökként – ilyenre vetemedett volna, az elmúlt évtizedek számos árvízhelyzetében a gátakon lapáttal a kezében is a munkára koncentrált, nem a riporterekre és a pártpolitikára. Kormányfőként az utóbbi napokban is több árvízvédelmi ponton megjelent, személyesen irányította a munkálatokat, összehívta az operatív törzset, nem az ellenzékkel és a médiával foglalkozott. Ebben a helyzetben is úgy viselkedett, mint ahogy az elvárható egy felelősségteljes politikustól. A kormányfő a nemzeti összefogást jelenítette meg, Magyar pedig a sértett, dühös pártpolitikust.

Azért fontos erről beszélni, mert a legnagyobb támogatottságú ellenzéki erő a Tisza Párt, Magyar Péter pedig egyre inkább úgy állítja be magát, hogy ő lesz 2026-ban Orbán Viktor kihívója. Az íróasztal mögött, kevés nyugodt pillanata egyikében bizonyosan ő is úgy tartja, hogy ahogy múlik az idő, egyre inkább kompetenciát kellene sugároznia, azt, hogy a Tisza Párt kormányképes erőt alkothat. Aztán a valóságban ez mindig másképp alakul: az árvízhelyzetben Magyar pont ezt az általa is fontosnak tartott kompetenciát, tettrekészséget rombolta le a produkciójával.

Visszamehetünk néhány hetet is a nyári performanszaihoz. Júniusban a diszkóbotrányával hívta fel magára a figyelmet, amikor fiatal lányokkal „tangózott” egy szórakozóhelyen. Az „argentin szerető” olyannyira túltolta a táncot, hogy a biztonságiak dobták ki a szórakozóhelyről, és szóváltásba keveredett más fiatalokkal, állítólag az őt videózó férfit meg is ütötte, elvette és a Dunába dobta a telefonját. Felejthetetlen képsor maradt az a közösségi oldalakat bejáró jelenet, ahogy Magyar az átmulatott éjszaka után egy villamosmegállóban láthatóan ittasan, nem túl tiszta nadrágban óbégat. A júniusi partinak hosszú az árnyéka, hiszen Magyar Péter már megválasztott európai parlamenti képviselőként ment neki az éjszakának. Tisztában volt azzal, hogy a brüsszeli intézmény mentelmi joggal ruházta fel őt, csakhogy ez a védettség pont ilyen szituációkban nem védheti meg a politikusokat, ugyanis ennek a cselekménynek semmi köze nem volt a képviselői munkájához. Majd kiderül, hogy az Európai Néppárt, valamint a szocialista és a zöldpárti képviselők hogyan sorakoznak fel reménységük mögé, ha arról kell dönteni, kiadják-e a magyar igazságszolgáltatásnak. Tényleg az európai baloldal segítségével mentik meg őt?

Magyar persze ebben a helyzetben is lehetne legény a gáton: igazát bizonyítva nyilatkozhatott volna arról, hogy lemond a mentelmi jogáról – még akkor is, ha erről jogilag nem neki, hanem az Európai Parlamentnek kell döntenie. A hitelességén így nem eshetett volna csorba, hiszen nem is olyan régen, tavasszal még maga beszélt arról, hogy semmi szükség nincsen a mentelmi jog intézményére. Igaz, mondott ő olyat is, hogy nem akar politikus lenni, nem szervez pártot, és nem lesz európai parlamenti képviselő. Az, hogy egy sor korábbi mondatát megcáfolta, nem épp arról árulkodik, hogy az elveihez kőkeményen ragaszkodó jellemmel van dolgunk. Talán az sem véletlen, hogy eddig egyetlen komolyan vehető, a közéletben ismert és elismert szakértő – közgazdász, korábbi vagy gyakorló közigazgatási vagy egészségügyi szakpolitikus, politológus, jogász, egykori kormányzati szereplő – nem tűnt fel körülötte, nem erősítette meg mondandóját mint csapatának tagja. Sőt, fideszes polgármesterek sokasága sem igazolt a Tiszába az ön­kormányzati választás után, pedig Magyar ezt is megjósolta. 

Magyar Péter eddigi nyilatkozatai arra utalnak, hogy ő a brüsszeli fősodor számára Gyurcsány Ferenc politikai alternatívája, a DK vezetője nekik már gyenge szereplő. A Tisza Párt vezetője a napokban eleget is tett a kívánalmaknak: az Európai Unió Bíróságának Magyarországot sújtó ítélete kapcsán arról beszélt, hogy az uniós migrációs szabályok rendben vannak, csak a magyar kormánynak van velük baja. Mikor Európa nyugati fele – amely ugyebár megfelelt az uniós migrációs szabályoknak – forrong a bevándorlási krízis miatt, gyakoriak a terrortámadások, összeomlóban a közbiztonság, a Tisza Párt főnöke a hatékony magyar migrációs politikát feleltetné meg a kudarcos uniós jognak. Úgy tűnik, ezzel kijelölte uniós képviselői számára is az utat, azzal kell számolnunk, hogy az EP-ben a Tisza lesz az új DK és Momentum: mindenben felmondja majd a brüsszeliták leckéjét. Felkészül Budapest, ahol a jelek szerint a Tisza tíz képviselője csendestársként a háttérben minden fontos döntésben beáll majd Karácsony Gergely főpolgármester mögé.

Láttunk már ilyet: a fővárosban valójában eddig irányító Gyurcsány Ferenc is csak a hatalom akarásában nem volt inkompetens. A kormányzati teljesítménye a csőddel volt egyenlő. Magyar Péter a botránypolitizálásban, a hatalmi taktikázásban és a hitelességben leginkább rá hasonlít. Gyurcsány cseréje gyorsan tanul.   

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.