Tényekkel tette helyre az energiajogász a 444-et és a Nyugati Fényt

Nyitókép: Az energiajogász Facebook-oldala

„Még most is nagyon sokszor találkozom három állítással a villany- meg gázárak kapcsán. Az egyik, hogy itthon valójában drágább, mint amit kommunikálnak, mert az adókon meg a rendszerhasználati díjakon meglopnak minket az MVM / a Kormány / az ufók. A másik, hogy félrevezető módon a rezsiárakat objektíve hasonlítgatjuk a többi európai országhoz, miközben, ha a tényleges jövedelmi viszonyokat nézzük – például a németek és köztünk –, akkor már más a leányzó fekvése. A harmadik meg, hogy a piacon egyszerűen olcsóbb a villany-gáz, mint az egyetemes szolgáltatásban” – írja közösségi oldalán Tóth Máté energiajogász.

– teszi hozzá.

Tóth Máté a posztban kifejti: nálunk a villany 9,45 eurócent kilowattóránként, Berlinben 39, a régiós Prágában 37,5. Ebben a rendszerhasználati díj, az adók, pénzeszközök és az ÁFA is benne vannak. Földgáznál is ugyanez van: a gáz kWh-ja mindenestől nálunk 2,6 eurócent, ez Prágában 10,28, Stockholmban több mint 32. 

„Sőt, akkor is messze a legolcsóbbak közt vannak, ha nem csupán az átlagfogyasztásig fogyasztókat (vagyis a rezsivédetteket), hanem azokat is nézem, akik mondjuk 20%-al túlfogyasztanak a rezsivédett áron, vagyis az átlagfogyasztáson” – magyarázza.

Az energiajogász arra is rávilágít, hogy a rangsor ugyanaz marad, ha vásárlóerő-paritáson is nézzük az országokat. „A legfontosabb azonban, hogy egy kétkeresős háztartásra modellezve, vagyis a jövedelmi viszonyokkal összevetve a villany-és földgázköltség együtt a jövedelem hányadosában itt 1,9% a szintén régiós Prága esetében viszont már 5,8%. Csak Luxemburgban jobb, sem Bécsben, sem Berlinben, sem Rómában, sem Párizsban! 

– fogalmaz a szakember.

Az energiajogász felhívja a figyelmet: nem olcsóbb a piacon venni a villanyt vagy a gázt, egyszerűen azért, „mert te fogyasztóként hiába nézegeted a tőzsdét, azt valakinek le is kell szállítania, minden további járulékos költségével együtt”. Mint fogalmaz: a volumen számít; egy egész ország egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztóinak gázellátása nem azonos egy tipikus gyár kereskedelmi kontingensének méretével – egy lakossági fogyasztóé meg egyikkel sem.

„Nagysándoros, gordiuszi leegyszerűsítő választ ad amúgy az élet maga a felvetésre: ha ugyanis a piacon olcsóbb a villany meg a gáz, akkor bármikor onnan vásárolhatunk. Nem véletlen azonban, hogy időről időre küzdenek a cégek a szabadpiacon a beszerzéseikkel (ők nem rezsivédettek!), ahogy az sem, 

– jegyzi meg a szakember, hozzátéve: pedig bármikor megtehetné, hiszen a valóságban, jogi értelemben szabad piac van, az ellátás liberalizált. 

„Ennek egyetlen kivételi szegmense, az egyetemes szolgáltatás is csak lehetőség, amiből ebben a pillanatban is át lehet lépni a szabadpiacra, ahol több száz kereskedelmi engedélyes illetve aggregátor cirkál a kínálati oldalon, szintén szabadon. Ám nem véletlen, hogy nem élnek ezekkel a »kiváló« lehetőségekkel – még a nyugatifényesek sem. 

– teszi hozzá Tóth.

Az energiajogász leszögezi: 

„Ezeket viszont a Lakmuszka az EU-tól meg Sorostól kapott sok-sok pénzből nem fogja megtényellenőrizni, így hát ezekre marad a jó öreg energiajogász, ingyen” – írja.