Öt esztendővel ezelőtt még amiatt aggódtak a falusi polgármesterek, hogy be kell zárni a település óvodáját, ha nem lesz elég gyerek, ma már új csoportszobákat kell építeni, hogy beférjenek az ovisok – árulta el Gyopáros Alpár, a Miniszterelnökség Magyar Falu Programért felelős kormánybiztosa. Az első falusi CSOK-os babák épp most kezdik az óvodát.
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád
Találkozott már azzal a jelenséggel, amikor valaki érezhetően pejoratív hangon mondja ki a szót, „falu”?
Él egy sztereotípia, leginkább a városi ember fejében a kistelepülésekről. Hajlamosak úgy gondolni, hogy a falu csupán egy elöregedő település típus, ahonnan minden fiatal menekül, ezért nincs is ott semmire szükség, néhány szociális szolgáltatáson kívül. Nem lehet azon csodálkozni, hogy sokan még ebben a tévképzetben élnek, hiszen
a baloldali Medgyessy- és Gyurcsány-kormányzatok idején, hosszú éveken keresztül tudatosan igyekeztek lezülleszteni, elsorvasztani a kistelepüléseket. Úgy tekintettek a falvakra, mint középkori maradványokra, amelyeket el kell szigetelni annak érdekében, hogy betereljék a fiatalokat a városokba.
Ennek megfelelően százszámra zártak be iskolákat, óvodákat kistelepüléseken, és ezres nagyságrendben lettek munkanélküliek vidéki pedagógusok azokban az években. Tehát semmit nem tettek azért, hogy a falvak elöregedését megállítsák, éppen ellenkezőleg. Pedig a kistelepülésen élők összlakossága régóta az országos átlagot meghaladó mértékben fogyatkozott.
Melyik tényező játszott ebben a folyamatban főszerepet?
Elsősorban az elvándorlás, amelyre azt szoktuk mondani, hogy duplán veszített vele a falu, hiszen a fiatalok költöztek el a falvakból a városokba, tehát azok, akik még gyermekvállalás előtt álltak. Az ő gyerekeik már nagy valószínűséggel az egyik nagyvárosban születtek meg.
Ez a jelenség nagyjából az ötvenes években kezdődött, aztán a hatvanas-hetvenes években tovább fokozódott. Az erőltetett iparosítás miatt szükség volt a városokban a munkáskézre, ezt vidékről, a falvakból felszívva próbálta megoldani az akkori kommunista rezsim.
Ekkor születtek a panelrengetegek a nagyvárosokban. Már akkoriban is szándékos falusorvasztással is igyekeztek a városba terelni a fiatalokat. Ez a folyamat a téeszesítéssel, kolhozosítással, valamint a falusi tudás, a kulákság üldözésével és kiirtásával kezdődött. Mindezzel az addig érvényes falusi értékeket eltörölték, a jellemző falusi életvitelt pedig teljesen ellehetetlenítették. De voltak ennél konkrétabb kényszerítő lépések is a népesség városokba terelésére. Számtalan példa van arra, hogy a fiatalok szülőfalujukban nem kaptak engedélyt házépítésre, pedig szabad terület bőven lett volna. Mit tehettek tehát, ha családot szerettek volna alapítani? Beköltöztek egy városi panellakásba. Sajnos a rendszerváltásnak a magyar falvak is vesztesei voltak, a Gyurcsány-kormányok faluromboló politikája pedig tovább rontott a helyzetükön. A baloldali kormányok kommunista elődeikhez hasonlóan igyekeztek elvágni a falvakat a világtól, hogy a fiataloknak ne legyen más választása, mint a beköltözés.
Ez úgy hangzik, mintha visszafordíthatatlan károk keletkeztek volna.
Szerencsére nem ez a helyzet, most már nyugodtan kijelenthetjük.
A Magyar Falu Programot éppen azért indítottuk el, mert hittünk benne, hogy meg lehet fordítani a káros tendenciákat.
Ennek szellemében a program az ötezer fő és az alatti lélekszámú településeket célozza, melyekből Magyarországon közel 2900 van. Közülük nagyjából 2500 volt olyan, amelyeknél kimutatható évtizedekre visszamenőleg a durva népességszám csökkenés. Ennek a folyamatnak a megfordítására hirdette meg Miniszterelnök Úr 2018-ban a Magyar Falu Programot. Az indulás óta permanens országjárásban vagyunk, rengeteget beszélgetünk falvakban élőkkel, polgármesterekkel, egyházi vezetőkkel, civil szervezetek képviselőivel. Kikérjük a véleményüket és a tanácsaikat, melyek nyomán folyamatosan alakítjuk, és a felmerülő igényekhez igazítjuk a program egyes elemeit.
Mára több mint 1100 milliárd forintot fordítottunk a falvak fejlesztésére a Magyar Falu Programon keresztül, amelynek döntő része hazai forrás.
Számon tartják, hogy hány helyen fordultak már meg?
Szerte az országban,
több mint négyszázötven helyszínen, több mint tízezer fővel találkoztunk eddig, és egyeztettünk a Magyar Falu Programról.
Ezekből a beszélgetésekből már az elején kiderült, hogy nem lehet egy bizonyos ágazati programmal ezt a negatív demográfiai trendet megfordítani, hiszen ma már számos oka lehet annak, hogy a fiatalok elköltöznek a városba. Például, hogy nincs helyben a képzettségüknek megfelelő munkahely, vagy a munkájuk a járásszékhelyhez köti őket, viszont nehézkes a bejárás, mert a közösségi közlekedés nem megfelelő, vagy mert rossz állapotban vannak az utak. Volt olyan szülő, aki azt mondta, hogy azért költözik el a városba, mert nincs helyben nevelési-oktatási intézmény, olyan kevés ugyanis a gyerek, hogy az önkormányzatnak nem éri meg fenntartani azt. De olyan helyzettel is találkoztunk, hogy volt ugyan óvoda a faluban, de nem volt megfelelő színvonalú. Hiányzott a kerítés, vagy nem volt fa az udvaron, ami árnyékot adhatott volna a gyerekeknek. Máshol régi, ócska játszóelemekkel találkoztunk. Egy ilyen intézménybe nem szívesen adná a szülő a gyerekét, inkább behordja a városba, ha egyébként ő is oda jár dolgozni, nap mint nap. Viszont ha mindenki kiveszi a gyerekét, akkor az óvodát előbb-utóbb bezárják. Onnantól pedig végképp nem költözik a településre kisgyerekes család. Aki meg addig ott lakott, inkább a várost választja, még akkor is, ha esetleg kisebb lakásba szorul a családi ház helyett.
Ez valóban jellemző tendencia volt?
Igen sajnos, nagyon sokan inkább otthagytak egy viszonylag kellemes udvart és egy kiskertet gyümölcsfákkal, virágokkal, mert az előbb felsorolt problémák miatt kényelmesebbnek találták az életet egy ötven négyzetméteres panel lakásban.
És most ezt a folyamatot sikerült valamennyire megfordítani?
A számok egyértelműen azt mutatják, hogy igen. 2019-ben kezdtük el végrehajtani a programot, mára fél évtizedes tapasztalat van mögöttünk.
Az említett mintegy 2500 faluból, ahol 70-80 éve csökkent a népesség, 1300-ban megállt a folyamat az elmúlt öt évben, sőt ezek legtöbbjében még növekedés is tapasztalható.
Falujárásunk során sok olyan településen megfordultunk, ahol öt évvel ezelőtt még amiatt panaszkodtak a polgármesterek, hogy nincs elég gyerek, költöznek el a fiatalok, félő, hogy be kell zárni az óvodát, most pedig már azt mondják, hogy baj van, nem férnek el a gyerekek, új csoportszobát kell építeni.
Mire volt szükség a változáshoz?
Célzottan segítünk, tehát minden egyes településen, a helyben felmerülő problémákra igyekszünk megoldást nyújtani. Nem mi akarjuk megmondani, hogy mire van szüksége a falvaknak, hanem a kérésekre igyekszünk válaszokat adni, reagálni. Volt olyan falu, ahol az orvosi rendelő hiányzott, ezért támogatást nyújtottunk annak megépítéséhez. Máshol falugondnoki busz nem volt, így azt kellett megvásárolni. Volt olyan település, ahol új óvodára volt szükség; vagy az iskolát kellett felújítani.
Az elköltözés állt meg az intézkedéseknek köszönhetően, vagy benne van a javuló tendenciában más is?
Nem kizárólag. Négy inputja van a változásnak:
a helyben maradó fiatalok, a visszaköltöző fiatalok, azok a városiak, akik szerencsét próbálnak vidéken és a Magyarországra települő külföldiek.
Mit szeretnek a magyar vidékben a külföldiek?
A legtöbben Nyugat-Európából érkeznek, olyanok, akiknek az országa az elmúlt években teljesen megváltozott a migráció miatt és mára már nem érzik magukat biztonságban a saját hazájukban. Németek, osztrákok, hollandok, skandinávok hoznak létre szigeteket a magyar vidéken.
Ezek a folyamatok igencsak megváltoztathatták a magyar vidék társadalmát. Hogyan tudtak egymáshoz alkalmazkodni az új és a régi lakosok?
Az a tapasztalatunk, hogy
ahol külföldiek hoztak létre kolóniákat, ott az együttélés problémamentes.
Ők jól beilleszkedtek, sőt igyekeznek aktívan részt venni a helyi közösségek életében. A városból kiköltözők sokszor nehezebben alkalmazkodnak a falusi élet hozta újdonságokhoz, például volt, aki a kora reggeli harangszó miatt panaszkodott, mást meg a kakaskukorékolás zavart. De azért ezek tényleg kirívó példák, inkább az látszik, hogy
a fiatalok igénylik a közösségi életet a falvakban, nem akarnak bezárkózni.
A helyiek pedig befogadók, falusias vendégszeretettel üdvözlik az újonnan érkezőket.
A faluba költöző kalandvágyó városiakból kialakult már valamilyen egységes mintázatokat mutató társadalmi réteg? A szociológusok esetleg már el is nevezték őket?
Ez a kiköltözési hullám először a járvány alatt indult meg. Sokan, akik home office-ban végeztek szellemi munkát, úgy voltak vele, miért ne tehetnék ezt akár a várostól távol, nyugodt környezetben. Bennük volt a kalandvágy is, meg az, hogy tudatosabban, egészségesebben akartak élni. Szerették volna tudni, mi kerül az asztalukra, ezért a munkájuk mellett zöldségtermesztésbe vagy akár állattartásba fogtak. A korlátozások elmúltával a munkaadók nagy része újra a helyben történő munkavégzést szorgalmazta, viszont voltak olyanok is, akik úgy ítélték meg, hogy az ő munkavállalóik sokkal produktívabbak otthonról. Tehát a folyamat nem állt le teljesen, és nagyon remélem, hogy hosszú távon is megmarad.
Hogy a szociológusok hogyan fogják nevezni a jövőben a kiköltözőket, azt nem tudom. Én magam, amennyiben beilleszkednek a helyi közösségekbe, jó falusiaknak hívom őket.
Épp a tanévkezdet napján beszélgetünk. Hány helyen mennek be ma a diákok olyan épületbe, amelyet az elmúlt években modernizáltak a Magyar Falu Program keretében?
2019 óta minden évben írunk ki pályázatot óvodaépületek felújítására, építésére, 2020-ban pedig már az iskolaépületek fejlesztése is bekerült a programba. Azóta
nagyságrendileg ötszáz iskolaépület és nyolcszáz óvodaépület felújításban működtünk közre.
Az épületek modernizálásán túl azok környezetének rendbetételére fókuszálva is hirdettünk meg kiírásokat, például óvodák esetében volt közel 2500 olyan nyertes pályázatunk, amely a játékeszköz-állomány megújítására, kerítés megépítésére, vagy az udvar korszerűbbé tételére irányult. Mindezen fejlesztésekre összesen 45 milliárd forintot fordított a kormány. Ehhez még fontos hozzátenni, hogy a kistelepülések küzdenek a szakemberhiánnyal, kevés az orvos, a védőnő, a bölcsődei gondozó, az óvoda- és iskolapedagógus. Nehéz őket a falvakba csábítani, ezért a probléma megoldása érdekében
szolgálati lakás programot indítottunk. A Magyar Falu Program segítségével az önkormányzatok üresen álló házakat vásárolhattak meg és újíthattak fel, hogy aztán olcsón vagy akár ingyen a rendelkezésére bocsássák az ott munkát vállaló szakembereknek.
Egy nagyon fontos intézkedésről, a falusi CSOK-ról eddig még nem volt szó, amely szintén a Magyar Falu Program egyik tartópillére. Mennyire népszerű ez az otthonteremtési a támogatás a falvakban?
Mivel a falvakban országszerte sok régi ház állt üresen, a falusi CSOK támogatási rendszerét úgy alakítottuk ki, hogy használt lakás megvásárlására és felújítására is igénybe lehessen venni.
Egy jászsági polgármester asszony mondta nekem egy alkalommal, hogy míg a program indulásakor a település lakóházainak 25 százaléka állt üresen, addig mára szinte mindegyikben laknak. A falu fiataljai és a visszaköltözők néhány év alatt elkapkodták az lakatlan ingatlanokat. És ez nem egy kiragadott példa,
a falusi CSOK beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ezért is emeltük meg az idei évtől ötven százalékkal a vissza nem térítendő támogatások összegeit. Eddig hazánk kistelepülésein több mint 46 ezer család alapíthatott saját otthont, a falusi CSOK segítségével. És hogy miként jön ez az iskolakezdéshez? Szeptember 1-jén 1,5 millió gyermek számára kezdődött meg a tanév, köztük már a kormány kedvező családpolitikai intézkedéseinek köszönhetően született sok gyermek is van. Az első CSOK-os babák ugyanis körülbelül 2017-ben születtek, ők léphették át most életükben először, az iskola kapuját. A falusi CSOK első támogatási összegeit pedig nagyjából 2020-ban igényelték, azok a gyermekek pedig most kezdték meg az óvodát.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Ezekről a kérdésekről vitatkozott a Mandiner Presszóban Dévényi István és Gajdics Ottó.
A miniszterelnök ismertette a jövő évi költségvetést, megjegyezte, fantasztikus éve lesz Magyarországnak. Összefoglalónk!
„Eltűnt a hang!” – mondták neki, hozzátéve, hogy mennyire sajnálják, mert így sajnos nem lehet leadni. Ám ekkor még nem tudták, hogy Ábrahám is rögzítette az elhangzottakat.
Kautzky Armand azt is elárulta, hogy miként lett James Bond magyar hangja.
Megkeresett a múlt héten a Népszava. Interjút kértek tőlem vágatlanul.
A kormányfő ugyanakkor rámutatott, „a magyar érdekekért nekünk, magyaroknak, a mindenkori magyar kormánynak kell kiállnia”.
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalan valótlanságokat állítunk.
Nem értettek egyet az albérlővel. A rendőrök sem.
